Berthoud - Horlogerie - 1763

BERTHOUD ÉS AZ ÓRÁK TITKOS ARCHITEKTI A TUDOMÁNY, A NAVA GÉPÉSZET ÉS A HATALOM HARÁN
Ferdinand Berthoud Essai sur l’Horlogerie című kötetének ez a része, amelyet Párizsban adtak ki 1763-ban, a XVIII. századi órajószaki irodalom egyik abszolút csúcspontját képviseli. Nem csupán egy tárgykör, hanem az idő valódi rendszere: Berthoud, a király órásmestere és az longitudinió megállapítására törekvő európai versengés központi alakja, itt szigorú egységbe foglalja a matematikai elméletet, a fizikai kísérletezést és a mechanikai alkalmazást. A kötet feltárja a fogaskerekek működését, az oszcillációkat és a hajtóerőket, és szövegét egy hihetetlen talányos metszetgyűjteménnyel egészíti ki, amely szét- és újraegyziíti az órát mint tökéletes gépezetet. A mű teljes mértékben beilleszkedik a felvilágosodás kontextusába, ahol az idő ellenőrzése egyedül a tér, a navigáció és végső soron a hatalom ellenőrzését jelenti.
MARKET VALUE
Az Essai sur l’Horlogerie (1763) példányai, a metszetekkel együtt, általában 600 és 1.500 euró között mozognak a numizmatikai piacokon, a rendkívül friss állapotú és valamennyi térképen hajtogatott táblával ellátott példányok esetében ritkán felül értékelve; a kötés állapota, itt inkább kopott, de eredeti, és a 19 táblás jelenléte jelentősen befolyásolja a becslést, közepesen-nagy árkategóriában tartva az értéket.
FIZIKAI LEÍRÁS ÉS ÁLLAPOT
Második kötet. Korabeli kötés teljes bőrtáblázattal, a táblák felülete kopottságot mutat, arany felirat. A kötet 19, περίmetszetes rézmetszetet tartalmaz óraszerkezetekről, fogaskerekekről, csapágyakról, gépekről és az idő mérésére szolgáló eszközökről. A papír az úgynevezett sárgulás és némi barnulás jeleit mutatja. Régi könyveknél, több évszázados történettel, előfordulhatnak apróbb hibák, melyek a leírásban nem mindig kerülnek megemlítésre. Pp. 2nn; 8; 452.
TELJES CÍM ÉS SZERZŐ
Essai sur l’Horlogerie. Tome Second.
Paris, J. Cl. Jombert; Musier; Ch. J. Panckoucke, 1763.
Ferdinand Berthoud.

KÖRNYEZET ÉS JELENTŐSSÉG
Berthoud műve a XVIII. század nagy tudományos kihívásának, a tengeri hosszúság meghatározásának középpontjába kerül: a longitudin meghatározása a tenger túlsó oldalán. Ebben a kontextusban az óra geopolitikai eszközzé válik, nem csak technikai. A második kötet a oszcillációk kiszámításának, a mozgás továbbításának és a mechanizmusok felépítésének legösszetettebb aspektusait részletezi, gyakorlati megoldásokat kínálva kísérletekre alapozva. A metszetek valódi órásmechanika atlasa, amely lehetővé teszi minden alkatrész pontos vizualizálását. A mű az angol (Harrison) és a francia kortársakkal párbeszédben, egy olyan nemzetközi innovációs hálózat részeként áll, amely a tudományos tudás rendszerezését és kódolását szolgálta. Kulturális értelemben ez az a pillanat, amikor a technika tudássá, rendszerré válik.

Szerző BITTIÁJA
Ferdinand Berthoud (1727–1807) a XVIII. század egyik legjelentősebb órásmestere volt, aki a király órásmestereként és az Académie des Sciences tagjaként tevékenykedett. A tengeri kronométerek készítésében jártas, súlyosan hozzájárult a longitudin problémájának megoldásához. Művei elméleti tekintélyei széles körben terjedtek és mély hatással voltak a modern óraművészet fejlődésére.

NYOMTATÁSBELI TÖRTÉNET ÉS KÖZVETÍTÉS
Az Essai sur l’Horlogerie több kötetben jelent meg 1763 és az azt követő évek során, és gyorsan alapművé vált az órások, tudósok és navigátorok számára. Párizsban a Jombert és Panckoucke kiadók részvételével nyomtatva széles körű elterjedésre talált Európában. A táblák teljes példányai manapság különösen keresettek, mivel gyakran az idők során elváltak vagy szétszóródtak.

BIBLIOGRÁFIA ÉS Hivatkozások
ICCU/OPAC SBN: ellenőrizendő (Berthoud, Essai sur l’Horlogerie, Paris 1763, tome II)
WorldCat: Berthoud, Essai sur l’Horlogerie, 1763, vol. II
Brunet, Manuel du libraire, I, col. 822 (Berthoud)
Graesse, Trésor de livres rares, I, p. 361
Houzeau & Lancaster, Bibliographie générale de l’astronomie, col. 4070–4075 (Berthoud)
Daumas, Les instruments scientifiques aux XVIIe et XVIIIe siècles, pp. 210–220