Tito Livio - [Post-Incunable] Codice Moguntin - 1518

Livio felkutatva Magonza erdeiben: egy első kiadás, amely soha többé nem lesz újranyomva
Egy kivételes jelentőségű esemény a 16. századi humanisták számára: Magonzában új, eddig ismeretlen Titus Livius 'Ab urbe condita' című művének könyveit fedezték fel, melyek egyedülálló első nyomtatott kiadását Johannes Schöffer gondosan filológiai szempontok szerint nyomtatta 1518 és 1519 között. A mű jelentős lépés az ókori Róma történelmi emlékezetének helyreállításában. A Hans Holbein mesterhez kötött gyönyörű xilográfiai kezdőbetűkkel díszített nyomat ma már nem található meg a katalógusokban vagy az online könyvtárakban. Ez egy alapvető kiadás, mind tartalmilag, mind bibliográfiai és díszítő értékét tekintve.
Piaci érték
Ritka kiadás, amely hiányzik a nemzetközi főbb katalógusokból és digitális könyvtárakból. Csak antikváriumi repertóriumokban említik (Vetraio 1682–1982, kiállítási katalógus UB Amst., 97; Geerebaert CXV, 3). A díszítő elemek értékessége és a reneszánszig ismeretlen könyvek felfedezése különleges történelmi és gyűjteményi értéket kölcsönöz ennek a példánynak. A kiadás teljes példányai nagyon ritkán jelennek meg az antikváriumi piacon.

Fizikai leírás és állapot
pp. [2]; 730; [2]. Hátsó kötés félbőrrel, merev táblákkal; kéziratos cím a gerincen egy címkén. Az első oldal keretezett xilográfiával, olvashatatlan kék tulajdonosi pecséttel. Nagy, xilográfiával készült kezdőbetűk Hans Lützelburger műhelyéből származnak. A belső lapok jó állapotban, foltokkal, de hiány nélkül. Általánosságban jó állapotú, eredeti példány. Jean Jacobs ex libris.

Teljes cím és szerző
T. Liuius Patauinus történész két kötetben, újszerűen, egy régi moguntini kódexből származó könyvtárból.
Nyomtatva Mainzban, Johannes Schöffer kiadójánál, 1518–1519
Tito Livio

Környezet és jelentőség
Ez a kiadás mérföldkő a klasszikus tanulmányokban: az 33.17. és az 40.37. közötti könyveket, amelyek évszázadok óta elvesztek, egy magonai monostorban fedezték fel, és azonnal Johannes Schöffer nyomdájára bízták, aki a nagy gutenbergi hagyomány örököse volt. A kiadást rendkívüli gondossággal készítették el, mind a szöveg pontossága, mind a nyomtatás minősége szempontjából, elegáns xilográfiai kezdőbetűkkel, amelyeket a kor egyik legjelentősebb német metszője, Hans Lützelburger tervezett, aki Holbein munkatársa volt. Ezeknek a szövegeknek a felkutatását filológiai és hazafias diadalnak ünnepelték az humanisták, akik a római antik értékek újjászületését látták benne, mint a köztársasági és polgári értékek megújulását.

A SZERZŐ RÖVID ÉLETRAJZA
Tito Livio Padovában született Kr. e. 59-ben, és ott hunyt el Kr. u. 17-ben. Szülővárosában való nevelkedése után Rómába költözött, ahol az Augustusi környezetet járta, anélkül, hogy közéleti tisztséget töltött volna be. A monumentális Ab urbe condita című mű szerzője, amely 142 könyvből áll, és amelyből körülbelül 35 teljes egészében fennmaradt, a római köztársaság erényeit ünnepelte ünnepélyes, erkölcsös és erősen patrióta stílusban. Szoros kapcsolatban állt Augustusszal, annak ellenére, hogy Pompeius-párti szimpátiákat táplált, és művét évszázadokon át nélkülözhetetlen történelmi példaként tartották számon.

Nyomtatási történelem és példányszám
Az 1518–1519-es Schöffer kiadás az első, amely tartalmazza a 33,17–40,37 könyveket, felfedezve egy moguntini kéziratos kódexben. A nyomtatás a német második humanista generáció kontextusába illeszkedik, Poggio tanításának és az olasz reneszánsz filológiájának örökségét követve. Schöffer választása, aki Gutenberg örökségéhez kötött nyomdász, valamint Lützelburger díszítő elemei művészi jelentőséget kölcsönöznek a kötetnek, nemcsak filológiai, hanem művészeti szempontból is. Ez a példány kritikai érték, díszítés és bibliográfiai ritkaság szempontjából egyedülálló.

Bibliográfia és hivatkozások
Vetraio 1682–1982, Cat. mostra UB Amst., 97; Geerebaert CXV, 3. Nincs egyik fő online katalógusban (OPAC, WorldCat, KVK 2025-ig) ellenőrizhető példány.