Justinus - Historiae Philippicae - 1760

ELVESZETT PERZSEK ÉS ORSZÁGOK KÖZÖTTI KERESZTVEZETŐK: A TÖRTÉNELEM MEGMENTÉSÉNEK MŰVÉSZELETE
Giustino Historiae Philippicae című, 18. századi kiadásának ez a hétköznapokra visszanyúló változata a világtörténet modern folyamatrendezésének egyik legmagasabb pillanata, ahol Pompeo Trogo elveszett művének zengése tovább hallatszik egy olyan szövegen keresztül, amely egyszersmind összegzés, újraértelmezés és a múlt újjáalapítása. Ebben kibontakozik a kelet忘̄középhatalom alternatív világszemlélete a római középpontúsággal szemben, ahol a Kelet, a hellenisztikus királyságok és a kulturális kölcsönhatások elsődleges szerepet kapnak, és európai olvasónak egy szélesebb és összetettebb történelmi horizontot kínálnak. A Luchtmans-féle kiadás a Hollandia Szerzői Szabadságának szívében keletkezett, nem csupán egy tudományos újranyomás, hanem egy kifinomult intellektuális eszköz is: a források rendszeres összevetése, a kritikai apparátus és a rendezett szövegstruktúra révén a humanista hagyományt felvilágosodás-könyvként értelmezi át. A kötet így egy elit akadémiai képzés eszközévé válik, ahol a történelem racionális tudománnyá válik és a jelen értelmező modelljévé, jelezve az ősi memória és a modern történeti tudat közötti átmenetet.
PIACI ÉRTÉK
Ennek a XVIII. századi kiadásnak a piaca – különösen amikor a korszakbeliek kötésteljesítése, intézményi címerrel és azonosítható akadémiai származással rendelkezik – stabil, de szelektív: friss, teljes példányok, ritkító elemekkel, mint például heraldikus aranyozások vagy dokumentált egyetemi kontextusok elérhetik, sőt időnként meghaladhatják az 550–700 eurót, tükrözve a holland klasszika-filológia iránti állandó érdeklődést és a nyugati történelmi hagyomány alapműveinek vonzerejét.
FIZIKAI JELLEMZŐK ÉS ÁLLAPOT – KOLEKCIÓS PÉLDÁNY
Korszakbeliek, teljes pergamen-kötés, Amsterdam városának aranyozott címerével a táblákon; a kötet intézményi vagy akadémiai célt sejtet, a gerincen arany betűkkel a cím; az eredeti zárak nyomai a gerincrészen. Az elsőoldaljó minőségű fametszetes nyomójel, a címhez társított xilográfiás nyomójel. A szöveg inicialékkal és xilografikus kerítésekkel gazdagított, amely a XVIII. századi holland műhelyek gondos szerkesztését tanúsítja. Egészében jó állapotban lévő papír, fiziológiás barnulásokkal és repedésekkel, néhány részben hangsúlyosabb, de olvashatóságot nem rontják. Colláció: pp. (4); 50 nn.; 42; 1034; 172; (4). Régi könyveknél, több évszázados történelemmel, előfordulhatnak kisebb hiányosságok, amelyek leírásban nem mindig kerülnek rögzítésre.
TELJES CÍM ÉS SZERZŐ
Historiae Philippicae.
Lugdűni Batavorum, Samuelem et Joannem Luchtmans, 1760.
Justinus, Marcus Junianus.
KÖRNYEZET ÉS SIGNIFIKÁCIÓ
A Historiae Philippicae a régi történetírás egyik egyedülálló helyezkedését tölti be: nem önálló mű, hanem Pompeo Trogo impozáns világtörténetének, a mai napig nagyrészt elveszett epitómájának összefoglalása. De Giustino által túléli egy olyan elbeszélés, amely megtöri a római perspektíva hegemóniáját, előnyben részesítve a Macedónia, Szeleukida, Ptolemaida királyságok eseményeit, és általában a régi Keletet. Ez a megközelítés majdnem “alternatív” jelzőt kölcsönöz a latin történetírási szempontrendszerhez, alapvetővá téve a hagyományok rekonstruálását, amelyek egyébként eltűntek volna. A Leidai kiadás 1760-ban a holland filológia aranykorszakának része, amikor a kiadók és a tudósok együttműködtek, hogy kritikailag megbízható szövegeket hozzanak létre apparátusokkal, variánsokkal és értelmező jegyzetekkel. Ebben a kontextusban Giustino szövege nem csupán történeti forrás, hanem módszertani vizsgálat tárgya is: egy laboratórium, ahol kéziratokat hasonlítanak össze, szerkesztési kritériumokat finomítanak és a modern klasszikus kultúra canonját építik.
AZ SZERZŐ ÉLETRAJA
Marcus Junianus Justinus, valószínűleg a II–III. század között tevékenykedő római történész, aki kizárólag Pompeo Trogo művének epitómája miatt ismert. A teljes anyag jelentős részét azonban lerövidítette, de kiválasztotta az esettanulmányokat, erkölcsi és narratív szempontból hatásos példákat, ezzel hozzájárulva a mű középkori és koraújkori rendkívüli boldogulásához. Az ő változata vált a trogiana világtörténet legfőbb továbbítási eszközévé, mélyen befolyásolva Európa antikvitásának nem római megítélését.
NYOMTATÁSTÖRTÉNET ÉS TERJEDÉS
Leidában a XVIII. századi kiadások, különösen a Luchtmans-ek, az európai tudományos nyomtatás egyik csúcsát jelentik. Olyan egyetemi kiadók voltak, akik klasszikus szövegek közreadására szakosodtak tudósok, diákok és oktatási intézmények számára. Termelésüket a filológiai pontosság, a tipográfiai minőség és nemzetközi diszperzió jellemzi a Szerzők Szabadságának Köztársaságán belül. Az 1760-as Leidai kiadás a Historiae Philippicae sokszor megjelent és átdolgozott szövegeinek hosszú hagyományába illeszkedik, de kiemelkedik kritikai apparátusával és didaktikai funkciójával, bizonyítva Giustino központi szerepét a európai tantervekben.
FORMALITÁSOK ÉS IRODALMI HIVATKOZÁSOK
Brunet, Manuel du libraire et de l’amateur de livres, Párizs, 1860–1865, köt. III, 582–583. Graesse, Trésor de livres rares et précieux, Dresden, 1859–1869, köt. III, 482. STCN (Short Title Catalogue Netherlands), bejegyzések az XVIII. századi Luchtmans kiadványokról. ICCU/OPAC SBN, XII. századi Justinus, Historiae Philippicae kiadások katalógusbejegyzései.