Jonathan Swift - Gulliver's Travels - 1925

„Gulliver utazásai” Jonathan Swift tollából, illusztrálva 48 táblával Harry Theaker által – Ward, Lock, London, körülbelül 1925, első brit kiadás – 18 cm × 15 cm – állapot: jó, eredeti kiadói kötésben, táblasor a kötés fedele mellett, a gerinc belső részén enyhe kopás, illusztrált endpapers, minden táblát Theaker készített, néhány oldal kontrasztszegényedése. Gulliver utazásai, eredetileg címe: Travels into Several Remote Nations of the World. In Four Parts. By Lemuel Gulliver, First a Surgeon, and then a Captain of Several Ships, egy 1726-os szatirikus prózai regény az angol‑ír író és lelkész, Jonathan Swift tollából.[1][2] A regény az emberi természetet és az elképzelt „utazók meséi” irodalmi alműfaját gúnyolja. Gulliver utazásai az egyik legismertebb klasszikus mondható mind az angol, mind a világliteratúra körében, és népszerűsítette a Lilliput nevű kitalált szigetet. John Gay költő megjegyezte a műről: „mindenütt olvassák, a kormányzótanácstól a bölcsődéig.”[3] Bár a regényt széles körben gyermekirodalmi műként osztályozzák, Swift eredetileg politikai szatíaként írta. A könyvet évszázadokon át adaptálták színházi előadásokra, filmekre, tévére és rádióra. A történet Lemuel Gulliverről szól, egy kalandvágyó angol férfiú, aki különös és távoli országokba utazik, mindegyikben olyan különös lények élnek, akik a humán természete és a társadalom különböző vonásait tükrözik. Liliputban apró emberekbe ütközik, akik kisebb politikai összetűzésekbe keverednek; Brobdingnagnál kismértékben a hős egy óriások között kicsiny ember; Laputánál gyakorlatlan elmévelűekkel találkozik, akik elszakadtak a valóságtól; a Houyhnhnms földjén pedig ésszerű Lovak élik életüket az emberi fecsegésű Ya-hók nevű vademberek mellett. Ezeken az utazásokon a regény a különböző civilizációk hibáit gúnyolja. Nem világos, pontosan mikor kezdte Swift megírni a regényt, de úgy tartják, hogy a népszerű irodalmi műfajok szatirájának megkísérlése volt. 1725 közepére a mű elkészült; mivel politikai szatíáról van szó, valószínű, hogy Swift a kéziratot egy másik íróra bízta, hogy hiteles bizonyíték hiányában egy esetleges jogi procedúra esetén ne használható legyen. A regényben számos kitalált szó is megjelenik, amelyeket Liliputi nyelvnek neveznek; kritikusok szerint ezeket talán héber hatás inspirálta. Könyv megjelenésekor rögtön sikert aratott; Swift kijelentette, hogy Gulliver utazásait „mindenek felett bosszantani akarta a világot, nem pedig szórakoztatni.” Az induló közvélemény túlnyomó többsége pozitív volt, a látványos szatíát, a távoli földek utazásainak reálisan ábrázolt leírását és a gyakran utazóként veszélyeknek kitett politikai kockázatokat dicsérték. Néhány kritikus azonban a Swift általános irigyességét vádolta. William Thackeray angol regényíró különösen úgy jellemezte a művet, hogy „blaszfémikus”, és túl ridegen ábrázolja az emberi társadalmakat. Gulliver utazásai a mai napig is népszerű a mélyreható társadalmi kommentárjai és témái miatt. A regény szatíája, különösen az emberi természetre, a társadalmi hibákra és normákra, valamint a személyes kapcsolatokra vonatkozó gondos kritika továbbra is tanulmányok tárgya a irodalmi körökben. Halált követően Swift az egyik legolvasottabb és legtöbbet fordított ír szerzővé vált, Gulliver utazásai pedig folyamatosan az ír szerzők leggyakrabban nyomtatott műveként szerepelnek könyvtárakban és könyvesboltokban világszerte.