Charles Darwin - The Origin of Species - 1899

„A fajok eredete” Charles Darwin tollából - John Murray, London - 1899-es kiadás - 18 cm × 15 cm - állapot: nagyon jó, az eredeti zöld kiadói kötésben, a széleken némi kopás, kihajtható ábra jelen van.

A Fajok eredete a természetes szelekció által, vagy a kedvező fajok fennmaradása a létben élő harcban[3] egy Charles Darwin által írt tudományos irodalmi mű, amelyet az evolúciós biológia alapjául tekintenek. 1859. november 24-én jelent meg.[4] Darwins könyve bevezette a tudományos elméletet, hogy a populációk generációk során a természetes szelekció folyamatán keresztül evolválnak, bár a Lamarckizmus is kisebbségi mechanizmként szerepelt. A könyv bizonyítéki anyagot mutatott be arról, hogy az élővilág sokfélesége közös őslovagból kiinduló evolúciós ágak révén alakult ki. Darwin a Beagle-expedíció során az 1830-as években gyűjtött bizonyítékokat, valamint későbbi kutatásokból, levelezésből és kísérletezésből származó megállapításait is beépítette.[5]

Különböző evolúciós elképzeléseket már felvetettek a biológia új megfigyeléseinek magyarázatára. Nőtt a támogatottság ezek iránt a kiábrándult anatólisták és a széles közvélemény körében, ám a 19. század első felében az angol tudományos élet szorosan összekapcsolódott az Anglikán Egyházzal, miközben a tudomány a természetes teológiához tartozott. A fajok transzmutációjára vonatkozó elképzelések ellentmondtak az olyan hitnek, hogy a fajok változatlan részei egy tervezett hierarchiának, és hogy az emberek egyediek, a többi állattól függetlenek. A politikai és teológiai következmények heves vitákat váltottak ki, de a transzmutációt nem fogadta el a tudományos főáramlat.

A könyvet nem szakemberek olvasói számára írta, és megjelenésekor széles körű érdeklődést váltott ki. Darwin már addigra is nagy tekintélynek örvendett a tudományos körökben, így megállapításait komolyan vették, és a bemutatott bizonyítékok tudományos, filozófiai és vallási vitákat generáltak. A könyvről szóló vita hozzájárult T. H. Huxley és az X Club többi tagjának mozgalmához, amely a tudomány világiítását, a tudományos naturalizmus supportálását tűzte ki célul. Két évtizeden belül széles körű tudományos egyetértés alakult ki abban, hogy a fejlődés—közös őslőből kiinduló ágra való elágazás—megtörtént, de a tudósok lassan adták meg a természetes szelekció jelentőségét, amelyet Darwin a számára megfelelőnek tartott.

A „Darwinizmus árnyékában” az 1880-as évek végétől az 1930-as évekig különféle más evolúciós mechanizmusok kaptak nagyobb figyelmet. A 1930-as és 1940-es években a modern evolúciós szintézis kibontakozásával Darwin természeti szelekción keresztüli evolúciós alkalmazkodásának fogalma a modern evolúciós elmélet központi elemévé vált, és ma is az életfilozófiák egységesítő fogalmát adja.