Szobor, Mukha-liṅga con nāga su yoni-pīṭha, India del sud, Deccan o Karnataka, XVII–XVIII secolo - 19.5 cm - Bronz öntés perzsa viasz technikával

Mukha-liṅga és nāga su yoni-pīṭha, Dél-Indiában, a Deccan vagy Karnataka régióban, a 17–18. században.

Készítve bronzöntéses technikával, viaszminta módszerrel, a darab egy kis śaiva áldozati oltár: a yoni-pīṭha közepén, egy korong alakú, somasūtra szifonnal ellátott, háromcsatornás lefolyóval az abhiṣeka számára, egy mukhaliṅga emelkedik ki, amelyet Śiva arcmásával antropomorf módon alakítottak ki; a fej mögött egy nagy, eltávolítható nāga (kígyó-kobra) sapka áll, vastag lemezből, amely a istenség védelmét szolgálja. Az archaikus jellemzők – mandorla alakú szemek, penge alakú orr, bevésett mosoly, párhuzamos tincseként ábrázolt haj – valamint a füllyukak (a fülbevalók hiányában) a deccáni műhelyekre utalnak a XVII. és a XVIII. század elejéről; a harang alakú alap, a tömör szerkezet és a sötét patina, amely kontaktusból eredő kopásokat mutat, megerősíti a hosszabb ideig tartó rituális használatot a háztartási környezetben. Az ikonográfia következetesen śaivaita: a yoni-pīṭha somasūtrával a szent hely, ahol a liṅga „születik”, és ahonnan a libációk kifolyik, míg a nāga – a földalatti erő személyesítése – Śiva védelmét szolgálja, mint egy királyi ernyő; a liṅga arcán (ekamukha-liṅga) az anikonikus forma „megjelenítését” jelenti a pūjā során. Az anyag, az öntés és a használat nyomai (enyhe használati horpadások, lerakódások, kis szivárgások a lefolyó szélén, régi kopások a domborulatokon) jellemzőek a déli indiai műhelyekben alkalmazott magas réztartalmú ötvözetekre.