Chikako Oyama - Self-Portrait - 1995





Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 134638 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Leírás az eladótól
Önarckép
Chikako Oyama
Fugashobou/1995/japanese/210*260*20
Az „Önarckép” japán fotós, Chikako Oyama munkáit gyűjti össze. Abban az időszakban, amikor a meztelen fotózás a férfi fotográfusok tekintete által dominált norma volt, Oyama olyan művész volt, aki sajátos, női szemszögből történő kifejezésmódot keresett a nőket fotózó nők perspektívájából. Ebben a könyvben folytonos marad egy konzisztens nézőpont: a témákat nem passzív tárgyaként, hanem akaratot, feszültséget és jelenlétet hordozó aktív testekként kezelik. Az „Önarckép” címet nem a hagyományos értelemben vett önarcként kell értelmezni, hanem egy „önkép” értelemben, amikor a mások testei által valósulnak meg belső vágyak, képzetek és fantáziák. Amint maga a művész is kifejtette, ez a könyv azt vizsgálja, mi mindent lehet kifejezni az emberi testen keresztül; itt a meztelenség nem csupán tárgyként, hanem a képzelet médiumaként van kezelve. Nemcsak érzékiséget és színháziságot közvetít, hanem a test szubjektivitására vonatkozó kérdéseket is felvet, így a 1990-es évekbeli japán fotózás női vezette testi kifejezésének jelentős példájává teszi. Bár ez egy meztelen fotók gyűjteménye, ez a kötet a test által megnyilvánuló önkép kísérleteeként áll a helyén.
Önarckép
Chikako Oyama
Fugashobou/1995/japanese/210*260*20
Az „Önarckép” japán fotós, Chikako Oyama munkáit gyűjti össze. Abban az időszakban, amikor a meztelen fotózás a férfi fotográfusok tekintete által dominált norma volt, Oyama olyan művész volt, aki sajátos, női szemszögből történő kifejezésmódot keresett a nőket fotózó nők perspektívájából. Ebben a könyvben folytonos marad egy konzisztens nézőpont: a témákat nem passzív tárgyaként, hanem akaratot, feszültséget és jelenlétet hordozó aktív testekként kezelik. Az „Önarckép” címet nem a hagyományos értelemben vett önarcként kell értelmezni, hanem egy „önkép” értelemben, amikor a mások testei által valósulnak meg belső vágyak, képzetek és fantáziák. Amint maga a művész is kifejtette, ez a könyv azt vizsgálja, mi mindent lehet kifejezni az emberi testen keresztül; itt a meztelenség nem csupán tárgyként, hanem a képzelet médiumaként van kezelve. Nemcsak érzékiséget és színháziságot közvetít, hanem a test szubjektivitására vonatkozó kérdéseket is felvet, így a 1990-es évekbeli japán fotózás női vezette testi kifejezésének jelentős példájává teszi. Bár ez egy meztelen fotók gyűjteménye, ez a kötet a test által megnyilvánuló önkép kísérleteeként áll a helyén.

