Edward Hopper (1882-1967) (after) - "Bridle Path, 1939"

- Edward Hopper (after), offset-lithograph vastag textúrájú matt papirra (kb. 300 g/m², a papír vastagságára/densitására utal).

- A plateszáján aláírt.

- Végén bélyegző a hátoldalon.

- Állapot: kiváló. Soha nem , keretezett, soha nem volt kiállítva.

- Méret: 38 x 56,5 cm.

- Bridle Path-ben (1939) Edward Hopper ritka mozgás- és narratív feszültség pillanatát tárja fel életművében, eltérve a mozdulatlan, befelé forduló városi jelenetektől, amelyek olyan műveket jellemzik, mint a Nighthawks. Három lovas hátasokon keresztül kel fel egy sekély patakon egy kőhíd alatt; dinamikus kölcsönhatásuk instabilitás és mozgás érzetét hozza magával, amely Hoppert nemcsak az amerikai realizmussal, hanem Edgar Degas és Winslow Homer szerződésébeli komponálási energiájával is párbeszédbe engedi.

Bár ez a látszólagos dinamizmus megvan, a mű hordozza Hopper nyilvánvaló pszichológiai távolságát, amely Andrew Wyeth csendes befelé figyeléséhez és Vilhelm Hammershøi atmoszférikus csendjéhez igazítja. A kontrollált paletta és a finom tónusátmenetek a Johannes Vermeer fényes tartózkodására emlékeztetnek, míg a híd és a táj szerkezeti tisztasága a Charles Sheeler és Grant Wood precizitását idézi.

A kompozíció gondosan meg van tervezve: erős diagonálisok és építészeti keretezés vezetik a néző tekintetét, olyan stratégia, amely Paul Cézanne formális vívmányaihoz kapcsolódik, sőt előrevetíti Edward Ruscha későbbi térbeli feszültségét is. Ugyanakkor Hopperre jellemző narratív bizonytalanság filmszerű minőséget idéz, ami Alfred Hitchcock vagy Orson Welles vizuális történetmeséléséhez hasonlítható; a jelentés olyan módon alakul ki, amelyből a csend is, úgy mint a cselekvés.

A modern művészet tágabb kontextusában a Bridle Path hidat képez a hagyományok között. Megfigyelő realizmusa összekapcsolódik Thomas Eakins-szel, míg kompozíciós merészsége és érzelmi visszafogottsága talán meglepő módon Pablo Picasso, Henri Matisse és Mark Rothko művészeihez vezet beszélgetésbe, akik mind nagyon különböző módon vizsgálták a forma, tér és emberi jelenlét viszonyát. Az amerikai realizmus iránt érdeklődő gyűjtőknek, illetve Jackson Pollock vagy Andy Warhol rajongóinak, akik a modern vizuális nyelv gyökereire kíváncsiak, ez a dolgozat izgalmas és jellegzetes nézőpontot kínál Hopper örökségében."} )]} )}] } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } }