Pablo Picasso (1881-1973) - L'Ecureuil - Eichhörnchen, 1907

Gyönyörű, kifejező erővel bírő Picasso műalkotás 60 x 50 cm-es formátumban, Eichhörnchen című címmel. A mű magas minőségű, tamasztott nyomótechnika nyomtatása a Velőpapírra, és nagyon jó állapotban van.

- nyomtatva és kiadva a Kunstverlag körülbelül 1990-2020
- közvetlenül a Kunstverlagtól beszerezve
- azóta professzionálisan, fényvédve tárolva Grafiklagerben

Művész: Pablo Picasso
Cím: Eichhörnchen
Típus: Kunstdruck
Technika: Sínozás (selyemnyomás) a Büttenpapíron
Originalitás: Reprodukció
Lap méretei: 60 x 50 cm
Állapot: Új, tökéletes állapot
Eredet: Kunstverlag
Korszak: Klasszikus modernizmus
Nemzetiség: Spanyol művészet

Pablo Picasso:
Pablo Picasso 1881. október 25-én született Málaga, Spanyolországban, és 1973. április 8-án hunyt el Mouginsben, Franciaországban, a 20. század egyik legbefolyásosabb művésze volt. A kubizmus egyik társalapítója és számos forradalmi műalkotás megalkotója, Picasso a modern művészetet jelentősen formálta. Sokoldalúsága és innovációs ereje a festészetetől a szobrászaton át a grafikai művészetig, keramika és színházi díszlettervezésig terjedt.

Képezőművészeti képzését La Coruñában és Barcelonában kezdte, mielőtt Madridba, majd később Párizsba költözött. Párizsban, a korszak művészeti központjában, kapcsolatba került Paul Cézanne, Henri de Toulouse-Lautrec és az impresszionisták munkáival, melyek korai alkotásain is láthatók hatásuk. Cézanne szerkezeti megközelítése és az impresszionisták kísérletező színvilága mély hatást gyakorolt Picasso fejlődésére. Cézanne „Mont Sainte-Victoire” és Toulouse-Lautrec „Im Moulin Rouge” című alkotásai befolyásolták Picasso korai művészi víziódát.

Piacci karrierjében jelentős fordulópont a Kékperiódus (1901–1904) volt, melyet melankolikus témák és kék tónusok jellemeztek. Ezek a művek, például az „Öreg Gitárjátékos” (1903), tükrözik az érzelmi mélységet és kifejezőerőt, mely hasonlóan érezhető Van Gogh és Munch munkáiban is. Van Gogh „Csillagos éj” és Munch „A sikoly”-a hasonló intenzív érzelmi rezonanciát mutat. A Kékperiódus Picasso mély foglalkozását mutatja az emberi lét és szenvedés témájával, hasonlóan a létezési kérdésekkel foglalkozó műveihez Käthe Kollwitz munkáiban.

A hagyományos megjelenítéshez való végső megtörést a kubizmus kibontakozása hozta meg, melyet Picasso Georges Braque-kal az 1907-es évek elején fejlesztett ki. E korszak kulcsfontosságú műve a „Les Demoiselles d’Avignon” (1907), amely az emberi testet zord, geometriás formákra bontja, és ezzel bebizonyítja az kubizmus útját. A kubizmus számos művészt befolyásolt, köztük Fernand Léger és Juan Gris is a mozgalom fontos alakjai lettek. Léger „A város” és Gris „Pablo Picasso arcképe” ikonikus kubista művek. Picasso és Braque ekkor készült művei más művészeket, például Robert Delaunay-t és Francis Picabia-t is befolyásolták, akik kubizmust saját, gyakran színes és dinamikus stílusukba integrálták.

Az 1920-as években Picasso érdeklődése a szürrealizmus felé fordult, és olyan műveket hozott létre, melyeket álmok és tudatalatti ihlettek. Ez a korszak Joan Miró és Salvador Dalí hatását mutatja, akik szürrealista ábrázolásaikban a tudatalatti és az álomvilág témáit vizsgálták. Miró „Harlekin karneválja” és Dalí „A állandóság a memóriában” ikonikus szürrealista alkotások, melyek hasonló témákat és technikákat kutatnak. Max Ernst és René Magritte szintén az álomszerűt és a valóság határait hangsúlyozó műveikben rokonságot mutatnak Picasso szürrealista kísérleteivel.

