Solitaire Laönnois - Différentes Pièces - 1753

LAONI MAGÁNYOS ELLÁTMDI VILÁGA ÉS TITKOS UNIVERSUMUK: EGY MAGÁN ARCHÍVUM IRODALOMRÓL, MORÁLÉRŐL ÉS OBSERVÁCIÓRÓL 1753-BAN
Büszke, 18. századi francia kézirat, amely 1753-ban keletkezett, és egy titokzatos „Solitaire Laönnois” névvel attribútált személyhez köthető, s valódi tudóstarszerű zűrzavaros gyűjteményként manifesztálódik: személyes gyűjtemény olyan szövegekből, reflexiókból és idézetekből, amelyeket korábbi szerzőktől származtatnak, próza és vers közötti váltakozásokkal rendezve. A több mint 500 oldalas kézirat intellektuális magángyakorlatot tanúskodik, szinte meditációs jelleggel, amelyben az olvasás, másolás és újrafogalmazás a tudás felépítésének eszközei. A kötet tartalomváltozatosságával, több kortárs kéz jelenlétével és apró grafikai díszítőelemekkel kiemelkedik, éles, eleven képet adva a francia irodalmi kultúráról a 17. és 18. század között.
MARKET VALUE
A 18. századi franciagyű kéziratok, amelyek különböző, személyes jellegűek, kereslet-alapú, de stabil niche-piacon mozognak. Jó állapotban lévő példányokkal és azonosítható szerzőkhöz köthető tartalommal az értékek 1 500 és 3 500 euró között lehetnek.

PHYSICAL DESCRIPTION AND CONDITION
Teljes bőrborítású kötet, korszakbeli kopásnyomokkal. Tüskézett gerinc díszítéssel. Belseje kéziratos lapokból áll, néhány folttal és használati nyommal. A szöveg két különböző korszakbeli írásképpel készült, ami kollektív szerkesztésre vagy együttműködésre utal. Apró kéziratos rajzok és ornamentális elemek jelennek meg. A cím elöl virágos motívummal keretezett. Néhány lap margójegyzettel és olvasási nyomokkal. A régi könyvekben, több évszázados történetük során, előfordulhatnak hibák, amelyeket a leírás nem mindig emel ki. Oldalszámok: 500; (2).

FULL TITLE AND AUTHOR
Recueil de différentes pièces, tant en prose qu’en vers, extraites des livres de divers auteurs, ou différents manuscrits, copiés en partie par “Le Solitaire Laönnois”, 1753.
Solitaire Laönnois

CONTEXT AND SIGNIFICANCE
Ez a kézirat az zibaldoni és a személyes gyűjtemények hagyományához tartozik, amely a XVII–XVIII. századi európai műveltségben jellemző. A gyűjtőt „Solitaire Laönnois”-ként azonosítják, s mint félig névtelen alak jelenik meg: valószínűleg egy egyházi személy, egy olvasott, művelt író vagy egy művelt dandy; az úgynevezett „szövegek kiválasztásának és átírásának” feladatában vett részt. A mű morális mondásokat, filozófiai elmélkedéseket, irodalmi kivonatokat és költeményeket gyűjt, intellektuális meditációs eszközként és személyes archívumként szolgál. A szövegek előrehaladó sorszámozása és a rendezett szerkezet arra utal, hogy tervszerű, szinte enciklopédikus megközelítésről van szó, miközben intimebb, nyilvánosságra nem szánt jelleget is megőriz. E szempontból a kézirat ritka példája a magánközösségek kultúrájának, ahol a tudás nem felvállalás, hanem lerakás és megszilárdulás.

BIOGRAPHY OF THE AUTHOR
A “Solitaire Laönnois” kilétéről egyértelműen nem találtak megbízható nyomokat. A „solitaire” kifejezés egy vallási környezethez vagy önkéntes elvonuláshoz tartozást sejtet, talán az egyházi vagy fél-kolostori körökben. Laon (Laönnois) eredet a Franciaország északi részén húzódó földrajzi kötődést mutatja. A gyűjtői tevékenysége erős irodalmi képzettségről tanúskodik, és a tudás átadására és feldolgozására irányuló érdeklődéséről ad bizonyságot.

HISTORY AND CIRCULATION
A feljegyzések szerint 1753-ban Laon fennsíkjain, a mészkőgerincek fölött élt egy tudós, akit csupán le Solitaire Laönnois néven ismertek. Nem volt szerzetes, és nem a kanonikus szerzetesség szabályai szerinti remeteként élt: egy félig elhagyatott házban, a középkori falakba épült régi toronyban lakott, és csak kevés látogató érkezett hozzá, mind a alkonyat táján.
Az ő aláírásával ellátott kézirat — Solitaire Laönnois, 1753 — nem hétköznapi mű. Úgy tűnik, mint egy morális elmélkedések füzetének, de hamar nyílik egy bonyolultabb szerkezetre: meditációs töredékek, az emberi viselkedés megfigyelései és hirtelen elkalandozások egyfajta sötét filozófia felé, szinte cinikus szemlélettel. Néhány rész „ársadalmi álarcként” beszél, és az „elteheti bennünket úgy, mintha szerepeket játszanánk” – olyan érzékenységet vet fel, amely meglepően modernnek tűnik.

Helyi hagyomány szerint a szerző egykor jogász volt, talán lemondott bíró az összeomlott megítélés miatt, és önként kivonult miután tanúja volt egy olyan pernek, amely meggyőzte őt az emberi igazság lehetetlenségéről. Ettől kezdve úgy döntött, hogy “kivilágítva a városon kívül, de elég közel ahhoz, hogy figyelje”, évtizedeken át jegyzetelt a férfiak bűneiről, ambícióiról és képmutatásáról.

A kézirat apró, erősen ideges írást mutat, és folyamatos javításokat tartalmaz, mintha a szerző minden állítást megkérdőzne az adott pillanatban, miközben a papírra vésve fogalmazta meg. Néhány oldalon titokzatos szimbólumok tűnnek fel — apró geometriai jelek, mintha talizmánok —, amelyek a szövegben nem találnak magyarázatot, és esotericizmus iránti vagy egyszerűen saját kódolási rendszer iránti érdeklődésre adtak okot.

BIBLIOGRAPHY AND REFERENCES
Chartier, Roger, Inscrire et effacer: culture écrite et littérature; Darnton, Robert, The Literary Underground of the Old Regime; Harvard Library, cataloghi di manoscritti francesi del XVIII secolo; BnF (Bibliothèque nationale de France), département des manuscrits, raccolte di miscellanee letterarie; estudiosi della cultura manoscritta francese pre-rivoluzionaria; cataloghi di vendita antiquaria relativi a recueils manoscritti settecenteschi.