Takuma Nakahira - Circulation: Date, Place, Events - 2012

Ez a termék az EU-ból származik. Amerikába NEM TUDOK SZÁLLÍTANI, amíg Trump vámai le nem állnak.

A fizetés beérkezése után az árut három napon belül fel kell adnom.

Az adott paramétereken kívül nem tudom tartani és összerakni.

A lehető legnagyobb mértékben megpróbálom összevonni a rendelések kiszállítását ebben a keretben. Csak a CATAWIKI-n megadott címre szállítok. Ha két címed van, kérlek intézd el a címet a vásárlás előtt.

Mindezeket félretéve nagyon értékelem, hogy a gyűjteményemből származó könyveket eladhatom neked, és remélem, jó otthonra találnak.

Az egyik legjobb japán fotókönyv, amit be kell szerezned. Elég szokatlan, hogy kevesebben beszélnek erről a fantasztikus könyvről.

Párizs, 1971. Egy biennálén, ahol a világ minden tájáról érkező fiatal művészek gyűltek össze, Nakahira Takuma egy kísérleti projektet mutatott be, amely merte megkérdezni: „mi a kifejezés?”. Megpróbált válogatás nélkül dokumentálni egy korlátozott valóságot, amelyet a „dátum” és a „hely” alakított, majd ezeket azonnal újra „körforgásba hozni” a valóságban. Ez volt saját fotográfiai módszertanának első megtestesülése.

Takuma Nakahira három esszéje:

„Fényképezés, egyetlen nap valósága” (1972. február)

„A kortárs művészet kimerülése: Részvételem a hetedik párizsi biennálén” (1971. december)

„Visszatérés Afrikából” (1971. december)

Akihito Yasumi (kritikus) esszéje

"Optikai maradványok: Párizs, 1971, Takuma Nakahira."

Minden fordítás Franz K. Prichardtól.

【Szerkesztői vázlat】
1971-ben Takuma Nakahira fotográfus részt vett a világ minden tájáról érkező feltörekvő művészek számára rendezett hetedik párizsi biennálén. Kísérleti projektjében, a „Circulation: Date, Place, Events”-ben Nakahira arra ösztönözte magát, hogy lefényképezze a környezetét, és az eredményeket ugyanazon a napon, körülbelül egy héten keresztül kiállítsa. Válogatás nélkül dokumentált mindent, amivel találkozott – a párizsi utcákat, az oda-vissza érkező embereket és autókat, mindenféle plakátot és nyomtatott anyagot, a biennálé installációit, beleértve saját munkáinak folyamatosan változó kiállítását, a metró földalatti átjáróit, a telexgépeken sugárzott híradásokat, a televízióban folyamatosan áramló képeket, a hotelszobájában elfogyasztott szobaszervizes reggelijét és a száradó alsóneműt –, Nakahira a párizsi napi élményeinek fényképes nyomait állította ki minden egyes napon. Ahogy a fényképek napról napra szaporodtak, a kiállítófal már nem tudta befogadni őket, így Nakahira kiterítette őket a padlóra.

Miután nehézségekbe ütközött a rendezvény szervezőivel, Nakahira két nappal a Biennálé vége előtt leszedte a kiállított fényképeket. Annak ellenére, hogy ilyen szélsőséges következtetésre jutott, Japánba való visszatérése után írt esszéjében ezt írta: „Most, ennek a projektnek az eredményeként érzem, hogy a dolgok, amiket mondok, és a dolgok, amiket teszek, most először kezdenek összhangban lenni egymással.” Nakahira ezt a tapasztalatot kulcsfontosságú kísérletnek tekintette saját fényképészeti módszertanának megvalósítására.

Nakahira számára az 1971-es „Circulation: Date, Place, Events” (amelynek tartalmának eddig csak kis része volt ismert) egy gyakorlatalapú lépést jelentett saját fotográfiájának radikális megváltoztatása felé. A projekt így egy létfontosságú fordulópontot jelképezett, amely az 1970-es évekbeli „For a Language to Come” (az 1960-as évek közepe óta készült fotográfiáinak gyűjteménye) és az 1973-as „Why an Illustrated Botanical Dictionary?” (Miért illusztrált botanikai szótár?) médiakritika-gyűjtemény közötti szakaszban helyezkedett el, ahol a címadó esszében kinyilvánította szándékát, hogy korábbi munkásságának kritikai újraértékelése után megváltoztatja módszertanát.

A „Körforgás: Dátum, Hely, Események” című kötet a valóság materiális töredékeinek kamerával történő napi rögzítéséből, majd ezeknek a helyszínen készült fotográfiai nyomatokként való visszaadásából állt, egy helyspecifikus fotográfiai installáció formájában. Fotókönyvként ez a kötet Takuma Nakahira 1971-es párizsi kritikai nézőpontját kívánja újraértelmezni, ahelyett, hogy egyszerűen újraalkotná az eredeti installációt. 1973-ban, a múlttal való szakítás és addigi fotográfiájának elutasítása érdekében Nakahira elégette negatívjainak és nyomatainak nagy részét. Szerencsére, vagy talán szándékosan nem elégetett negatívok megmaradtak. Körülbelül kilencszáznyolc vágott 35 mm-es negatív (fekete-fehér), valamint negyvennyolc fennmaradt nyomat található, amelyekről megerősítették, hogy a Takuma Nakahira által a „Körforgás: Dátum, Hely, Események” című, a hetedik párizsi biennálén bemutatott pályázatához készített és kiállított fényképek részét képezik. A főként megerősített, kiállított és nem megerősített fényképeket tartalmazó kötet szerkesztése és összeállítása a meglévő fényképészeti és kapcsolódó anyagokban található expozíciós dátum és időpont, valamint a installáció alatti megjelenítésük állapotának elemzésén alapul. A kötet nyomtatásához az eredeti negatívokból Osamu Kanemura fotográfus készítette a mű eredeti céljainak figyelembevételével.