Tristan Corbière - Les Amours Jaunes [1 des rares ex. sur Hollande — L.A.S. du préfacier Charles Le Goffic] - 1911

Egy elegáns és bibliophil példány a mítikus Tristan Corbière 'Les amours jaunes' című gyűjteményéből, végleges és részben eredeti kiadásban, félbőr kötésben, Huser aláírásával, az egyik ritka példány Hollandiában, amelyen visszaköszön Corbière eredeti illusztrációja! Egy ritkaság, melyet egy hosszú Charles le Goffic levél tesz még különlegesebbé, aki ennek a kiadásnak a szerkesztője.
Egy kifinomult darab, egy keresett Messein kiadásban, tanúja a Corbière újrafelfedezésének a XX. század elején.

Tristan Corbière

Les amours Jaunes - Ça – Les Amours Jaunes – Armor – Sérénade des Sérénades – Les Gens de Mer – Rondels pour après – Appendice

Végleges kiadás
Párizs, Albert Messein Léon Vanier örököse, 1911

Egy a hollandiában készült ritka példány (nem említve a nagy papíron készült nyomatot, de régi kézírásos megjegyzés a hátsó borítón: „részben eredeti / egyik ritka Hollandon” (kora szerző vagy könyvkereskedő megjegyzése)), teljesen felismerhető papírral! Nincs más példány nagy papíron az eladások vagy a könyvkereskedőknél: rendkívül ritka, szerintem legfeljebb 10 példány létezik. Valószínűleg vannak néhány japán példány is. A luxusnyomatoknak vissza kellett volna térniük a híres, a költő által 1873-ban rajzolt és rézkarcolt autoportraithoz, amely az első oldalon található az adott kiadásban: az általános kiadásokban nem szerepel ez az autoportrait.

Formátum : In-12 (19 x 13,5 cm env.)

Oldalszámolás: 318 oldal

Papír: holland papír. Ennek a papírnak a nyomtatási példányszáma valószínűleg nagyon alacsony, ismeretlen típus.

Ex-libris nyomtatott „RH” ragasztva az első védőlapra — nagyon grafikus Art Déco design (stílusos könyvek, monogramm RH).

Diszkréten elhelyezett G. Huser pecsét az első fedőlap jobb oldalán, ahogyan azt általában a kötők szokták.

Illusztráció szövegkörnyezeten kívül:
- portréfotó Tristan Corbière-ről címlapon, minden példányon megtalálható.
Híres önarckép, amelyet a költő rajzolt és rézkarcban készített, az eredeti 1873-as kiadás frontispícéjén szerepel: itt kínai papírra nyomtatva. Nem minden példányban volt jelen, hanem néhány különleges papíron, vagy néha a kötőmester a megrendelő kérésére hozzáadta, nem tudom pontosan. Lehet, hogy ez az 1873-as példány? Itt a címlap után kötötték be, ami megerősíti a feltevést, hogy ez egy pótlás lehet.

Régi kézírásos megjegyzés a hátsó borítón: «részben eredeti / az egyik ritkább Hollandia körüli példány» (kora szerint írt megjegyzés egy bibliophile vagy könyvkereskedő által).


Kötés aláírásával Georges Huser (nyomtatott bélyegzője („G. HUSER”) diszkréten nyomtatva az első védőlap felső részén), egyszerű, félkötés mézeskalács színű, sarkokkal, nagyon elegáns, szép patinával.

Öt darab hamis kiemelkedő erek, címmel és szerzői névvel aranyozva. Az évszám a hátulján található. Fedél és hátlap megőrizve.

Aranyfej, megőrzött tanúkként, nem vágottként.
Georges Huser, aki Párizsban tevékenykedett a XX. század első harmadában (körülbelül 1905–1935), elismert könyvkötő és bibliophile.
Husert a bibliophilek értékelik finom, szerény kötéseiért, amelyek nem hivalkodóak, ellentétben a nagy díszes kötőmesterekkel (Marius Michel, Devauchelle). Ő egy megbízható kötőmester, akit a gyűjtők fontos kiadásokhoz választanak, de nem keresik a luxus abszolút mértékét, inkább a „csendes bibliophilia” szellemében.





