[Post Incunable] - Vigerio - Decachordum - 1507

A MENEKVÉS DECÁCORDÓJA: A MÁSIKÉP MÍTIKUS IKONOGRÁFIAJA ÉS A ROVERESZI HATALOM A CINCI SZÁZADOK KEZDETÉN VILÁGOSODÓ REGGELÉN
Marco Vigerio Christianum Decachordumja az egyik leglenyűgözőbb és legkomolyabb összegzése a tanhitelnek, a képi világnak és az egyházi propaganda első reneszánsz kori teológiájának. Az 1507-ben Girolamo Soncino műhelyében megjelent esteten princeps kiadás olyan kifinomult dogmatikai felépítést ötvöz egy rendkívüli vizuális erejű ikonográfiai apparátussal, amelyben Krisztus élete és misztériumai szimbolikus és narratív sorokba transzfigurálódnak. A mű Julius II-nek szentelve tükrözi a áhítat, politika és a szentség ábrázolásának összefonódását, s valódi kulturális és szellemi rangtárgyként alakítja a korabeli művészetet is befolyásoló, gazdag költeményét. A fametszetek gazdagsága és a tipográfiai minőség olyan „teljes könyvet” eredményez, ahol a szó és a kép együttesen alakít ki egy magas szuggesztív teológiai nyelvet, amely a korabeli képzőművészetekre is hatást gyakorlott.
PIACI ÉRTÉK
Az 1507-es princeps példányok példányai leginkább teljesek és illusztrációs apparátusuk integrált, rendkívül keresettek. A piac általában 12 000 és 30 000 euró közötti értéket jegyez, kiváló példányok akár ezt a sávot is meghaladhatják. A hibás vagy pótlásokkal kiegészített példányok, mint a jelen esetben is, reálisan 7 000 és 15 000 euró között mozognak, miközben továbbra is erős kollektori érdeklődés övezi az ikonográfiai minőséget és történelmi jelentőséget.
FIZIKAI LEÍRÁS ÉS ÁLLAPOT
Teljes bőröndös pergamen kötés nyolcszázas modernebb címkékkel, arany díszítéssel a gerincen és a cím a tárcsán, színes szélek, díszes belső oldalsó töredékek. Az első oldalszöveg egy elegáns xilográfiás keretbe foglalt fitomorf formájú illusztráció a fekete alapon középre helyezett bíboros címerral. A közlés 8 az 10 teljes oldalas xilográfiából áll díszkeretek között, s a szövegben számos kifejezés a Krisztus életének epizódjait ábrázolja. Marginalis foltok és kiemelkedőbb elegek a legvégén; az első oldalszöveg enyhén sárgul; megerősítések az A1, C8 és E szakasz csatlakozásánál; néhány folt és foltosság; repesztett restaurálás n1-ben szövegvesztés nélkül; néhány oldal sárgulásban. A régi könyvekben, több évszázados történetükkel, előfordulhatnak kisebb hibák, melyek leírásban nem mindig látszanak. Pp. (2); 14nn; 492; 32; (2).
TELJES CÍM ÉS SZERZŐ
Decachordum Christianum Iulio II Pont. Max. dicatum
Fano, Hieronymus Soncinus, 1507.
Marco Vigerio.
KÖRNYEZETI ÉS JELENTŐSSÉG
A Decachordum tíz könyvre tagolódik, mindegyiket egy nagy xilográfiával vezeti be, egy olyan szimbolikus szerkezet szerint, amely a tökéletes és harmónikus “decacord” számát, az isteni rend metaforáját idézi. A mű Krisztus élete, szenvedése és az angyalok természetének központi teológiai témáit tárgyalja rövid traktátumok formájában, amelyek az iskolai tudományosságot a látomásos feszültséggel ötvözik. Az ikonográfiai apparátus nem csak kiegészítés, hanem a teológiai beszéd szerves része: a képek vizuális alakban adnak át bonyolult fogalmakat, létrehozva a szöveg és a kép folyamatos párbeszédét. Ennek megfelelően a kötet olyan gondolkodási vonalat követ, amely előlegezi a reneszánsz művészet fontos fejlődéseit; egyes kutatók közvetett kapcsolatot feltételeznek Michelangelo Cappella Sistina ikonográfiai programjával, különösen Krisztus családfájának vonatkozásában. A mű továbbá egy erőteljes önábrázoló eszköz a Della Rovere család számára, és Julius II pápaságának politikai és kulturális környezetében helyezkedik el.
SZERZŐ BÁZISA
Marco Vigerio della Rovere (1446–1516), bíboros és érsek, a római kancellária kiemelkedő alakja volt a reneszánsz során. Julius II pápa rokona, időszaka politikai és egyházi életében jelentős szerepet játszott. Humanista és teológus volt, írói tevékenysége összekapcsolja az egyes teológiai tantételeket a retorikával, és a római roveresca újjáépítés és fenség hangulatához illeszkedik.
NYOMTATÁSI TÖRTÉNET ÉS KERINGÉS
Fano-ban, Girolamo Soncino nyomdájában, a híres egyiptomi zsidó dinasztiaből származó nyomdászcsalád tagja által készített 1507-es kiadás az első és legfontosabb megjelenés az operában. A nyomtatás jelentős költségvetéssel készült (hagyományosan 181 dukátban jelölve), és a Soncino műhely magas technikai és művészeti színvonalát tükrözi. A példányszám nem volt széles, inkább egy teológusok és humanisták kiválasztott közönségének szánták, ami ma is hozzájárul az operálandó darab ritkaságához a piacon.
IRODALOM ÉS HREFERENCIÁK
EDIT16 (ICCU): CNCE 63347 (olasz könyvtárakban nyilvántartott példányok)
Essling, Les livres à figures vénitiens, I, p. 145
Mortimer, Harvard Italian 16th Century Books, n. 537
Sander, Le livre à figures italien, n. 7589
WorldCat: rekord a Fano 1507 kiadásról intézményi lokációkkal
Treccani, bejegyzés “Marco Vigerio della Rovere” ( történelmi és értelmezési kontextus)
ISTC (a Soncino korabeli termelés összehasonlítására, adatok a konkrét kiadásra vonatkozóan)