Giovenale - Satire - 1804

GIOVENALE NAPOLÉN KORÁBÓL SZALONOKBAN - A SZATIRA ÉS A POLGÁRI MORÁLÉ KÖZÖTT

Ez az elegáns milánói kiadás Giovenale Szatíráinak Pietro (vagy pontosabban G.) Giordanin által fordított verziója beilleszkedik Napóleoni Itália kulturális felgyorsult hangulatába, ahol a klasszikus latinok visszanyerése nemcsak filológiai, hanem polgári és morális értéket is jelent. Giovenale, a felháborodás és a maró feljelentés költője, itt Giordani neoklasszikus és hazafias érzékenységén keresztül szűrődik át, aki az 1800-as évek eleji olasz irodalmi élet egyik központi alakja. Az eredmény olyan mű, amely megőrzi az eredeti erőteljes párbeszédességét, ugyanakkor pedagogikus szemléletben olvassa át, és a romanikus szatírát a modern polgár nevelésének eszközévé formálja. A könyv észrefogott kötése ezt a feszültséget tükrözi: a klasszikus szigor és az irodalom új polgári funkciója között.

MARKET VALUE
Az 1800-as évek eleji olasz kiadások Giovenale Szatíráinak különösen Giordani fordításával és korabeli kötésével általában 450 és 700 euró közé esnek. Jobban megőrzött, teljes példányok és dísz kötésekkel akár 800–1.000 euróig is felértékelődhetnek. A jelen példány jó integritást és márványos kötést mutat, így valószínűleg a középszép-magas piaci sávba sorolható.

FIZIKAI LEÍRÁS ÉS ÁLLAPOT
2 kötet; korabeli félbőr kötés barna színben, lapjai maradványos márványlapokkal, hátsó gerinc sima aranyozott felirattal, kötetek jelzése a gerincen. A lapok enyhe sárgulásai és némi elszórt levélfolt, a legelső lapokon intenzívebb; széles margók. Szilárd kötés. Jó példány, összességében jó állapotban.
Oldalszámozás:
1. kötet: [2], XXIV, 312 oldal.
2. kötet: [2], 328 oldal.
Régi könyveknél, amelyek több évszázados történettel bírnak, előfordulhatnak kisebb hibák, melyek a leírásban nem mindig láthatók.

TITULUS ÉS SZERZŐ
Satire di Giovenale, tradotte da G. Giordani.
Milánó, dalla Stamperia e Fonderia del Genio, 1804.

KONTEKSTUS ÉS JELENTŐSÉG
A Giovenale Szatírák a latin irodalom csúcsai közé tartoznak intenzitásuk és kifejezőerőük miatt. A szatírát gyakran élesen megfogalmazó nyelv és gyakran erőszakos képek segítségével a költő a római birodalmi erkölcsi korruptságot ostorozza, nyíltan leleplezve magán és közéleti viceket. Giordani fordítása egy olyan kritikus pillanatban született, amikor a klasszikusok újbóli felfedezése a polgári és politikai nevelés eszközévé válik. Giordani nem csupán fordít: értelmez, közvetít és részben morálisít is, alkalmazva a régi szatírát a modern közönség ízléséhez és szükségleteihez. Így az mű kaput nyit két világ között: a római birodalmi és az egységkori Itália között, amelyeket a társadalom kritikus átgondolásának közös szükségessége köt össze.

AZ ÍRÓ ÉLETRAJA
Decimo Giunio Giovenale, valószínűleg Aquinóban született a II. század elején, a latin szatíra egyik legnagyobb költője. Domiziano, Traiano és Adriáno császárok alatt tevékenykedett, tizenkét disztichussal írt szatírák szerzője, amelyeket kifejező erő és morális hangnem jellemzi. Műve mélyen befolyásolta a európai szatíra hagyományát Boileau-tól Swiftig, Leopardi-ig.
Pietro Giordani (1774–1848), író és fordító, a neoklasszizmus központi figurája volt. Leopardi barátja és mentorja, kidolgozta a művészeti irodalmat polgári és morális eszközként, elősegítve a klasszikusok olasz nyelvű terjesztését.

NYOMTATÁSI TÖRTÉNET ÉS KERINGÉS
Giordani Giovenale Szatíráinak fordítása barátságos körülmények között terjedt az 1800-as évek elején, összhangban a klasszikus latinok iránt megújult érdeklődéssel, amelyet a tudományos és hazafias környezetek szorgalmaztak. Az 1804-es milánói kiadás az első ilyen kulturális projekt egyik korai tanúja, amelyet Napóleoni környezetben aktív nyomdák támogattak. A XIX. század folyamán bekövetkezett újranyomások hozzájárultak Giovenale olaszországi hírnevének megerősítéséhez, gyakran a kortárs ízléshez igazított változatokkal.

BIBLIOGRÁFIA ÉS HATÓSÁG
ICCU/OPAC SBN: bejegyzés „Satire di Giovenale tradotte da G. Giordani”, Milano, 1804.
Cat. BnF: Juvenal, Satires, olasz kiadások XIX. század, tipográfiai összehasonlítás.
Graesse, Trésor de livres rares, IV, p. 478 ( Juvenalis szócikk).
Brunet, Manuel du libraire, III, col. 562–565 (Juvenal, fordítások és kiadások).
Gamba, Serie dei testi di lingua, n. 2093 (olasz nyelvű klasszikus szerzők kiadásai).