Barbara Emerson - Delvaux - 1985

Az antikvitás mint inspiráció Paul Delvaux műveiben a harmincas évek elejétől megnyilvánul, és a második világháború alatt még fontosabbá válik, például a tragikus város motívumával. Az őt érdeklő antikvitás iránti hajlamot a klasszikus szobrászat jellemzi, és ez a művészt a teatralizált emberi alak kidolgozásához vezeti. Ezek a teatralizált és drámai ábrázolások olyan mitikus alakokra irányulnak, mint Pygmalion, Vénusz vagy Penelopé, valamint a sirének, ephebe-ek és hamadryadák. Delvaux egyúttal felidézi az úgynevezett „emlékezet helyei” bizonyos titkos szakráliságát is, például templomokat és antik helyeket, mint az Akropolisz, Olimpia vagy Pompeji. Olyan helyek, amelyeket Delvaux az 1937-es és 1939-es Olaszország-útjai során, valamint Görögországban tett 1956-os utazása során látogatott meg. Végül pedig nem szabad megfeledkezni Delvaux antikvitás-fogadásának egyik legfontosabb vonásáról: a melankolikus visszahúzódásról. A kiállítás mintegy hatvan művet – festményeket és rajzokat – mutat be, a fent említett témák köré rendezve.