Plinio il Giovane - Epistolarum - 1599

PLINIUS, TRAIANUS ÉS A KÁRTYÁNAK GYÖNYÖRŰ EMLÉKÉNEK MÁGYSÁGÁNAK: A RELIGIÓS HÁBORÚKIDŐSZAK REDUKÁLT KÖNYVE
Lenyűgöző és hiteles, a XVI–XVII. század közti értelemben vett kiadás Pliniusz a Fiatal Epistuláinak, amelyet Isaac Casaubon híres filológiai megjegyzései még inkább ékesítenek, az egyik legnagyobb európai humanisták és szövegkritikusok közül. A kis méretű, mélyen megélt kötet elképesztő tárgyias aurát őriz: korabeli, teljes bőrkötésű puhadőlt, amelyet a használat és az idő meggörbített, a szélek foszlottak, az oldalakat és a lapokat koptatott, és a sötétedő patinának köszönhetően a könyv hétköznapi tanulmány, utazás és fennmaradás tárgyaként megtestesül. A Panegyricák, a Plinius és Traianus közötti levelek és Claudianus-i szövegek jelenléte a művet a római latin retorika kis összefoglalójává teszi, amelyet a protestáns európai eruditizmus teljes virágzásában olvastak és jegyzeteltek. Egy látszólag szerény kötet, de rendkívül hatásos történeti és bibliográfiai vonzattal, szinte egy filológiai roncs, amely a felekezetek háborúinak korából és a nagy humanista műhelyek évéből maradt fenn.
PIACI ÉRTÉK
A Casaubon-féle megjegyzésekkel ellátott Plinius-fi edíciók a XVII. században a bakozatos kötésben és kifejezetten sértetlen állapotban stabil keresletet élveznek a klasszikus filológia és humanista könyvek gyűjtői körében. Hasonló példányok, teljesek, de nyilvánvaló használati nyomokkal, általában 400–600 euró között mozognak. Az eredetileg teljesen sértetlen példányok, korabeli pergamenekkel és erős anyagi jelleggel, ma már keresettebbek, mint a túlzottan restaurált példányok.
FIZIKAI LEÍRÁS ÉS ÁLLAPOT
Korabeli, teljes bőrpólyás kötés, oldalpántokkal, kopott, deformált, hiányokkal és szakadásnyomokkal a lapokon, a ház hátoldala használat jeleit viseli, varratok láthatók. A címlap nyomdai pecséttel és xilográf rajzolt márkanévvel; a szöveg római és dőlt betűvel, futó fejezetcímekkel, xilográf inicialákkal és margónak nyomtatható utóírásokkal. A lapok barnulása és fiziológiás foltosságok, sötét foltok, hajtások, foszló margók. Régi könyveknél, több évszázados történettel, előfordulhatnak kisebb hibák, amelyek leírásban nem mindig kerülnek feltüntetésre. Pp. 414; (2); 448; 28.
TELJES CÍM ÉS SZERZŐ
C. Plinii Caec. Sec. Epist. Lib. IX. S.L. 1599. Gaio Plinius Cecilio Secundo.
KÖZEGÉRINTÉS ÉS JELENTŐSÉG
Plinius a Fiatal Epistulái az egyik legkimagasabb tanúja a Kr. u. I–II. századi római világnak: a politika, arisztokratikus barátságok, perjogi gyakorlat, provincia-igazgatás és a személyes emlékezet felépítése gazdagon, szofisztikált prózában fonódik össze, amely a nyugati humanizmus abszolút mintájává vált. Híres a Traianussal folytatott levelezés, amely a Birodalom működéséről és a keresztények első hivatalos megítéléséről ad alapvető dokumentumot. Ebben a kiadásban különösen is fontos az Isaac Casaubon-féle jegyzetek jelenléte, a protestáns filológia központi alakja a XVI– XVII. században. Casaubon a klasszikus szövegekre szigorú, kvázi “tudományos” összehasonlító módszert alkalmazott, amely a kóbor kéziratok összevetésén és a nyelvi elemzéseken alapult. Az ő jegyzetei Pliniusról a pre-ködfűzési kritika egyik legkiemelkedőbb pillanatait jelentik. A latin Panegyrici és Claudianus szövegek hozzáadása a kötetet a későlatin imperiális retorika repertóriumává alakítja: az uralom dicsőítése, politikai propaganda, az emperor nyilvános képének megteremtése és a római hatalom ideális kontinuitásának kibontása. A könyv így nem csak egy tankönyvi klasszikus, hanem egy valódi európai politikai memória laborja.
AZ ÍRÓ ÉLETÚTJÁRÓL
Gaio Plinius Cecilio Secondo, közismert nevén Plinius a Fiatal, Kr. u. 61 körül született és feltehetően Kr. u. 113 körül hunyt el. Ügyvéd, szenátor, Traianus alatt a Bitiniai provincia kormányzója és finom tollú író volt; Pliniusaz Etyenveii nagyapja. Epistulae a flaviai és traianei kor kulturális és politikai életének egyik legértékesebb forrása. Prózája tiszta és elegáns volt, mélyen befolyásolta a reneszánsz és modern epistolográfia fejlődését.
ISAAC CASAUBON ÉLETÚTJA
Isaac Casaubon (1559–1614), francia filológus és humanista, hivatalosan hugenotta eredetű volt a korszak egyik legnagyobb európai tudósa. Genfben, Párizsban és Londonban tevékenykedett, protestáns uralkodókkal és akadémiai körökkel együttműködött, és olyan kritikai metodikát dolgozott ki, amely a klasszikus tanulmányokat átalakította. Athénait, Perselt, Suetoniust és Pliniuszt jegyzetelve kiadásai a 17. század egész Európájában a filológia szigorának példái lettek.
NYOMTATÁSTÖRTÉNET ÉS KÉZIKÖNYVELLÁTÁS
Casaubonnal ellátott Plinius-kötetek rendkívül széles körben elterjedtek voltak a 16. század végén és a 17. században az európai tudományos életben, különösen a francia-, svájci- és német nyugati egyetemi körökben. A kis formátumok praktikus szállíthatósága és a folyamatos tanulmányozásra való tervezésük miatt gyakran használatban voltak a fizikailag megkopásig, ezért ma viszonylag ritkán maradtak meg teljesen eredeti állapotban. Ennek a kiadásnak a rendkívül életteli külsője pontosan ezt a hosszú olvasási és tanácskozási hagyományt bizonyítja, amely az egyik legizgalmasabb elemet jelenti anyagi hitelességében.
BIBLIOGRÁFIA ÉS Hivatkozások
Adams, P-1570 / P-1572 (Plinius Casaubon-nal kapcsolatos kiadások).
Brunet, Manuel du Libraire, IV, col. 706-709.
Graesse, Trésor de Livres Rares, V, p. 325.
Renouard, Annales de l’imprimerie des Estienne, passim.
Moss, Printed Commonplace-Books and the Structuring of Renaissance Thought, Oxford, 1996.
Reynolds & Wilson, Scribes and Scholars, Oxford University Press.
ICCUs/OPAC SBN katalógusok: Casaubon-nal ellátott seicentesek kiadása.
USTC – Universal Short Title Catalogue, Casaubon által jegyzett Plinius-kiadásokkal kapcsolatos bejegyzések.
WorldCat, Plinius a Fiatal Panegyrici- és filológiai jegyzetekkel ellátott európai kiadásai.