Lenyőgző? - Achantis - Ghána (Nincs minimálár)

Síremlékfej - Ashanti - Ghána
Afrikában a kerámiaművesség szinte minden esetben a nők munkája, néha pedig a szakmában dolgozó feleségek vagy a Kovácsok feleségei, mint Szudánban. A „földnek” adományozott agyag, ezen anyag nők által végzett megmunkálása így erős szimbolikával bír.
Az Akan halotti szobroknak számító szobrok a gazdag kulturális örökség egyik alappillérei ezt a népet illetően. Szóbeli és írásos források egyaránt megerősítik a gyakorlat és a felségsor kapcsolatát, legalábbis a legrégebbi időkben, mielőtt a XIX. század közepén elterjedt volna.
Ezek a fejek halottak stilizált ábrázolásai, megrendelésre formázva a halál után.
Arra a platformra voltak szántak, amelyet egy szalmatető védett, a halott sírjára helyezve. A kész arckép biztosítja a megjelenését és a részvételét az özvegy halotti esküjeinek.
A művészi kifejezés olyan arcot reprodukál, amelynek szeme szinte be van zárva. Csak egy vékony rés marad, amelyen át még mindig csillan a kapcsolat a élők világa és a halottaké között.
Gyakran találhatók festéknyomok, amelyek a hagyományos grafikai bemetszésekhez hasonló „scarifikációk” nyomait viselik.
Az Akan terminus több alcsoportot foglal magában, így számos stilisztikai variáció él egymás mellett.
Fekete színű edények általában az Ashantihoz köthetők, akik ezt a színt füstölés által vagy lakkréteg felhordásával érik el.
Abban az esetben, ha a bemutatott darabhoz hasonló, lapos fejű töredékekről van szó, ezek az „Abusa Kuruwa” korsóinak töredékei lennének. A „Ghana tegnap és ma” című könyv 97. oldalán látható egy XIX. századi fotó, amely ezeket a korsókat mutatja, gyakran igen nagy méretben, 3–6 darab ehhez hasonló fejjel a felső perem körül, és egy nagyobb fej a fedélen.
A fotó nincs kifejtve, de más források szerint az Abusa Kuruwa korsók a lignum halottjainak hajának tárolására szolgálnak, úgy tűnik, a falu elhagyott részén és a külső területeken gyűjtve el.”}