Polignac - Anti-Lucretius - 1747

UN KARDINÁLIS AZ ATOMOK ÉS AZ ILLUMINISTA ANYAGHEZ (MATERIALIZMUS) ELLEN
Az Anti-Lucretius sive de Deo et Natura Melchior de Polignac műve az XVIII. század egyik legambiciózusabb filozófiai költeményének számít. A Lucretius De rerum natura című művére közvetlen válaszként készült, a mű kilenc része a világegyetem teista felfogását védi az Epicureus–atomizmus által képviselt materializmussal szemben, amely a századokban a természetfilozófiában feléledt Európában újjáéledt. Polignac szándékosan a klasszikus latin költemény nyelvét és didaktikus szerkezetét használja, hogy megcáfolja a természet materialista felfogását, és megerősítse a kozmosz mindenben átható gondviselő rendjét. Párizsban 1747-ben posztumusz jelent meg, s azonnal tisztelték az európai tudós körök. A költemény számos újranyomást és fordítást élt meg. A párizsi kétnyelvű kiadás a mű princeps kiadása és a felvilágosodás korának latinizált filozófiai költészetének egyik legfontosabb példája.
PIACI ÉRTÉK
Az Anti-Lucretius első kiadása, 1747-ben Párizsban két kötetben megjelenve, viszonylag általánosan felbukkan a régiségpiaci piacokon, de értéke továbbra is rendkívül keresett a természetfilozófia történetének és a modern latin költészetnek a jelentősége miatt. A korabeli kötésű, komplett két kötet példányok általában 500–700 euró között mozognak a nemzetközi régiségpiacon.
FIZIKAI LEÍRÁS ÉS ÁLLAPOT
2 kötet. Korabeli bőr kötés, gerinc bordázott; táblák kopási jeleket és abraziokat mutatnak, a hátréteg restaurált. Papírok némelyikén sötétedés és virágzásnyomok találhatók. A mű elején a szerző körkörös ovālisban hivatalosan metszett arcképe, amely a kardinal Melchior de Polignac-ot ábrázolja. Az egyes kötetek címlapja külön-külön van elrendezve. Régi könyveknél, több évszázados történetű köteteknél előfordulhatnak kisebb hibák, amelyek leírásban nem mindig kerülnek feltüntetésre. Oldalszámok: (4); 6nn; 30; 4nn; 180; (4). (4); 4nn; 181-450; (2).
TELJES CÍM ÉS SZERZŐ
Anti-Lucretius sive de Deo et Natura libri novem.
Parisiis, Apud Desaint & Saillant, 1747.
Melchior de Polignac.
KÖVETKEZŐ KÖRÖN ÉS Jelentőség
Az Anti-Lucretius írói és filozófiai válaszként született Lucretius De rerum Natura című epikuruszi nagy költeményére, amely az atomizmuson alapuló anyag–valóság materialista felfogását állította középpontba. A XVII–XVIII. század között az Epicureus-elméletek újrafelfedezése és a modern tudomány fejlődése nyomán megnyílt a vita a anyagszerkezetről és Istene szerepéről a természetben. Polignac ebben a vitában Lucretius költői formáját használta fel, hogy cáfolja az ő nézeteit. A mű kilenc kötete a természetfilozófiának központi témáiról szól: Isten létezése, a világ felépítése, az atomizmus kritikája, a természet gondviselő rendje és a kozmosz harmóniája. A költemény ötvözi a klasszikus tudást, a filozófiai érvelést és a latin példamintákat utánozó stilisztikát, megmutatva a humanista kultúra rendkívüli életerejét a felvilágosodás korában is. Közzétételkor az első közönség elismeréssel fogadta az európai tudós közösségekben, és a modern latin költészet egyik legismertebb szövege lett, amit filozófiai traktátusként és magas szintű irodalmi gyakorlatként egyaránt olvastak.
SZERZŐ BIOGRÁFIÁJA
Melchior de Polignac (Le Puy-en-Velay, 1661 – Párizs, 1741) bíboros, diplomata és francia irodalmár volt. A jezsuitáknál nevelkedett, jelentős szereplővé vált az európai diplomáciában, és fontos politikai missziókban vett részt a francia monarchia számára. Ezzel párhuzamosan mély érdeklődést táplált a klasszikus tanulmányok és a latin költészet iránt. Az Anti-Lucretius, amely évek munkájának gyümölcse és posztumusz 1747-ben jelent meg, művészi remekművévé tette, és a modern kor latin filozófiai költészetének egyik legfontosabb művévé vált.
Nyomtatástörténelem és körözés
A művet először 1747-ben, a szerző halála után hat évvel, az abbát Charles d’Orléans de Rothelin gondozásában adták ki Párizsban. A kiadás az officina Desaint & Saillant által készült, amely jelentős párizsi tudományos és klasszikus szövegekre szakosodott kiadóház volt. A siker egyértelmű volt: a költeményt a XVIII. század folyamán többször újból megjelentették, franciára, angolra és olaszra fordították. A klasszikus költészet és a modern materializmus elleni filozófiai viták kombinációjának köszönhetően az Anti-Lucretius évtizedeken át az európai akadémiai és vallási körök egyik legolvasottabb szövege maradt.
BIBLIOGRÁFIA ÉS HATÁSAI
WorldCat, Anti-Lucretius sive de Deo et Natura libri novem, Paris, Desaint & Saillant, 1747.
BNF Catalogue général, Melchior de Polignac, Anti-Lucrèce.
J. S. Spink, French Free-Thought from Gassendi to Voltaire, London, 1960.
T. Gregory, Atomismo e filosofia moderna, Roma-Bari, Laterza, 1984.
Catholic Encyclopedia, voce “Melchior de Polignac”.
Catalogue général de la Bibliothèque nationale de France, éditions de l’Anti-Lucretius, 1747.