Egy fa smask - Baulé - Elefántcsontpart

A fogas(Sakassou/Sikassou) régióból származó, Elefántcsontparton lévő, Essankro faragó műhelyéből származó bakely- vagyszarvasagyaras maszkja, a három évtizede ebben a régióban legkiemelkedőbb példányok közé tartozik, ez a maszk finoman modellezett arcaival, ívelt és bordázott szarvai fölé emelkedő, fémtartó állvánnyal.

A Sakassou Régió középső Elefántcsontparton található, és rendkívüli faragott maszkjairól és szobrairól híres, amelyeket Nyugat-Afrikai művészet egyik legkiválóbb példáinak tartanak. E terület „mesterművei” gyakran ceremóniai maszkok, amelyeket beavatási rítusokban, temetésekben vagy közösségi ünnepségek alkalmával használnak, mély szellemi és társadalmi jelentőséget testesítve meg. Ezek a művek eleganciájukban, pontosságukban és kifejező erőjükben rendkívülemek, gyakran absztrakt geometriai formákat ötvözve rendkívül stilizált emberi vagy állati jegyekkel.

A Sakassou-i faragók különösen fontosak, mert ők a hosszú művészi hagyományokat őrzik. Készségeiket generációról generációra adják tovább, és olyan technikákat és szimbolikus szókincseket őriznek, amelyek megőrzik közösségeik kulturális identitását és történetét. A pusztán díszítő művészettel ellentétben a Sakassou-maszkok élő tárgyak: rítusokban használják őket, előadásokban aktiválják őket, és úgy vélik, közvetítő szerepet töltenek be az emberi és a szellemi világ között.

A gyűjtők és a múzeumok nem csak esztétikai szépségükért értékelik ezeket a maszkokat, hanem azért is, mert kifinomult módon tükrözik a művészet, a vallás és a társadalmi szerkezet közötti bonyolult kölcsönhatást a Sakassou-i társadalomban. Röviden, a faragók azért fontosak, mert egyaránt mesterszabadságú művészek és kulturális őrzők—látványosan lenyűgöző tárgyakat hoznak létre, amelyek társadalmilag értelmesek és történetileg rezonánsak.

A Côte d’Ivoire-i Baule maszkok sokaságából különösen kiemelkedik egy apró és kifinomult kör: az Essankro régió maszkjait. Míg a Baule maszkkészítés évszázadokra és régiókra nyúlik vissza, az Essankro maszkok az első részeitől a 20. század elejéig egy tömör, rendkívül fejlett stílust képviselnek, amelyet szoros mestermély humor-alkotók köre jegyez.

Az Essankro-maszkokat szív alakú arcok, vékony, megnyúlott orr, majdnem zárt szemek és finoman modellezett, hegyes száj jellemzi. Sok Baule maszkhoz képest, amely bátran kifejező jegyeket mutat, az Essankro maszkok visszafogottságot, elmélkedést és finom eleganciát közvetítenek. Az arcvonások gondosan összeállítottak, a harmónia és arány hangsúlyozza a dráma helyett.

Az Essankro-maszkok frizurái rendkívül kidolgozottak. Kisméretű, szorosan fonott copfokat aszimmetrikusan összerakva kontyokká vagy diadém-szerű masnikká alakitják, néha félgömb alakú gombokkal díszítve. A haj és a frizura elrendezése része Essankro művészeinek művészi aláírásának, és egyértelműen megkülönbözteti őket más Baule-maszkoktól, amelyek hajú inkább egyszerűbb és funkcionálisabb.

A hegymászási (scarifikáció) fontos szerepet játszik. Az Essankro-maszkok három elkülönült sorral jelenítik meg a templomoknál és az orrhegyen, gyakran szemek közti jelzésekkel egészítve ki. Ezek a mintázatok esztétikai elemként, státuszszimbólumként és a művész kezének jelölőjeként is funkcionálnak. Folyamatos elrendezésük egyértelműen azonosítja ezeket a maszkokat a Baule-korpuszban.

Egy másik megkülönböztető jegy a homlokon elhelyezkedő kis antilopfigura, valószínűleg a cobi sás (Redunca Redunca) jelképe. Habár a Baule-maszkok gyakran állatformákat tartalmaznak, az Essankro-maszkok ember- és állatdarabképének egyesített ábrázolása különösen innovatív és művészileg finom.

Az Essankro-maszkok kivételes pontosságot mutatnak: minden vonal és sík gondosan modellezett. Néhány maszk kis innovatív részleteket is tartalmaz, például bronszból készült félkör alakú alsó szemhéjak. Más Baule-maszkok gyakran inkább a kifejező hatásra vagy a funkcionális formára helyezik a hangsúlyt.

de Grunne, Bernard. Sur le style des Baoulé et leurs Maîtres. In Fischer, E., & Homberger, L. (Eds.), Les Maîtres de la sculpture de Côte d’Ivoire. Paris: Somogy, 2015, pp. 88–91.

de Grunne, Bernard. Mains de maîtres – Masterhands: À la découverte des sculpteurs d’Afrique. Brussels: Arts et Voyages, 2001, no. 13–15.

Vogel, Susan. “Known Artists but Anonymous Works: Fieldwork and Art History.” African Arts, vol. 32, no. 1, 1999, pp. 51–55.

Lem, Félix-Henri. “Réalité de l’art nègre.” Tropiques – Revue des troupes coloniales, no. 327, Paris, December 1950, p. 33.

The Metropolitan Museum of Art, New York. Baule figures, accession numbers 1978.412.390 and 1978.412.391. Online catalogue.

Goy, Bertrand. “Notice sur deux statues Baoulé.” In Catalogue Tefaf, Paris, 2018, pp. 107–110.

CAB34445