Tristan Corbière (1845–1875)

Breton átok költő, Rimbaud és Laforgue előfutára, Corbière egyetlen kötet szerzője: Les Amours Jaunes, amelyet saját költségén adott ki 1873-ban.
Életében figyelmen kívül hagyták, csak Verlaine (Les Poètes maudits, 1884) fedezte fel igazán, majd Messein újranyomta (1904, 1911), így a szimbolizmus egyik fő alakjává vált.



Les Amours Jaunes

Ez a kötet prózai és verses költeményeket gyűjt össze, melyeket irónia, melankólia és korrozív humor jellemez. A nyelvezet nyers, tengeri, teljesen eltér az akadémikus költészettől.

A kötet többek között tartalmazza:

Ça – Les Amours Jaunes – Armor – Sérénade des Sérénades – Les Gens de Mer – Rondels pour après – Appendice


Charles Le Goffic bevezetője, aki Corbière-t a szimbolizmus kiemelkedő alakjának és a „első modern költőnek” tekinti.

Nagyon jó általános állapotban: a külső szinte tökéletes, csak egy enyhe súrlódás figyelhető meg egy fogason, és egy észrevehetetlen tompítás a felső sarkokon. A belső tér nagyon friss, foltok vagy szúrásnyomok nélkül. Csak a címlap sárgult meg, a Corbière fényképével készült frontispice oldal miatt, amely egy másik, fényes papíron készült, és átitatódott a szemben lévő oldalra.



Közösen

Egy kézzel írott levél Charles Le Goffictól.

Csodálatos és sűrű kézírásos levél Charles Le Goffic-tól, a Belle Époque egyik nagy breton írójától, amelyet egy újságíró barátjának írt.
Egy kivételes gazdagságú dokumentum, amely feltárja kritikus és irodalmi munkájának kulisszatitkait: cikktervek a L’Éclair, a Le Républicain finistérien számára, újságírói nyomozások, jegyzetek Bretagne tengeri régiójáról, Molène-ről, Ouessant-ról, Versailles kis Velencéjéről, stb.


Kétszeres in-8 (11,5 cm x 17,5 cm minden lap), azaz 4 oldal, krémszínű vékonyított papír, enyhe függőleges hajtási vonallal.

Olvasható írás, fekete tintával. Körülbelül 75 sor, beleértve a tiszteletteljes formulákat, bevezetést és záró részt.
Csatolt megfelelő boríték: Le Goffic kezéből Monsieur Rémy Marc Ferrynek, 7 avenue d'Orléans, Párizs. A Posta bélyege és pecsétje: 25-8-10 (1910).

Jól látható aláírás: Charles Le Goffic, a levél végén.

Dátumok megemlítve: a jobb felső sarokban a lap elején — valószínűleg 1910. augusztus.
Címzett: René-Marc Ferry (1864-1912) Álnévek: Clayeures és Louis Franville. Újságíró, René-Marc Ferry a Heti Szemle szerkesztője és a Minerva igazgatója.


Nagyon nehéz a transzkripció: a lényeg átadásra került, de a transzkripció nem mentes a hozzávetőleges, hibáktól és értelmezésektől.

Trégastel, kedd

Kedves barátom,

Ahogy tegnap írtam Önnek, én
Felszólítás a Fondation-tól, hogy lépjen ki valamiből.
amelyeket összegyűjtöttem a
Val és amelyekhez valóban nincs elég információm ??
Nyugodjon meg: ez csak egy próbálkozás.
Nem tudok többekkel megújulni. Én
De van egy másik aggodalom: valami megtörténhet.
Értesíteni, hogy mai krónikám kezdődik.
Egy könyvről van szó, és attól tartok, hogy ki lesz téve valaminek.
sur vos attributions personnelles. Ne ce-
Ez az eset még mindig releváns az alábbi cikk esetében, bár megpróbáltam elkerülni azt.
Ton bibliographique? Megígértem.
aux Hachette de ????????. A cikk nagyon jól átmehet.
A Républicain finistérienben, akinek én
Le destinasi. De a téma egy [szó].
akik szintén kellemesen érinthetik a fibre pa-
Szomorúság az Éclair olvasóinak. Olvasson hát.
A cikk, nézze meg, hogy megfelel-e a hangvételnek.
különösen, ha nem vetne árnyékot
Valaki közülök érdeklődik valamelyik cikk iránt?
És arra az esetre, ha nem felelne meg önnek.
Félúton, ne habozz, mondd el nekem.
Vissza kellene adnom, mivel megvan a példányom.
máshol

Íme néhány téma
amiben szeretném kezelni
L’Éclair és sokkal több is.
Rendelkezésem szerint.