Picasso monumentális műve, a „Guernica” (1937) erőteljes politikai állásfoglalás a háború és a pusztítás ellen. A képen a Guernica város bombázását ábrázolják a Spanyol polgárháború idején, kubista és szürrealista elemeket ötvözve, hogy erőteljesen ítélje el az erőszakot és elnyomást. Ez a mű összhangban áll olyan politikailag elkötelezett művészek munkáival, mint Diego Rivera és José Clemente Orozco, akinek falfestményei is erőteljes társadalmi és politikai üzeneteket hordoznak. Rivera „Az útkeresztező ember” és Orozco „Prométheusz” példák a művészet társadalmi és politikai kommentárként való felhasználására. Guernica hatással volt Francis Bacon művészekre is, akik sötét és torzított figuráikkal hasonló intenzitást és érzelmet közvetítenek.

Picasso pályafutása során vissza-visszatért a hagyományos témákhoz, mint portrék és megtört still lifes, amelyeket újszerű módon értelmezett újra. Dora Maar és Marie-Thérèse Walter portréi mély pszichológiai összetettséget és érzelmi intenzitást mutatnak, amelyek egyezikek Egon Schiele és Gustav Klimt művészeti világból vett példáival. Schiele „Önarckép” és Klimt „Adele Bloch-Bauer I arcképe” ugyanilyen pszichológiai és érzelmi mélységeket tár fel. Ezeknek a portréknak a színek és formák használata párhuzamba állítja a Friedrich Kahlo által választott expresszív és szimbolikus ábrázolásokat, amelyek önarcképeiben is mélyen belemerülnek személyes és érzelmi világukba.

Később Picasso tovább kísérletezett különböző stílusokkal és technikákkal. Az 1950-es és 1960-as évekbeli művei, például a „Művészek és modell” sorozat és a „Las Meninas” variációi, a kifejezésmódok folytonos keresését és a művészettörténelemhez való kapcsolódást mutatják. Ezek a darabok dialógust teremtenek a klasszikus mesterekkel, mint Diego Velázquez és Rembrandt, akiknek műveit Picasso egyedülálló módon értelmezte és továbbfejlesztette. Velázquez „Las Meninas”-e és Rembrandt „Éjjeli őrök” ikonikus művek, amelyek Picassó későbbi alkotásait inspirálták. A klasszikus témák értelmezése szintén megtalálható David Hockney és Anselm Kiefer műveiben, akik történelmi és művészeti referenciákat építenek be kortárs alkotásaikba.

Picasso hatása számos művész generáción és mozgalmon át kiterjed. Olyan művészek, mint David Hockney és Jasper Johns, Picassó stiláris sokféleségének és innovációs erejének elemeit illesztették be saját műveikbe. Hockney színes, kísérletező tájképei és Johns amerikai zászlóról és számokról szóló ikonikus ábrázolásai mutatják Picasso hatásának sokoldalúságát. Modern művészek, mint Jeff Koons és Damien Hirst, akik provokatív és ikonikus darapokat alkotnak, szintén utalnak Picasso úttörő megközelítéseire. Koons „Balloon Dog” és Hirst „The Physical Impossibility of Death in the Mind of Someone Living” művei azt tükrözik, hogy a formavilág és koncepció összhangja hogyan járult hozzá Picasso számos korszaka inspirációjának kialakításához.

Összefoglalva, Pablo Picasso továbbra is a művészettörténelem központi alakja marad, akinek hatása sok mozgalmon és művészgeneráción át érintkezik. Képessége, hogy különböző stílusokat és technikákat ötvözzön, valamint hogy folyamatosan új kifejezőeszközöket keressen, végtelen forrást jelent a művészek világszerte. Az impresszionistáktól a kubistákon át a szürrealistákig és a kortárs művészeti ikonokig Picasso mindig újraértelmezte a lehetőségek határait, és élő örökség marad a 21. század művészetében.

Szállítás információk:
Kötéseket fektetünk le, kartoncsövekre tekerjük a nyomtatványokat, majd stabil kartondobozokba csomagoljuk. A szállítás nyomkövető számmal történik.

Rólunk:
Több mint 20 éve vagyunk a műkereskedelemben, és széleskörű tapasztalattal rendelkezünk professzionális műtárgykezelésben és szállításban.

- Szállítási tilalom a Kanári-szigetekre, Tajvanra