Seneca - [Incunable] Tragoediae - 1493

ÉLŐNYOMOTT INCUNABULUM: POSTILLÁK, RUBRIKÁK É EGY RITKA KĂ?A ERASMO RÓL
Veneziai kiadás 1493. július 18-án a Seneca Tragoediae-jeinek nyomtatott változata Matteo Capcasa parmense által, a reneszánsz latin színház recepciójának kulcsfontosságú pillanatai közé tartozik. Nem puszta szöveggondozásról van szó, hanem valódi exegetikai eszközről: két humanista kommentár, programmatikus dedikációk, költői paratextusok és egy olyan tipográfiai felépítés, amely filológiai olvasásra és annotációra lett tervezve. A kötet olyan, tanulmányokra szánt könyvként mutatkozik be, amelyet megvitathatónak és glosszálhatónak építettek fel. Itt leírt példány teljes mértékben postillált, és őriz rubrikációkat régi formában, marginal gondolatokat és egy jelentős kéziratos kommentárt az Erasmóhoz kapcsolódóan, amely a negyedik lap fehér oldalára van ráillesztve. Ebben a formában a könyv az humanista olvasási gyakorlat közvetlen tanúvallomásává válik: Sene­ca nem csupán tragikus szerző, hanem erkölcsi, retorikai és filológiai gyakorló mező a Negyedik és Tizenötödik század közötti aktív olvasók számára.
PIACI ÉRTÉK
Kinyilatkoztatott árfolyamok az euróban a Venetiis kiadásra, Matheus Capcasam parmensemre, 1493. július 18-ára (ISTC is00437000), változó állapotban: 3 000–6 000 euró. A fluktuációk a teljesség, megőrzési állapot, a kötés minősége és a régi kéziratos beavatkozások megléte alapján alakulnak. Gazdagon postillált példányok, mint ez a jelenlegi, további érdeklődést kelthetnek az olvasástörténet és a humanisztikus filológia tudósai körében. Teljes, friss és dokumentált származással rendelkező példányok magánkereskedelmi tárgyalások során meghaladhatják ezt a küszöböt.
FIZIKAI LEÍRÁS ÉS ÁLLAPOT
Példány teljes mértékben postillált. Fafaragott kezdőbetűk régi piros és kék rubrikációkkal; élénk kezdőbetűk. Későbbi kötés, amelynek tányérjai ősi antifonarium felületekkel és keletkori kézírású rubrikált betűkkel vannak bevonva. A negyedik lap fehér hátoldalán egy Erasmóhoz kapcsolódó régi kéziratos kommentár van ragasztva, amely különösen érdekes az humanista recepció történetében.
Előoldal reprodukciója ősi papíron. Kisebb rovarkár okozta lyukak restaurálva. A szöveg két oszlopban van elrendezve; a kezdetekhez vezető betűk üres helyei. A CXXXXV és CXXXXVI lapokat tévesen CXXXV és CXXXVI-nek számozták.
In-folio. Lapok: [4], CXXXVI [azaz 146].
Jelölés: A⁴, a-b⁸, c-z⁶, &⁴.
Nyelv: latin és ókori görög.
Nyoma: u-r. doSe **** peta (3) 1493 (R).
Régi könyveknél, sok évszázados történettel, előfordulhatnak olyan hiányosságok, amelyeket a leírásban nem mindig észleltek.
TELJES CÍM ÉS SZERZŐ
L. Annei Senecae Tragoediae cum duobus commentis.
Venetiis: per Matheum Capcasam parmensem, die xviii iulii 1493.
Szerző: Lucius Annaeus Seneca (i.e. Kr. e. 4.– Kr. e. 65).
Kommentátorok: Daniele Gaetani; Gellio Bernardino Marmitta.

KÖRÜLMÉNYEK ÉS JELENTŐSSÉG
A Quattrocento második felében a kommentált kiadás a humanista pedagógia egyik központi eszközévé válik. A Senecei tragédiák — köztük Medea, Thyestes, Phaedra és Hercules furens — nem csupán irodalmi szövegek, hanem érzelmek repertóriuma, retorikai modellek és morális reflexiók gyűjteménye is.

Daniele Gaetani és Gellio Bernardino Marmitta kettős kommentárja az alkotást összetett értelmező apparátussá alakítja. Leonardo Mocenigo és Guillaume de Rochefort felé irányuló dedikációi egy nemzetközi politikai-diplomáciai hálózaton belül helyezik el a kiadást, miközben Polidorus Cabaliatus költői költeménye erősíti a kiadói projekt irodalmi dimenzióját.

A dupla oszlopos felépítés és a latin-görög nyelvek együttes használata kiemeli a filológiai környezetet, amelyben a klasszikus szöveg nyelvi és értelmezési összevetés tárgyává válik. A postillák és Erasmo iránt egy ősi jegyzet jelenléte különösen jelentős: bizonyítja, hogy az incunabulumok nem statikus tárgyak voltak, hanem élő tanulmányi és intellektuális párbeszéd eszközei az európai humanizmus szívében.

AZ SZERZŐ ÉLETRAJA
Lucio Anneo Seneca Corduba városában született kb. Kr. előtt 4 körül, és Rómában halt meg Kr. u. 65-ben. Stoikus filozófus, politikus és rendkívül befolyásos író volt; Neró császár nevelője, erkölcsi dialógusok, filozófiai traktátusok és levelek szerzője. Tragédiáit — erősen retorikus feszültség, pszichológiai introspekció és az emberi szenvedélyek szélsőséges ábrázolása jellemzi — a reneszánsz és európai barokk színházára gyakorolt mély hatás jellemezte.

Nyomtatási történelem ÉS KILÖRÉS
A 1493-as kiadás a velencei incunabuliás termelés legtermékenyebb szakaszának része, és követi a Seneca-tragédiák 1478-as princeps kiadását. A két humanista kommentár miatt privilegizált olvasási eszközzé vált az iskolákban és egyetemeken. Matteo Capcasa parmense műhelye Velencében rendkívül dinamikus kiadói környezetben működött, ahol a latin klasszikusok nyomtatása exegetikai apparátusokkal együtt az irodalmi könyvpiac egyik leglétfontosságúabb szegmensét képezte. A bibliográfiai repertoárok által tanúsított széles körű elterjedtség alátámasztja ezt az kiadást a reneszánszi színházi terjesztésében a Seneca-színművek kapcsán.

BIBLIOGRÁFIA ÉS REFERENCIÁK
ISTC is00437000
IGI 8909
Hain-Copinger 14668
GW M41444
BMC V 484
Bod-inc S-148
BSB-Ink S-273
Goff S437
Gesamtkatalog der Wiegendrucke, vol. 23, pp. 335-336
Kristeller, Iter Italicum, repertori relativi ai commentatori-umANistici Gaetani e Marmitta.