Aristotele - Moralia Nicomachea - 1541

A MANNYI HAZUGSÁG ÉS AZ IGAZSÁGOS KÖZÉRZET, MINT A BOLDOGSÁG KÓDJA
Fontos velencei illusztrált kiadás az Arisztotelész Nikomachosz Etikájából, amelyet Eustratios, Aspazio, Michaelész Efészi és más bizánci hagyományinterpretátorok kommentárjaival gazdagítottak, latinra lefordítva Ioannes Bernardus Felicianus által. A mű a morális filozófia arisztotelészi inductív átadásának egyik legmagasabb momentuma, amelyben az ősi szöveg összekeveredésmentesen, interpretatív rétegződésen átszűrve nyert új értelmezést. E szemszögben az Etika nem csupán erkölcsi traktátus, hanem az emberi cselekvés arányai és viszonyai rendszerezett egységként, szinte az emberi cselekvés geometriájaként jelenik meg. A szövegben található diagramok és az exegetikai felépítés alapján a virtúra dinamikus egyensúlyként, a kozmosz és a lélek harmonikus felfogásába illesztve jelenik meg.
PIACI ÉRTÉK
A teljes példányok általában 900 és 1.200 euró között mozognak; tág margókkal, régi posztillákkal vagy kiváló kötésű példányok értéke meghaladhatja ezt a tartományt.

FIZIKAI LEÍRÁS ÉS ÁLLAPOT
XVIII. századi pergamánkötés spricceléses vágásokkal; használati jelek. A frontispíben gigliás nyomdafúvó gép nyomán kötött Ióhannes Giunta-jelű nyomdai márka a címlap elején és a kötet végén.
A hátoldalon kézzel írt tulajdonosi megjegyzés; korabeli posztillák terítettek, amelyek aktív és strukturált olvasást jeleznek. Xilográfs feliratokkal díszített címlapok és kisbetűk; a szövegben diagramok és magyarázó vázlatok találhatók.
Barnulás és fiziológiai foltok. Összességében jó állapotban fennmaradt példány.
Ősi könyvekben, amelyek több évszázados történettel bírnak, előfordulhatnak olyan hibák, amelyek leírásból nem mindig derülnek ki.
Collation: pp. (2); 32 n.; 548; 2 n.; (2).

TELJES CÍM ÉS SZERZŐ
Aristotelis Stagiritae Moralia Nichomachia cum Eustratii, Aspasii, Michaelis Ephesii, nonnullorumque aliorum Graecorum explanationibus, nuper a Ioanne Bernardo Feliciano Latinitate donata.
Venetiis, apud haeredes Lucaeantonij Iuntae Florentini, 1541.
Aristotele.
Eustrazio, Aspasio, Michele di Efeso e altri interpreti della tradizione bizantina, tradotti in latino da Ioannes Bernardus Felicianus

KÖRNYEZET ÉS JELENTŐSÉG
Az Etika Nikomachéa az arisztotelészi emberi cselekvés vizsgálatának magja, amely a “közép közép” elvére épül, nem kompromisszként, hanem a tulsúly és a hiány közötti dinamikus egyensúlyként értelmezve. Újjáéledt korában ez a koncepció tágabb dimenziót ölt, általános harmónia elvévé válik, amely nemcsak a morálra, hanem a politikára, az orvostudományra és a kozmológiára is alkalmazható.
A Felicianó által lefordított görög kommentárok jelenléte interpretatív rétegződést hoz a szövegbe, gazdagítva azt egy összetett olvasási rendszerré. Eustratiosz, Aspazio és Michele di Efeso nem csak Arisztotelészt magyarázzák meg, hanem jelentését kibővítik, beillesztve egy olyan filozófiai hagyományba, amely végigkíséri a bizánci világot, s eljut a nyugati reneszánszig.
A kötetben feltűnő diagramok a virtúra szerkezetének és a morális kapcsolatoknak a vizualizálására törekednek, olvasását szinte „ matematikai ” értelemben sugallva. Ebben az értelemben a könyv olyan tudáseszközzé válik, amelyben a filozófia módszer és a belső egyensúly gyakorlata.

SZERZŐ ÉLETRAJA
Arisztotelész (i.e. 384–322), Szthagirai születésű, az athéni iskola, a Liceum alapítója volt. Műveinek hatalmas spektrumát öleli fel a logika, metafizika, etika, politika és a természettudományok. Az Etika Nikomachéán belül a boldogság (eudaimónia) fogalma a természetes emberi lét teljes kibontakozásaként jelenik meg a virtúrák gyakorlásán keresztül.
Eustratiosz, Aspasio és Michele di Efeso a késői antikvitás és a bizánci középkor legfontosabb görög kommentátorai közé tartoznak, hozzájárulva a szöveg továbbadásához és újraértelmezéséhez.
Ioannes Bernardus Felicianus (Johannes Bernardo Feliciano), a XVI. század humanistája és fordítója kulcsszerepet játszott abban, hogy a görög exegetikai hagyomány szélesebb közönség számára is hozzáférhető legyen latin nyelven.

KINYOMTATÁSI TÖRTÉNET ÉS KÖRZET
A 1541-es kiadás velencei megjelenése Lucantonio Giunta öröklői által a velencei humanista könyvkiadás nagy korszakába illeszkedik. A Giunta műhelye az idő legkitűnőbb kötőintézetei közé tartozott, amely klasszikus szövegeket kezelő filológiai és kommentár- apparátusokkal terjesztette.
Az arisztotelészi szöveg és görög kommentárok latinra fordítása ezt a kiadást különösen alkalmassá tette az egyetemi használatra, és széles körű elterjedését Európa tanintézeteiben.

IRODALOM ÉS HREFELHASZNÁLÁS
EDIT16 – CNCE, Aristotelis Moralia Nichomachia, Venezia, Giunta, 1541.
ICCU/OPAC SBN, censimenti dell’edizione veneziana 1541.
Adams, Herbert M., Catalogue of Books Printed on the Continent of Europe 1501–1600, Cambridge, 1967, A-1915.
Renouard, Philippe, Annales de l’imprimerie des Giunta, Paris, 1891, pp. 150–154.
Lohr, Charles B., Latin Aristotle Commentaries, Florence, Olschki, 1988, pp. 67–72 (tradizione dei commenti greci).
Burnyeat, Myles, Aristotle’s Ethics, London, Duckworth, 1980, pp. 15–42.
Barnes, Jonathan, Aristotle: A Very Short Introduction, Oxford, 1982, pp. 78–95.