Signed, Patrick Sansone - Noticings - 2025

Az 2019 téli és 2021 nyári időszakban készült felvételeket felölelő Noticings Patrick Sansone, a zenész és fotográfus második monográfiája. Tizenöt évvel a 100 Polaroids című könyve után érkezve a Noticings finomítja és kibővíti az első, önkiadásban megjelent kötetben megalapozott tematikus és esztétikai törekvéseket. A Noticings továbbra is egyértelműen analóg jellegű alkotás, ám miközben Sansone a polaroidostól a 35 mm-es és a középformátumú film felé haladt, a képek szemléleti értelmezése is nagyobbá és élesebbé vált.
Sansone szeme rég a kisvárosi, ötvenes évekbeli Amerikának törmeléke felé kacsintgatott. De a Covid-19 lezárásán keresztül tompított lencsén át nézve a fotóin megtalálható megviselt táblák, bezárt üzletek és üres telkek új rezonanciát öltenek, időbélyeggel ellátottak és mégis időtlenek maradnak, mintha az amerikai álom lassú bomlása hirtelen metasztázisban terjedne ki, ki a szívvidékről kifelé.
Világszerte turnézott a Wilco-val, a The Autumn Defense-del és más előadókkal, így Sansone kifinomította a flâneur-stílusú szemléletet: céltudatos és éleslátó mozgás a terekben, mindig nyitott a szem előtt lévő, ám figyelmen kívül hagyott szépséggel való találkozásra. A pandemic alatt a világ nagy része leállt, ennek ellenére Sansone továbbra is mozgásban maradt: hosszú autóutakat tett az amerikai délen, megállt, hogy apróvárosokon keresztül sétáljon-korzózzon, és e folyamat során létrejött az a műfaj, amelyet ebben a kiadványban láthatunk. De nem tipikus utcai fotózásról van szó, amilyennek a gyakorlatot ma értelmezik; ez sokkal türelmesebb és megfontoltabb. Ugyanolyan módon, ahogyan a Noticings cím igét főnévvé alakítja, úgy Sansone is feldolgozza és sűríti a látás aktusát, finoman megfigyelt és megvalósított képeket hozva létre, amelyek a látszólagos tárgyakat ábrázolva magát a megértést is megjelenítik.
William Egglestonnal osztja meg Mississippi és Tennessee gyökereit, a színhez és fényhez feddhetetlenül pontos szemét, és a világ Duchamp-szerű readymade-ként való megközelítésében makacs hitet: tele ragyogással, amely egyszerűen csak várja a kamera zárkattintását.

Az emberi elemhez vezető elliptikus megközelítésében azonban – lényegében a hiányok ábrázolásával – Sansone olyan alkotókkal veti össze magát, mint William Christenberry és a New Topographics.

Ezekhez a hatásokhoz hozzáad egy a múltnak halvány derengését idéző, szürkületi érzékenységet, amely egy oldalnézetű kommentár a napjainkban nagyrészt elhagyatott terek társadalmi–gazdasági alátámasztására, amelyeket fél évszázaddal ezelőtt talán virágzó központokként fotóztak volna le olyanok, mint Stephen Shore, Ernst Haas vagy Fred Herzog.
Sansone fényképei inkább rímelnek a mesterek ezen fotóművészetének munkájára, mintsem megismétlik azt — a termő talajról születő új növekedés. Amit Sansone megmutat nekünk, s ami még fontosabb, amit visszatart, fényképei Jeffrey Eugenides leírását idézik a The Virgin Suicides című műben a távozó LISZABONI nővérkékről: „Végül megvoltak a rejtvény darabkái, de bármilyen módon is tettük őket össze, hézagok maradtak, furcsa formájú ürességek, amelyeket körülölelt, mit környezett, olyan országokhoz hasonló, amelyeket nem tudtunk megnevezni.” Noticingsban az ország könnyen megnevezhető, de a maradvány és a tovatűnt közti feszültség határozza meg."

Írta: Christoper Bruno