Drexel - Mortis Nuntius - 1645

AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG HÍRNÖKE – AVAGY A HALÁL MEGVALÓSÍTÁSÁNAK MŰVÉSZETE
Opera, amely a teljes 1600-as évek spirituális életének szimbóluma, Jeremias Drexel Aeternitatis prodromus mortis nuntius című műve az egyik legerőteljesebb és vizuálisan legmegragadóbb meditációs mű a halálról és az örökkévalóságról. Morális és áhítatos útmutatóként készült "egészségesek, betegek és haldoklók számára", a szöveg könnyen érthető, de rendkívül sűrű formában adja vissza az ignaciánus pedagógiát az ars moriendi-ről, ötvözve a szót, képet és szimbólumot. A kötethez mellékelt metszetek, melyek között meditáló csontvázak, homokórák és az idő allegóriái láthatók, nem csupán díszítések, hanem valódi elmélkedő eszközök, amelyek célja, hogy a olvasó lelkében tudatosítsák a végességet és a megváltás sürgősségét.
Piaci érték
A nemzetközi antikváriumi piacon a hatvanadik századi kiadások ebből a címből, különösen a teljes rézmetszetes táblákkal, általában 1200 és 1500 euró közötti árkategóriába tartoznak, magasabb árakat érve el jó állapotú, kortárs kötésű példányok vagy különösen frissek esetében. A megőrzési állapot és a metszetek teljessége döntő mértékben befolyásolja az értékelést.

Fizikai leírás és állapot
Kötés nélküli példány fekete tintával írt kézírással a hátsó fedélen. A címlap metszett, a szövegben kezdő- és végjegyek fametszetekkel díszítve, három metszett kép a szövegen kívül, az A8, G6 és P1 jelzeteknél. A lapok sárgultak, foltokkal és elszíneződésekkel tarkítva. Régi könyveknél, amelyek több évszázados múltra tekintenek vissza, előfordulhatnak olyan hibák, amelyek nem mindig kerülnek feltárásra a leírás során. Pp. (2); 14nn; 336; 8nn; (4).

Teljes cím és szerző
Az örökkévalóság előhírnöke, a halál hírnöke. Akit gyógyít, betegeket, haldoklókat.
Coloniae Agrippinae, Sumptibus Cornelii ab Egmond et Sociorum, 1645.
Hieremias Drexelius és Societas Iesu.

Környezet és jelentőség
A kötet a vallási irodalom nagyobb testületébe illeszkedik, amely a morális építésre fókuszál, ugyanakkor kiemelkedik a teológiai szigor, a retorikai hatékonyság és az ikonográfiai erő egyensúlyával. Drexel a halált pedagógiai eszközként használja, nem a félelemkeltés céljából, hanem hogy az életet a örökkévalóság perspektívájára irányítsa. A mélyen szimbolikus képek összhangban állnak a szöveggel, egy koherens vizuális meditációs rendszerben, amely a barokk emblematikus kultúrára jellemző. A mű széles körben elterjedt Európában, és mind spirituális kézikönyvként, mind a belső fegyelem napi gyakorlásaként olvasták.

biográfia a szerzőről
Jeremias Drexel (1581–1638) az egyik legismertebb jezsuita író volt korában. Augsburgban született, belépett a Jezsuita Rendbe, és híressé vált erkölcsi és aszketikus értekezéseiről, amelyeket számos nyelvre fordítottak és a 17. század során újranyomtattak. Udvari prédikátor volt Münchenben, képes volt ötvözni az igazságot, retorikát és szimbolikus képzeletet, így a katolikus spiritualitás egyik kulcsfigurájává vált a tridenti zsinat utáni időszakban.

Nyomtatási történelem és példányszám
Az Aeternitatis prodromus számos kiadást ért meg a 17. század során, gyakran hordozható formátumban, ami tanúsítja személyes és meditációs célokra való szándékát. A Coloniában, a jezsuita kiadói tevékenység egyik legfontosabb központjában készült nyomatok központi szerepet játszottak terjesztésében. A metszetek, amelyek időnként változtak a különböző kiadások között, különösen érdekesek a gyűjtők és a kutatók számára.

Bibliográfia és hivatkozások
Backer, A. de – Backer, A. de, A Jézus Társasága íróinak könyvtára, Párizs, 1853–1861.
Landwehr, J., Emblem and Fable Books Printed in the Low Countries 1542–1813, Utrecht, 1988.
Praz, M., A XVII. századi képi ábrázolás tanulmányai, Roma, 1964.