Lapis lazuli karkötő- 35 g - (1)

Lápisz lazuli (UK: /ˌlæpɪs ˈlæz(j)ʊli, ˈlæʒʊ-, -ˌli/; US: /ˈlæz(j)əli, ˈlæʒə-, -ˌli/), röviden lapis néven is ismert, egy mélykék metamorf kőzet, amelyet féldrágakőként használnak, és amelyet az ókortól fogva rendkívüli színéért becsülnek. A gem eredetét adó persiai szó, a lāžward,[1] alapján a lápisz lazuli olyan kőzet, amely főként lazuritból, piritről és kalcitból áll. Már a Kr.e. 7. évezred elejétől fogva bányászták a Sar-i Sang bányában,[2] Shortugai-ban és más bányákban a mai Afganisztán északkeleti részének Badakhshan tartományában.[3] A lápisz lazuli tárgyakat, amelyeket Kr.e. 7570-re becsülnek, Bhirrana mellett találták meg, amely az Indus-polgárság legrégebbi lelőhelye.[4] A lápiz lazuli nagyra becsült volt az Indus-völgyi civilizáció (Kr.e. 3300–1900)[4][5][6] által. A lápisz gyöngyeit Neolitos temetkezéseknél találták Mehrgarhban, a Kaukázusnál és egészen Mauritániáig.[7] Tutankhamon temetkezési maszájában is használták (Kr.e. 1341–1323).[8]

A középkor végére a lapisz lazuli exportja Európába kezdődött, ahol porrá őrölték, és ultramarine pigmentként használták. Az ultramarine-t a reneszánsz és a barokk egyik legfontosabb művészei közé tartozó alkotók közül is használták, köztük Masaccio, Perugino, Tiziano és Vermeer; gyakran a festmények központi alakjainak ruházatára hagyták, különösen a Szűz Máriáéra. Az ultramarine-t középkori apácák fogínyében és írnokok kézirataiban is megtalálták, talán azért, mert a középkori szövegek és kéziratok készítése közben megnyalogatták a festőecsetüket.

Történelem

Keresse meg a lapis lazulit a Wiktionaryban, a szabad szótárban.
Tepe Gawra feltárásai megmutatják, hogy a lapisz lazuli hozzávetőleg az ubáid késői periódusában, körülbelül 4900–4000 BCE körül került be Mezopotámiába.[10] A hagyományos értelmezés szerint a lazust mintegy 1500 mérföldre keletre – Badakhshanban – bányászták. Valóban a perzsa لاژورد lāžavard/lāževard, amelyet szintén لاجورد lājevard-nek írnak, gyakran helyi földrajzi névből származó eredetűnek értelmezhető."

A perzsa nyelvből az arab لازورد lāzaward származik, amely mind az angol azure szó (régi francia azur révén), mind a középkori latin lazulum etimológiai forrása. A pontosítás érdekében a lapis lazulī ('lazulum köve') kifejezést használták a kőre, és ez a kifejezés végül átkerült a középkori angol nyelvbe. A lazulum etimológiailag kapcsolódik a kék színhez, és több nyelvben, például a spanyol és portugál azul szavak alapja.

Északkelet-Afganisztánban a földek továbbra is jelentős forrásai a lapis lazulinak. Jelentős mennyiségek származnak továbbá a Lake Baikal nyugati oldalán fekvő bányákból Oroszországban, valamint az Andok hegységben Chilében, amely az a hely, ahol az Inka civilizáció artefaktumokat és ékszereket faragott. Kisebb mennyiségben bányásznak Pakisztánban, Olaszországban, Mongóliában, az Egyesült Államokban és Kanadában.[13]

Tudomány és felhasználások
Összetétel
A lapis lazuli legfontosabb ásványi összetevője a lazurit[14] (25–40%)[citation needed], egy kék feldspathoid-szilikát ásvány a sodalit-családból, képlete (Na,Ca)
8(AlSiO
4)
6(S,SO
4,Cl)
A legtöbb lapis lazuli tartalmaz kalcitot (fehér) és piritet (fémes sárga). Néhány lapis lazuli minta augitet, diopszidot, enstatitet, mikát, hauynitet, hornblendet, noseant és kénben gazdag löllingitet és geyerit tartalmaz.

A lazúrkő általában kristályos márványban fordul elő kontakt metamorfózis eredményeként.

Szín

Lapis lazuli mikroszkóp alatt (x240 nagyítás)
A mély kék szín a triszulfur gyökéranion (S•−) jelenlétének köszönhető.
3) a kristályban.[16] A diszulfür (S•−) jelenléte
2) és tetraszulfúr (S•−
A gyökök képesek sárgás vagy vöröses színárnyalatot befolyásolni. Ezek az gyök anionok helyettesítik a klorid anionokat a sodalit szerkezetében. A S•−
A 3 gyökérion látható abszorpciós sávot mutat a 595–620 nm-es tartományban, magas moláris abszorpcitással, ami élénk kék színéhez vezet.

Források
Lápisz lazuli mészkőben található a Kokcha folyó völgyében Badakhshan tartományban, északkeleti Afganisztánban, ahol a Sar-i Sang bányáinak lerakódásait több mint 6 000 éve dolgozzák ki.[20] Afganisztán volt a lápisz forrása az ókori perzsa, egyiptomi és mezopotámiai civilizációk számára, valamint a későbbi görögök és rómaiak számára is. Az ókori egyiptomiak a Mezopotámiával folytatott kereskedelem révén szerezték be az anyagot, Egyiptom–Mezopotámia kapcsolatok részeként. Az Indus-völgy civilizációjának virágzásának idején, Kr.e. körülbelül 2000 körül, a Harappai kolónia, amelyet ma Shortugai néven ismerünk, a lápiszbányák közelében jött létre.[7]

Afgániai lelőhelyek mellett a lapis lazuli az Andokban is kinyerhető (Ovalle közelében, Chile); és a Bajkál-tó nyugati oldalán Szibériában, Oroszországban, a Tultui lazurit-lelőhelyen. Ahol kisebb mennyiségben bányásszák Angolában, Argentínában, Burmában, Pakisztánban, Kanadában, Olaszországban, Indiában, és az Egyesült Államokban Kalifornia államban és Colorado államban.[13]

Használatok és helyettesítések
A lápisz kiváló fényességet ér el, és ékszerek, faragványok, dobozok, mozaikok, díszítmények, kis szobrok és vázák készíthetők belőle. Belsőépítészethez használt tárgyak és épületburkolatok is készíthetők lápiszból. A reneszánsz idején a lápiszt megőrlélték és feldolgozták, hogy az ultramarinkék pigmentet előállítsák freskókhoz és olajfestményekhez. Olajfesték pigmentként való felhasználása nagyrészt a 19. század elejére szűnt meg, amikor egy kémiailag azonos szintetikus változat is elérhetővé vált.