Lápiszlázuli Gömb- 720 g - (1)

Lápisz lazuli (UK: /ˌlæpɪs ˈlæz(j)ʊli, ˈlæʒʊ-, -ˌli/; US: /ˈlæz(j)əli, ˈlæʒə-, -ˌliˌ læˈzuːli/) egy sötétkék metamorf kőzet, amelyet fél-értékes kőként használnak, és amelyet az ókor óta nagyra becsülnek intenzív színe miatt. Neme a kő nevét a perzsa gem-hez, lāžwardhoz, forrásolja, és több nyelvben, köztük a spanyol azul és a portugál azul, valamint az angol azure szó gyökerét képezi, amely a „kék” fogalmára utal. A lápisz lazuli olyan kőzet, amelyet elsősorban lazurit, piritet és kalkant tartalmazó ásványok alkotnak. Már az i.e. 7. évezredben kibányászták a Sari-Sang bányákban, Shortugai-ban, és más bányákban Badakhshan tartományban, a mai északkeleti Afganisztánban. A Bhirrana helyszínen, amely az Indus-völgyi civilizáció legősibb lelőhelye, a lápisz lazuli tárgyait is megtalálták, datálva i.e. 7570-hez. A lápis az Indus-völgyi Civiliáció (i. e. 3300–1900) alatt nagyra értékelt volt. Más leletek Mehrgarh neolitikus temetőiben, a Kaukázusban és egészen Mauritániáig kerültek elő. Ősi sírokban Tutankhamon temetkezésimaszkjában is használták (i. e. 1341–1323).

A középkor végére Európa elkezdte importálni a lápisz lazulit, hogy porrá őrölve ultramarinképet nyerjen belőle. Az ultramarinekokat a reneszánsz és a barokk legfontosabb művészei közül néhányan használták, így Masaccio, Perugino, Titian és Vermeer; gyakran a festményeik központi alakjainak ruházatára szánták, különösen a Szűz Mária ruházatára. Ultramarint találtak a középkori apáca-szerzetesek fogtömében is, talán azzal magyarázható, hogy ecseteket nyalogattak miközben középkori szövegeket és kéziratokat készítettek.

Történelem
A Tepe Gawra ásatások azt mutatják, hogy a lápisz lazulit a Mezopotámiába hozzávetőlegesen az Ubaid-kor végén, i.e. kb. 4900–4000 között vezették be. Hagyományosan úgy gondolták, hogy a lápisz lazulit 1 500 mérfölddel keletebbre bányásszák – Badakhshan területén. Valóban, a perzsa لاژورد lāžavard/lāževard, később írt لاجورد lājevard formában is gyakran helyi név eredetére utal.

A perzsa nyelvből az arab لازورد lāzaward származik, amely az angol azure (Old French azur útján) és a Medieval Latin lazulum szavak etimológiai alapját adja, és amely a „ mennyek” vagy „ ég” jelentését kapta. A pontosítás érdekében a lápis lazulit a kőre utaló kifejezésként lapis lazulī‑t („lazulum kő” ) használták, és végül ez a kifejezés került be a középmagyar angolba is. Lazulum etimológiailag a kék színhez kapcsolódik, és az olyan nyelvekben is a kék szó gyökereként szolgál, mint a spanyol és a portugál azul.

A keleti Afganisztánban lévő bányák továbbra is a lápisz lazuli jelentős forrásai. Jelentős mennyiségek kerülnek ki a tó Baikal tavai orosz oldali bányáiból, valamint a Chilei Andokból, ahol az Inka-kor az ereklyék és ékszerek faragására használta. Kisebb mennyiségben bányásszák Pakisztánban, Olaszországban, Mongóliában, az Egyesült Államokban és Kanadában.

Tudomány és felhasználás
Összetétel
A lápisz lazuli legfontosabb ásványi összetevője a lazurit (25%–40%),[megállapítás szükséges] a szodalit családjába tartozó kék feldspattoid szilikát ásvány, képlete Na7Ca(Al6Si6O24)(SO4)(S3) ·H2O. A legtöbb lápisz lazulit Kalkáit (fehér) és piritet ( fémes sárga) is tartalmaz. Néhány minta augitot, diopidot, enstatitet, litát, hauynitet, hornblendet, noseant és kénben gazdag löllingite geyeritet is tartalmaz.

A lápisz lazulit általában kristályos márványban fordul elő érintkezéses metamorfizmus eredményeként.

Szín

Mikroszkópen keresztül látott lápisz lazuli (x240 nagyítás)
A mély kék szín a kristályban lévő triszulfid gyök (S•−3) jelenlétének köszönhető. A disz-szulfid (S•−2) és a tetraszulfid (S•−4) gyökök jelenléte sárgára vagy pirosra tolhatja a színt, egyenként. Ezek a gyökök a szodalit szerkezetében kiváltják a kloridionokat. A S•−3 gyök visible abszorpciós sávot mutat a 595–620 nm tartományban, amely nagy moláris abszorbanciával jár, ez adja a fényes kék színt.

Források
A lápisz lazulit a Badakhshan tartomány északkeleti Afganisztán Kokcha folyóvölgyében található köves kőzetekben található meg, ahol a Sar-i Sang bányait több mint 6 000 éve dolgozzák fel. Afganisztán volt az ásványi lápisz lazuli eredeti forrása az ókori perzsa, egyiptomi és mezopotámiai civilizációk számára, valamint később a görögök és rómaiak számára. Az ókori Egyiptom a lápis anyagát Mezopotámiával folytatott kereskedelem részeként, az Egyiptom–Mezopotámia kapcsolatok révén, továbbá az ókori Etiópiából szerezte be. A Indus-völgyi civilizáció fénykorában, i.e. mintegy 2000 körül, a harappai kolónia, amelyet ma Shortugainak hívnak, a lápiszbányák közelében jött létre.

Az afgán lelőhelyeken felül a lápisz lazulit az Andokban is kinyerik (Ovalle, Chile közelében); és Baikal-tó nyugati oldalán, Szibériában, Oroszországban, a Tultui lazurit-lerakódásnál. Kis mennyiségben bányásszák Angolában, Argentínában, Burmában, Etiópiában, Pakisztánban, Amazing quality deep blue colour lapis lazuli sphere frome afghanistan
Total Weight: 844 Grams

Colour: Royal Blue