MORSELLI E. - 1876 IL SUICIDIO - SAGGIO DI STATISTICA MORALE - E. MORSELLI - 1876





Adja hozzá kedvenceihez, hogy értersítést kapjon az árverés kezdetekor!
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 135619 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Leírás az eladótól
«Az öngyilkosság. Minta szerint morális statisztika» (1879) Enrico Morselli tollából a rózsás a itáliai pozitivista szociológia és pszichiátria mérnökei közé tartozó mérföldkőnek számít.
A mű az egyik első és legambiciózusabb európai kísérletet képviseli arra, hogy szigorú statisztikai és tudományos módszert alkalmazzanak a morális és társadalmi viselkedés elemzésére, majdnem húsz évvel megelőzve a francia szociológus, Émile Durkheim azonos című leírását.
A kritikusi recenzió leginnovatívabb eleme a mennyiségi adatok gigantikus gyűjteménye. Morselli a suicidumot nem filozófiai vagy teológiai drámának tekinti egymaga, hanem széles történeti sorozatokat gyűjt a nem, kor, foglalkozás, éghajlat, vallás és családi állapot vonatkozásában.
A pozitivista áramlatok és a Darwin-i evolucionizmus hatására Morselli erőteljesen determinizmusra épülő következtetésekre jut. A tett öngyilkosság elveszíti a „szabad etikai döntés” auráját, és olyan, mint a társadalmi és biológiai erők elkerülhetetlen hatásának eredménye, amelyek az egyénre hatnak.
* A fejlődés ára: Morselli egyik központi ( és legvitatottabb) tétele az, hogy az öngyilkosságok progresszív és állandó növekedése közvetlenül összefügg a „civilizáció” fogalmával. A tudós számára a társadalmi ipari fejlődés és a modernitás olyan pszichológiai és versenyképi nyomást teremt, amely a leggyengébbekre kényszeríti az önáltal elhagyását. [3]
* A társadalomra alkalmazott természetes kiválasztódás: Morselli az öngyilkosságot szinte biológiai megközelítésből értelmezi, úgy definiálva, mint a modern élet ritmusaival és konfliktusaival megküzdő elemek spontán eliminációjának formáját.
Erősségek: A szöveg rendszerezett, szigorú, és megnyitotta az utat a modern empirikus szociológia felé Olaszországban. Nemzetközileg is azonnal visszhangra talált, gyorsan lefordították angolra és németre. [1, 5, 6]
A kortárs olvasó szemében Morselli látásmódja az időszak túlzott, determinizmussal terhes szigorát tükrözi. A bonyolult pszichológiai szenvedés és az egyén egyediségének csupán statisztikai adatként vagy egy „természeti törvényként” való leegyszerűsítése ma korlátozó és hiányzik belőle a valódi empatikus vagy klinikai egészségügyi dimenzió.
Kartondobozos kötés kéziratos címekkel
A kötet 3, grafikáktól elválasztott színképlt tartalmaz a kötésben"
«Az öngyilkosság. Minta szerint morális statisztika» (1879) Enrico Morselli tollából a rózsás a itáliai pozitivista szociológia és pszichiátria mérnökei közé tartozó mérföldkőnek számít.
A mű az egyik első és legambiciózusabb európai kísérletet képviseli arra, hogy szigorú statisztikai és tudományos módszert alkalmazzanak a morális és társadalmi viselkedés elemzésére, majdnem húsz évvel megelőzve a francia szociológus, Émile Durkheim azonos című leírását.
A kritikusi recenzió leginnovatívabb eleme a mennyiségi adatok gigantikus gyűjteménye. Morselli a suicidumot nem filozófiai vagy teológiai drámának tekinti egymaga, hanem széles történeti sorozatokat gyűjt a nem, kor, foglalkozás, éghajlat, vallás és családi állapot vonatkozásában.
A pozitivista áramlatok és a Darwin-i evolucionizmus hatására Morselli erőteljesen determinizmusra épülő következtetésekre jut. A tett öngyilkosság elveszíti a „szabad etikai döntés” auráját, és olyan, mint a társadalmi és biológiai erők elkerülhetetlen hatásának eredménye, amelyek az egyénre hatnak.
* A fejlődés ára: Morselli egyik központi ( és legvitatottabb) tétele az, hogy az öngyilkosságok progresszív és állandó növekedése közvetlenül összefügg a „civilizáció” fogalmával. A tudós számára a társadalmi ipari fejlődés és a modernitás olyan pszichológiai és versenyképi nyomást teremt, amely a leggyengébbekre kényszeríti az önáltal elhagyását. [3]
* A társadalomra alkalmazott természetes kiválasztódás: Morselli az öngyilkosságot szinte biológiai megközelítésből értelmezi, úgy definiálva, mint a modern élet ritmusaival és konfliktusaival megküzdő elemek spontán eliminációjának formáját.
Erősségek: A szöveg rendszerezett, szigorú, és megnyitotta az utat a modern empirikus szociológia felé Olaszországban. Nemzetközileg is azonnal visszhangra talált, gyorsan lefordították angolra és németre. [1, 5, 6]
A kortárs olvasó szemében Morselli látásmódja az időszak túlzott, determinizmussal terhes szigorát tükrözi. A bonyolult pszichológiai szenvedés és az egyén egyediségének csupán statisztikai adatként vagy egy „természeti törvényként” való leegyszerűsítése ma korlátozó és hiányzik belőle a valódi empatikus vagy klinikai egészségügyi dimenzió.
Kartondobozos kötés kéziratos címekkel
A kötet 3, grafikáktól elválasztott színképlt tartalmaz a kötésben"

