Magni - Sophologium - 1473

Magni Jacobus (Jacques Legrand)

Sophologium

Basilea - 1473 - (nem 29 szeptember után) -
Johann Solidi (Schilling)

(165) c.
a-q10 r8

In folio - 30,5 X 22 cm. -
Ősi gót betűtípus
Kétoszlopos 38 soron

LENYŰGZŐ TÁJÉKOZTATÓ A BÖLCSESSÉGRŐL, AMELY A MEDICINÁT, A FILOZÓFIÁT, A MÁGIÁS MŰVÉSZETEKET, A BÁVLLYÁLIMÁDÁST, AZ ASZTRONÓMIÁT, AZ ARITMETIKÁT ÉS A MORÁLÉT TÁRGYALJA.

Fontos és rendkívül ritka harmadik kiadás a Princeps 1470-es kiadása után.
GOFF M-40
KLEBS 595.3
DALBANNE & DROZ II
BMC I 236 (IB 3861)

A e5/6 lapok (c. 43/44) nincsenek a nyomdász által nyújtva, mivel cenzúrán estek át, ahogyan a De cultu et veneratione dei című fejezethez tartozó a1v oldalon látható index is aláhúzva (kereszt papíron). A1v-től a paragrafus „De cultu et veneratione dei”-ig (latinul olvasható) cenzúrázott lapokat mutat, a vasmakaron jelzett kereszttel.
Érdekesség: a e4v lap végén is megerősödik a cenzúra egy régi kéziratban (lásd fotó) latin nyelven: „nihil deest” (nincs hiány).

Az ezt a kiadást érintő, a collazione-hoz egyediséget adó kevés példány között sok esetben hiányos lapokat találnak, mivel az adott időben gyakran cenzúrázták őket.

Ez a fontos és népszerű gyűjtemény a francia ágostiniánus prédikátort, Jacques Legrand-ot (1360-1415) mutatja be, aki három könyvbe rendezve számos értekezést tartalmaz, és az emberi bűnről és erényről szóló elmélkedéseket adja közre, kivonatolva morális témákat és a tudományokat, olyan széles körű szerzőktől, mint Terenzio, a perzsa asztrónusú Abu Mashar, Avicenna, Averroes, Szent Pál és Chaucer.

Az orvostudományról szóló részek azt tanítják az olvasónak, hogyan képes legyen „védelmezni” és „megvédelni az egészséget” (a test megtartása vagy visszaállítása érdekében), majd ezt követően az orvostudományt összehasonlítják a mű fő témájával: „Virtus medicina est corporis pariter et anime” (Az erény olyan orvosság a testre, mint a lélekre).

A jelen kiadás az öt közül az egyik, amelyet korábban egy névtelen nyomdászhoz, Alberto Magno De virtutibus-hoz társítottak Kölnben 1470 és 1472 között; DALBANNE & DROZ (Paul Needham támogatásával) azonosították a nyomdászt Johannes Schillingben, és ennek a könyvcsoportnak Basel-i tevékenységét tulajdonították, az új betűk hozzáadásával a forrásához, valószínűleg Hans Frank betűvéső által kifaragva és öntve (lásd Needham, William Caxton and his Cologne Partners, Ars Impressoria…Festgabe fur Severin Corsten 1986, pp. 103-131).

Egy posztumusz incunabula kiadás 1487-ben nyomtatott angol fordítással William Caxton által („The Book of Good Manners”).

Szép korabeli kötés, valószínűleg a XVII. századi, teljes pergamennal borított, deszkákon, két ősi pergamennyelő lap felhasználásával.

Belső rész jól megőrzött, erős lapokkal, széles margókkal és viszonylag friss, tiszta állapotban.
Kiváló tipográfia gyönyörű, régi gót betűkkel, teljesen kézírással kódolt, az Incipit kezdetén kétszínű miniatúr ívhurok, továbbá számtalan szép levélfej, bekezdésjelek és nagybetűk vörös színnel.
Érdekes korszakbeli kézírásos felirat az Incipit-ben.
A belső lapok elegáns, korabeli kéziratos számozásúak I-től CLXV-ig ( XLIII/XLIIII nincsenek benne), továbbá két kezdő lap az Index-hez nem számozott.
Enyhén kopott, apró foltok és szöszösödés a jelső A1 lapon, a szöveg margóján ritka nedvességfoltok.
Ősi sarnokok, de nem kortársak.
Hiányzik a végső fehér lap.

Fontos és rendkívül ritka példány kiváló állapotban.