Canvas Fit - Alberto Ricardo - La Melancolía en Silencio”

Műalkotás professzionális vásznon készült giclée nyomtatási technikával. Digitális művészet kortárs médiák és AI felhasználásával.

Műalkotás a Canvas Fit-Alberto Ricardo művész tollából, Giclée nyomtatási technikával készült, professzionális, magas minőségű vásznon, 100% pamutból, maximálisan ellenálló a kezeléssel és külső behatásokkal szemben az Eco Canvas Roma Glossy márkájú, selyemfényű felületű vásznon.
Garantáljuk, hogy termékünk tartós és kiváló vizuális minőségű.
A festmény mérete 65 x 70 cm, mélysége 5 cm.
Korlátozott kiadás 1/5.
A darab hátoldalán megtalálhatja az alkotás adatait.
A szállítást a United Parcel Service (UPS) vállalaton keresztül fogjuk végrehajtani Spanyolországba és Európába, míg a Fedex vállalaton keresztül a világ többi részébe.
A művet feltekerve szállítjuk, és több réteg csomagolással, buborékfóliával védjük, majd egy erős csőbe helyezzük.
Miután a művet kifizették, három nap szükséges a csomagolási és szállítási folyamatokra a szállítócéghez.
A csomagot tíz napon belül fogja megkapni, a rendeltetési ország szerint.

Ő nem beszél. Nem néz. Alig lélegzik. És mégis mindent mond. Egy aranyfényes félhomályban ülve, az álom és az ébrenlét határán, a képen ábrázolt fiatal lány a melankólia legpuritább lényeget testesíti meg. Hajlott tartása, fejének gyengéden a kezére simuló pihenése egy kifejtett időbeli szünet: mintha a lélek megállna, hogy önmagát hallja.

Róla ősi édesesség sugárzik arcvonásaiban, olyan harmónia, amely a reneszánsz szűzekre vagy a prérafaelita múzsákra emlékeztet. Hajai, lágy hullámokban omló, egy egyszerű hervadt virágokból álló koszorúval van koronázva, amely a múló lét finom jelképe. A fény — ez a csendes főszereplő — gyengédséggel cirógatja az arcát, szinte szellemi finomsággal, mintha a külvilág nem érdemelné meg, hogy megzavarja a pihenésének szent nyugalmát.

A ruhája egyszerű, de nemes anyagból készült; úgy tűnik, mintha a környezet részévé válna, és összeolvadna a háttér földszíneivel. Nincs olyan dísz, amely elterelné a figyelmet, és nincs olyan túlzás, amely a csendjét kiemelné vagy elvenné annak főszerepét. Minden ebben a képen a szemlélő állapotára utal: a dráma nélküli bánatra, a belenyugodott szépségre, amely egyszerűen csak egy tekintetként marad.

De miről álmodik ő? Milyen gondolatok nyomják a lezárt szemhéjak mögött? A jelenet nem tárja fel, és talán ott rejlik az ereje: abban, hogy nem mond el egyértelmű történetet, hanem arra hívja fel a szemlélő figyelmét, hogy töltse ki. Lehet a hiányzó szerelem várakozása, egy elhalt gyermekkori emlék, vagy egy nyugodt elfogadása a megjövendölt sorsnak. A lényeg az, hogy csendjében ott van minden nosztalgiánk visszhangja.

A festői atmoszféra, tele fény-árnyék játékkal, kiemeli a kép benső drámai hangulatát. Több mint egy fénykép vagy portré, úgy tűnik, mintha egy ősi festmény lenne, amely évszázadokon át fennmaradt, és semmit sem veszített az érzelemből. Olyan, mintha Caravaggio egy lélek hősnőjét találta volna meg, és ezt a megnyugvás pillanatát örökre felfüggesztve hagyta volna.

Ő nem istennő, sem szent. Egyszerűen emberi. Emberi a sebezhetőségében, a visszahúzódásában, a titkában. És ez a nyugodt emberiesség teszi szentté. Zajos, múlékony, állandó kitárulkozás idejében emlékeztet minket a szünet értékére, a visszahúzódásra, az önmagunkhoz való gyengédségre.

Így ez a karakter minket arra invitál, hogy halkítsuk a hangot, hunyjunk szemünket, visszatérjünk abba a belső helybe, ahol még képesek vagyunk érezni, magyarázat nélkül, emlékezni szavak nélkül, álmodni félelem nélkül. Mert vannak napok —és ezt a kép is tudja— amikor a léleknek csak egy kis csendre van szüksége, hogy újra megtalálja legmélyebb igazságát.