Monroy - Processionarium Sacri Ordinis Praedicatorum - 1679

A REI MAGYARÁZATA, AUTORITÁS ÉS DISCIPLINA JELKÉNT
A Szent Predikátor Rend (Dominikánusok) Processionarium-a, amelyet 1679-ben Rómában tettek közzé Antonij de Monroy ferences (rendi) hatósága alatt, olyan liturgikus dokumentum, amely jelentősèggel bír a dominkan társadalom ritualitásának megértésében a barokk kor teljes korszakában. A mű a processziókat, a vallási élet központi pillanatait kódolja, ahol a tér, az ének és a mozgás hivatásra, hit bemutatására lesznek eszközökké.

Sötétbarna bőrkötés, sárga-zománc zárak; a kötést teljesen megőrizve. A vörös és fekete szöveggel nyomtatott kötet a liturgikus hagyomány szerint, a gyakorlati funkció és esztétikai, ünnepélyes jelleg közötti egyensúlyt tükrözi. A domborított címlap és a fametszetes kezdőbetűk hozzájárulnak ahhoz, hogy egy olyan tárgy jöjjön létre, amely nemcsak a használatra szolgál, hanem rendje és szellemi autoritása ünneplésére is.

MARKET VALUE (ÁR)
A XVII. századi dominkan liturgikus könyvek piacán érdekes és viszonylag stabil forgalom figyelhető meg: teljes példányok, korabeli kötés és jól megőrzött liturgikus tartozékok esetén általában 700–1 000 euró között mozognak; a szalagok és a címlap dombornyomása növelheti az árát.

PHYSICAL DESCRIPTION AND CONDITION (FIZIKAI JELLEMZŐK ÉS ÁLLAPOT)

Sötétbarna bőrkötés, kovácsolt sárgarudak és tökéletesen megőrzött állapotban; a hátlapon arany felirattal. Fémzárak jelen vannak. A címlap domborított, kezdőbetűk fametszetesek, a szöveg vörös és fekete tintával nyomtatva. Farúttó nyílások és néhány papírlapban liszthordás (tarló) látható; néhány folt és elszíneződés. Régi könyveknél, több évszázados történetűnél előfordulhatnak kisebb tökéletlenségek, amelyek a leírásban nem mindig kerülnek feltüntetésre. Oldalszámozás: Pp. (2); 4nn; 486; 2nn; (2).

FULL TITLE AND AUTHOR (TELJES CÍM ÉS SZERZŐ)
Processionarium sacri ordinis Praedicatorum auctoritate apostolica.
Romae, Tinassi, 1679.
Antonij de Monroy.

CONTEXT AND SIGNIFICANCE (KONTEKSTRÁLÁS ÉS JELENTŐSÉG)
A Processionarium alapvető eszköz a dominkan rend liturgikus gyakorlatainak szabályozásához, különösen a processziók tekintetében, amelyek erőteljes vizuális és közösségi hatást fejtenek ki. A XVII. században, a kontra-reformáció közepén a Katolikus Egyház nagy fontosságot tulajdonít a ritualitásnak mint a hit gyakorlásának és a hívek bevonásának eszközének. A dominkan rend, amely hirdeti az ige hirdetését és az ortodoxia védelmét, olyan normatív szövegeket dolgoz ki, amelyek liturgikus pontosságot és gyakorlati világosságot egyesítenek. A kötet ezt az igényt tükrözi, egységes modellként szolgál, amely a különböző kolostorok között egységben tartja a gyakorlatokat. A vörös és fekete nyomtatás kiemeli a szöveg és a rituális útmutatások közötti különbséget, megkönnyítve a gyakorlati használatot.

BIOGRAPHY OF THE AUTHOR (A SZERZŐÉLET)
Antonij de Monroy (Antonio de Monroy, 1634–1715) spanyol dominkan szerzetes volt, az Ordine dei Predicatori főtanácsosa és a Trienti utáni kánon kialakítói között kiemelkedő alak. Hatósága alatt reformokat és liturgiai standardizációkat vezettek be, amelyek a rend belső fegyelmének megerősítésére és a vallási gyakorlatok koherenciájára irányultak.

PRINTING HISTORY AND CIRCULATION (NYOMTATÁSTÖRTÉNET ÉS KÖZVETÍTÉS)
Rómában, 1679-ben a Tinassi cég nyomására készült; a kötet a dominkan kolostorokhoz szánt hivatalos liturgikus termeléshez tartozik. A példányszám viszonylag korlátozott volt, de az egyházi rendben szétterjedt. A fennmaradt példányok gyakran intenzív használatban voltak, így a teljes példányok, tökéletes kötésekkel és erős zárral különösen felértékelődnek.

BIBLIOGRAPHY AND REFERENCES (Bibliográfia ÉS HREF-IGYÉK)
ICCU/OPAC SBN: Roma, Tinassi, 1679 kiadás ellenőrzése szükséges
EDIT17: XVII. századi olasz nyomda repertoár (Processionarium, Ordine Domenicano)
WorldCat: dominkan liturgikus kiadások intézményi lokalizációi
Baudot, La liturgie catholique à l’époque moderne, pp. 145-160
Jedin, Storia del Concilio di Trento, vol. IV (a tridenti utáni liturgikus kontextushoz)
Cabié, Histoire de la liturgie, pp. 210-225