Kulcstartó

Csak az EU-n belül szállítva.

Az ezüstdrótból készült hadnagyi öv, az osztrák–magyar Birodalomhoz tartozó kora, valószínűleg a magyar huszároktól származik, kb. 1850–1890, származás: Erdély. Ritka modell, díszítő gömbszerű ezüstbojtossal, eltér a fegyvergyűjtők piacán gyakori standard övektől.

Közép-európai katonai művészet és ötvösművesség kimagasló példája ez az Erdélyből származó hadnagyi öv, amely a Habsburg–duális monarhiában virágzó hadsereg eleganciáját és presztízsét tanúskodó nagyszerű tárgy.

Kis, a 19. századi osztrák–magyar ezüstárukon használt jelöléshez hasonló jelzés rajzolódik rá. A formája inkább egy birodalmi kontroll-jelvény érzetét kelti, mintsem egy egyszerű kereskedelmi jelzést.

Teljes mértékben finom ezüstszálakból szőtt és kézzel sodrott kiegészítő, a kivitelezés technikai bonyolultságával és az officer-kor számára tervezett tárgyakra jellemző esztétikai finomsággal hat. A körülbelül 40 cm-es hossz és 62 grammos súly magas minőségű darabot jelez, értékes anyagokból készült, és kizárólag ceremóniai vagy felvonulási használatra szánt.

A főcsomó számos ezüstszálból áll, egy összetett minta szerint kidolgozva, a 19. századi specializált műhelyek kézművesének precizitását tükröző rendszerességgel és pontossággal. A másodlagos díszítő szakasz, párhuzamos szál-ívkötésekből álló, díszítő karokkal rögzített, harmonikusan egészíti ki az egészet és különleges eleganciát kölcsönöz az tárgynak.

A darab hangsúlyát a lenyűgöző gömbszerű ezüstbojt adja, amely reliefben készült, körkörös motívumokkal és stilizált növényi volútákkal díszítve. Ez a díszítő elem nemcsak esztétikai szerepet töltött be, hanem a viselő rangját, státuszát és presztízsét is szimbolizálta. Abban az időben ilyen kiegészítők csak tiszteknek jártak, és a Habsburg monarchia katonai elitjéhez való tartozás jelképeként szolgáltak.

Történelem és stilisztika szempontjából valószínűsíthetően 1850 és 1890 közötti időszakhoz köthető, amikor az osztrák–magyar császári hadsereg széles körben használta ilyen kiegészítőket tiszti felvonó- és szolgálati kardokon. A Székelyföldi eredet természetesen támogatja ezt a besorolást, hiszen Erdély a Habsburg Birodalom, majd az Osztrák–Magyar Ifjúság Közti Monarhiától 1918-ig tartó időszak végéig integráns része volt.

Több mint egy évszázados létezése alatt a tárgy megőrizte eredeti jellegét, nemes patináját és szerkezeti épségét. Ezek a tulajdonságok különösen fontosak a gyűjtők számára, mivel a hasonló példányok többsége elpusztult, az értékes ezüst visszanyerése érdekében szétszerelték, vagy restaurációs beavatkozások érintették, amelyek rontották az autentikusságukat.

A mai napig az ilyen portepee nemcsak katonai kiegészítő, hanem valódi örökségdarab is, a katonatörténelem, a díszítő művészet és az ötvösség találkozópontjában. A kivitelezés esztétikája, a teljesen megőrzött példányok ritkasága és a Habsburg–osztrák hadtörténelemmel való közvetlen kapcsolat különleges gyűjtői és dokumentációs értéket kölcsönöz neki.

Olyan tárgy, amely a militaráciáért, történelmi ezüstárukért és Közép-európai díszítő művészetért rajongó gyűjtők igényeire készült, mely elegáns és impozáns jelenlétet kölcsönöz bármilyen ilyen típusú gyűjteménynek.