Victor Vasarely - BIDIM 1968

Victor Vasarely. BIDIM, 1968.

Victor Vasarely, széles körben az Op Art atyjaként tartott, az egyik legs módosabb alakja volt a XX. századi absztrakt művészetnek. A vizuális észlelés, a szín és a geometria iránti kutatása megváltoztatta a néző és a kép közötti viszonyt, olyan kompozíciókat teremtve, amelyek pontos matematikai szerkezeteken keresztül képesek mozgást, mélységet és vibrálást kiváltani.

Tekercsek

„Copyright 1975 Editions du Griffon, Neuchâtel/Svájc” a hátoldalon.

Szárazpecsét a Vasarely Alapítványtól.

Fotolibgrafia fényes papírra

Az BIDIM-ben (1968) Vasarely az egyik legnagyobb hatású optikai architektúráját építi fel, egy ismétlődő kockarácsot használva, amely önmagába hajlik, ezáltal az lehetetlen térfogatra utaló illúziót teremtve. A szerkezet egyszerre tágul kifelé és nyílik befelé, vizuális paradoxont teremtve, amelyben a sík felület háromdimenziós, instabil építménnyé válik.

A mű egy olyan időszakhoz tartozik, amelyben a művész teljes szintézist ér el a művészet, a tudomány és a rendszer között. Itt a kép nem egy egyéni gesztus eredménye, hanem reprodukálható építő logika megtestesülése, amely megelőlegezi a digitális művészet, a vizuális programozás és a generatív tervezés kulcsfogalmait.