Pomponio Mela - [Post Incunable] De Situ Orbis - 1519

Ókori földrajz: az Orbis Terrarum, amely a rómaiak által ismert világot ábrázolja
Számos, kézzel festett kezdőbetűk pirosra és kékre. Ez a földrajzi összefoglaló, amelyet 1519-ben Firenzében adtak ki Filippo Giunta örökösei, visszaadja az ókori földrajzot mint az egyik legnagyobb szellemi eszközt, amellyel a klasszikus világ gondolkodott, rendezte és uralta a teret. Nem puszta helyszínleírás, hanem az orbis terrae felépítését racionálisan megfogalmazó gyűjtemény, amely a kozmográfiát, a városi topográfiát, az impérium itineráriumait és a periegetikai költészetet egyesíti, és a latin tudás alapján egy koherens képet ad a világról, ahogyan azt a ismert világ megközelíti. Pomponio Mela és Solino által leírt ecumene határain túl, az Itinerarium Antonini által kijelölt birodalmi utak mentén, egészen Pietro Vettori által kidolgozott római ideális térképéig a földrajz a római civilizáció alapító diszciplínájává, a kormányzás, a memória és az identitás eszközévé válik. Dionisio Periegete költői műve, Prisciano által fordítva, megerősíti e tudás egyetemes jellegét, amely képes ötvözni a tudományt és a költői formát. Az aldino modellhez igazított kiadói felépítés, és a példány előkelő kollektori eredete tanúskodik a reneszánsz földrajz elfogultságáról: nem úgy tekintették, mint a múltnak maradványát, hanem mint a modern világ feljövő megértésének kulcsát.
Piaci érték
Ennek a firenzei gyűjteménynek a példányai, amikor antikváriumi piacon megjelennek, 1800 és 3500 euró közötti értékbecslési sávba esnek, attól függően, mennyire teljesek, milyen a kötés és vannak-e ősi jegyzetek. A tárgyban szereplő példány, amely parchment kötésű és tudományos származású (Borgström), bibliográfiai értelemben is vonzó példány a klasszikus földrajz, a régi topográfia és a reneszánsz tipográfia gyűjtői számára.

Fizikai leírás és állapot
Sok kézzel festett díszbetűpiros és kék színű bevezető betű. Teljes kemény pergaménkötés, hátgerincen aranyozott felirattal a hátoldali táblán, látható íráskés. Az utolsó lap rectójának xilográf nyomtatású sajátossága. Szöveg római típusban, két oszlopban, a címek kis- és nagybetűkkel. Néhány régi marginalsor barna tintával. Enyhe, egységes foltosság, széles és jó állapotban lévő margók. Hiteles és masszív példány, olvasási nyomokkal. A régi könyvek minimális hibákat és tökéletlenségeket is mutathatnak az idő múlásával, amelyek nem mindig kerülnek dokumentálásra a leírásban. Lapok [1]–223, [1] fehér.

Teljes cím és szerző
A világ helyzete. Caius Julius Solinus, polihisztor. Antonius Augustus (attribútum), A provinciák útikalauza. Petrus Victor (Pietro Vettori), A Római város régiói. Dionysius Periegetes, A világ helyzetéről szóló költemény, Prisciano tolmácsával.
Firenzé: Philippi Iuntae örökösei, 1519.
Pomponius Mela

Környezet és jelentőség
Ez a gyűjtemény a latin világ földrajzi és antiquárius tudásának teljes térképét kínálja, mint egy tekintélyes korpusz, amely a kutatók és az olvasók első reneszánsz időszakának szól. Pomponio Mela az orbis terrarumot római szemszögből írja le, rövid, mégis befolyásos kozmográfiát kínálva. Solino a Plinius nyomán ötvözi a földrajzot és az etnográfiát, így a Polyhistor a késői antik kor központi szövegévé válik. Az Itinerarium Antonini pedig az utak, távolságok és helyek felsorolását adja meg a birodalomban, feltehetően Diocletianus korában gyűjtötték össze, és alapvető volt a római közigazgatási rend megújításához. Pietro Vettori De regionibus urbis Romae című traktátusa, a firenzei tudás gyümölcse, az ókori római főváros topográfiáját egy új, filológiai-humanisztikus fényben vetíti fel. A Dionisio Periegete Periegesis című műve, amely Prisciano által latinára átdolgoztatott, a kötetet összeköti a földrajzot a költői kifejezéssel, és jelentős mérföldkőnek számít a tudás iskolai közvetítésében. A kötet Aldina-lélekű szerkesztési elven alapszik, és valószínűleg tanulmány- és tanácsolási szövegként fogalmazták meg, nemesi könyvtárak, egyetemi és udvari könyvtárak számára alkalmas.]

Szerzői életrajz
Pomponius Mela (I. század) az első latin geográfus volt, aki az egész ismert világot átfogó, egységes traktátust írt, a három kontinens sémája szerint felépítve. Solinus (III. század) pedig enciklopédikus gyűjtő volt Plinius nyomán, legismertebb a Polyhistor című műve révén. Az Itinerarium provincia rum egy korszakbeli útikalauz-szerű lista az itáliai birodalmi közigazgatás idejéből; valószínűleg egy hivatalos birodalmi megbízás eredménye a III. századból. Pietro Vettori (1499–1585) Firenze egyik legnagyobb humanistája és kiadója volt, görög- és latinprofesszor, arisztotelészi szövegek gondozója és innovatív filológus. Dionysius Periegetes (II. század) hexameterekben írt a világunk ismert geográfiájáról; Priscianus (V. század) afrikai grammatikus latinra fordította, ezzel a szöveg hozzáférhetővé vált a középkori és humanisztikus tantervekben.

Nyomtatási történelem és példányszám
A gyűjtemény átdolgozza az 1518-as aldini kiadást, amelyet Francesco d’Asola gondozott, gazdagítva marginalia- és frissített humanista beavatkozásokkal. A Giunti által 1519-ben Firenzében nyomtatva, egy olyan időszakban, amikor a családi tipográfia Velencén kívülre is kibővült, az olasz tudósok és udvarok számára tervezett multidiszciplináris földrajzi könyv egyik korai példáját képviseli. A cosmográfia, itineraria és költészet összekapcsolásának választása tanúskodik arról a szándékról, hogy az ókori tudományt, az adminisztratív gyakorlatot és a humanista irodalmat egyetlen kiadványban egyesítsék, megelőzve a kartográfiai enciklopédizmust a 16. század második felében.

Bibliográfia és hivatkozások
Brunet IV, 801 – Graesse V, 401 – EDIT16 CNCE32224 – VD16 S 6971 – ISTC im00364000 – Clavuot, Cartográfia és humanizmus, Torino 2005 – Dionisotti, a latin humanizmus Olaszországban, Torino 1967 – Balsamo, A nyomtatás Olaszországban a XVI. században, Róma 2004 – Richardson, Manuscript and Print in the Renaissance, 1999.