1° Molène (a témáról
Milyen tábla van a horgászoknak?
Ez a távoli sziget Skóciában, amely
követelik, hogy nekik adjanak
tenger orvosa
Rois de Sein és d’Ouessant; de
Először Molène-be szeretnék menni.
Ez egy utazás, és hogy sétálok-
Legyen meg 15 napon belül. Kell.
Brestig menni, onnan egy csónak.
Fogd a hajót, és talán átmegy egy.
két nap az sziget alatt.

2° Tengeri kérdés (kapcsán)
Maurice Calo (?) által készített vizsgálatról, amelyben publikálva van
A Gil Blas, és amely épp most jelent meg.
brosúra

3° La petite Venise (valamiről)
A Maintenon újbóli kezdése a trans-
Velence kialakulása és a gondolatok története.
A Versailles-i dolierekről, akikről most meséltek.
A barátom Fourmoutes-ról, és arról, hogy
Néhány elég különös személyes emlékem is van itt.

4° Morin menedékei (érdekes tudnivalók)
Gyakran ismétlődő üldözések Bretagne-ban.
egy méltató és példamutató cselekedetben, amelyet M. által mutattak be.
az egyházról és ahhoz, amit ő ellátott engem.
érdekes információk

5°, 6°, 7°, 8°, stb. — A cikkek, amelyek
A Pordes-nél végzek, a bányákon.
de Plouas, az Izlandról való visszatérés, a szardínériások, stb.

Végül, mint ahogy itt megnyitjuk...
Augusztus 28-án egy Gabriel-medál.
Vicaire (beágyazva egy sziklába a Clarté-Ploumanac’h-nál), én talán
Adhatok neked, ha szeretnéd, egy cikket.
Ebben a pontban, ami naprakésszé tenné.
Itt egy medál reprodukciójával.
Ne csináltasson fényképet önnek.
Ez jó lenne.
aktuális események

Tehát felteszem a modestines-teket.
Kérem, higgyen nekem, kedves barátom.
Mindenek felett elkötelezett érzéseinkkel.

Ch. Le Goffic

Charles Le Goffic – Hosszú kézírásos aláírt levél (4 oldal)


Ebben a hosszú levélben Le Goffic visszatekint:

az a cikkírás, amelyet éppen küldött.

Aggályaim a szerkesztőséggel kapcsolatban.

azt a vágyát, hogy ne lépje túl azokat a témákat, amelyeket a társa tárgyal

L’Éclair szerkesztőségi irányvonala.

Az érdeklődés, amit a téma kiválthat az olvasókban.


Ezután lenyűgöző listát mutat be az előkészítés alatt álló cikkekből, feltárva írói műhelyét.

1. Molène

Tervezett utazás a szigetre, tengeri orvos kérdése, a halászok életkörülményei.

Tengerészeti kérdés

Maurice Calo vizsgálatáról (pontosan idézettként).

3. Petite Venise / Maintenon / Versailles-i gondolások története

Hivatkozás egy régi kéziratra, amely a birtokában van.

A Morin menedékek

Bretagne-i üldözések, az egyház úrral adott információk által

5-től 8-ig.

További cikkek készülőben.

Izlandról való visszatérés.

les Isardiniers


Gabriel Vicaire medálja (Ploumanac’h)

Még egy reprodukciós fényképpel illusztrált cikket is javasol.

A levél nagyon barátságos és elkötelezett formulával ér véget.




Szerző: Charles Le Goffic (1863–1932)

Író, költő, regényíró, kritikus, a Francia Akadémia tagja (1930-ban választották).
Bretagne nagy szakértőjeként bőséges műalkotást hagyott hátra, amelyet a régionalizmus, a tengeri és vidéki szokások tanulmányozása, valamint intenzív újságírói tevékenység jellemez.


Nagyon jó állapot