Francien Krieg - “Unfolding in Silence”






Film- és vizuális művészetek mesterfokozata; tapasztalt kurátor, író és kutató.
1 € |
|---|
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 133996 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Leírás az eladótól
Ebben a munkákban a kép és a tárgy közötti határral játszom.
Trompe-l’œil falpanelekeket készítek, amelyek úgy viselkednek, mint apró szekrények a falon. A formának, az árnyékoknak és a nyitott ajtóknak köszönhetően olyan tér keletkezik, amely nem létezik igazán, mégis érezhető. Mintha éppen beléphetnél oda.
A mű lényegében sík, de azt szeretném, ha úgy viselkedne, mint valami testies dolog. Valami, ami egyszerre hátrál és előre tör. És nem adja ki magát teljesen.
A figurákat egy védett, keretezett világba helyezem. Nem bezárva, hanem elzárva. Számomra az a szekrény egy mentális tér. Egy hely a belső és a külső között. Ahol látják, és közben megőrzöd önmagad.
A virágok és a pillangók nem magyarázó jelképként, hanem csendes útitársakként tűnnek fel. Valami törékenységet hordoznak magukban. Valami időleges. Talán csak azért vannak, hogy figyelmesebben nézzünk.
Ami engem érdekel, az az a pillanat, amikor a közelség és a távolság egyszerre létezik. Ami közelinek tűnik, néha éppen gondosan védett.
Az eladó története
Ebben a munkákban a kép és a tárgy közötti határral játszom.
Trompe-l’œil falpanelekeket készítek, amelyek úgy viselkednek, mint apró szekrények a falon. A formának, az árnyékoknak és a nyitott ajtóknak köszönhetően olyan tér keletkezik, amely nem létezik igazán, mégis érezhető. Mintha éppen beléphetnél oda.
A mű lényegében sík, de azt szeretném, ha úgy viselkedne, mint valami testies dolog. Valami, ami egyszerre hátrál és előre tör. És nem adja ki magát teljesen.
A figurákat egy védett, keretezett világba helyezem. Nem bezárva, hanem elzárva. Számomra az a szekrény egy mentális tér. Egy hely a belső és a külső között. Ahol látják, és közben megőrzöd önmagad.
A virágok és a pillangók nem magyarázó jelképként, hanem csendes útitársakként tűnnek fel. Valami törékenységet hordoznak magukban. Valami időleges. Talán csak azért vannak, hogy figyelmesebben nézzünk.
Ami engem érdekel, az az a pillanat, amikor a közelség és a távolság egyszerre létezik. Ami közelinek tűnik, néha éppen gondosan védett.
