Keith Haring - Untitled (cup man) - Giclée - Artestar licensed print

Keith Haring (*) Giclée nyomat (*)
A „Untitled” című mű reprodukciója, a Haring által 1989-ben készített szitanyomat.
Luxus kivitel matt, nagy tömegű védőpapírra nyomtatva (250 g/m²) Digitális papír, rendkívül sokoldalú és magas minőségű, Németországban gyártva, savmentes farosttól és klórtól mentes.
A nyomat az Artestar New York jóváhagyásával készült. Copyright: Keith Haring Foundation

- Lapdimenziók: 60 x 47 cm
- Motívumdimenziók: 50 x 37 cm
- Állapot: Kiváló (ez a mű soha nem került rámával sem kiállításra, mindig professzionális művészeti mappában volt tárolva, ezért ígéret szerint makulátlan állapotban kerül átadásra).

A művet gondosan kezelik és megerősített kartondobozban csomagolják. A szállítás nyomkövető számmal (UPS DPD DHL FedEx) lesz igazolva.

A szállítás továbbá tartalmazza a végső értékig terjedő szállítási biztosítást, az esetleges veszteség vagy sérülés esetén teljes kártérítéssel a vásárló költségére.

(*) A Giclée egy olyan kifejezés, amely a magas minőségű képzőművészeti nyomtatások egy típusára utal, digitálisan, patronos festékkel készül. E folyamat pigmentalapú tintákat és speciális papírokat használ a nagy élesség, színpontosság és tartósság elérésére, ideális művészeti és fénykép reprodukciókhoz.

(**) Keith Haring 1958-ban született Readingben, Pennsylvania államban, az Amerikai Egyesült Államokban.
Kutztownban nőtt fel, s már kora korától érdeklette a művészet. Grafikai tervezést tanult a The Ivy School of Professional Art intézményben Pittsburgban, és 19 évesen, nyíltan melegként New Yorkba költözött, ahol graffiti művészetben merítette ihletét, majd a School of Visual Artsba jelentkezett, ahol Keith Sonnler és Joseph Kossuth hatása ösztönözte a formák és színek kísérletezésére, hogy konceptuális művész legyen.
Haring 1980-ban kapta fel a figyelmet, amikor a város aluljáróiban majdnem karikatúraszerű tintával rajzolt képeket kezd, később fehér krétákkal fehér történeteket festett a fekete felületekre reklámcéllal, ami több letartóztatást is eredményezett. Tiszta vonalai, élénk színei és aktív figurái erőteljes élet- és egységüzenetek hordozói voltak, és kiállításait Tseng Kwong Chi fotós rögzítette.
Ebben az időszakban szervezett egy kiállítást a Club 57-ben, majd a Times Square-en vett részt egy bemutatón, ahol először rajzolt állatokat és emberi arcokat. Első egyéni kiállítása 1981-ben a Tony Shafrazi Galériában volt, ugyanebben az évben részt vett a Kasselben megrendezett Documenta 7 kiállításon Németországban.
1982-ben barátságot kötött feltörekvő művészekkel, mint Kenny Scharf, Madonna és Jean-Michel Basquiat, s megismert egy bizonyos Andy Warholt is.
1984-ben Ausztráliába utazott, Melbourne-ben és Sydneyben több falfestményt készített, s munkáért pénzt kapott a Victoria Nemzeti Galériától és a Ausztrál Kortárs Művészeti Központtól is.
Emellett Rio de Janeiroban, a párizsi Művészeti Modern Múzeumban, Minneapolisban és Manhattanen is meglátogatott és festett.\nEbben az időben még egy rózsaszín dzsekit is tervezett Madonnának, hogy „Like a Virgin” című dalát a Solid Gold című műsorban előadja.
1985-ben a Bordeaux-i Modern Művészeti Múzeum bemutatót rendezett a műveiből, és részt vett a Párizsi Biennálén is.
Ebben az év novemberében megjelent az MTV-n, ahol egy barátja, Nick Rhodes, a Duran Duran együttes tagja vezette a műsort, és ott festett.
1986-ban freskókat festett Amsterdamban, Párizsban, Phoenixben és Berlinben, a Grace Jones testét is lefeste volt zenei videója, az „I’m Not Perfect” számára, és megnyitotta a SOHO-ban művei árusítására szolgáló boltját.
Ekkorra műveinek társadalmi és politikai problémákat tükröző üzenetei megjelentek, többek között az apartheid, az AIDS és a drogok problémái.
Emellett pop-art darabokat készített olyan márkák számára, mint az Absolut Vodka, a Lucky Strike és a Coca-Cola, s még az adománygyűjtő „A Very Special Christmas” album borítóját is tervezte, amelyben barátnője, Madonna is részt vett.
1988-ban a Chateau Mouton Rothschild című borok címkéin megjelenő kiválasztott művészek között szerepelt, és ugyanebben az évben AIDS-t diagnosztizálták nála. Ezért másnap megnyitotta a Keith Haring Alapítványt, amely az AIDS-szel kapcsolatos társadalmi problémák elleni küzdelmet és a művész munkáinak megismertetését célozta ki kiállításokkal, kiadványokkal és jogtulajdonokkal.
1989 júniusában a Pisa-i Szent Antal templom egyik falára festette utolsó közismert művét, a Tuttomondo-t.
Keith Haring 1990. február 16-án korán elhunyt 32 évesen AIDS-ben.

(**) „A Kupa embere”, 1989, élénk tanúbizonysága annak a képességnek, hogy a művész játékos képeket összekapcsoljon mély szimbolikus tartalommal. Ez a szitanyomat a Haring jellegzetes energiáját ragadja meg, merész vonalakkal, élénk színlapokkal és dinamikus kompozícióval, amely egyszerre játékos és elbűvölő figurát teremt. A középső figura, amelynek felsőteste rétegzett, egyfajta matrjoska-szerű struktúrát sugall, mozgásban van, karjai exuberáns mozdulatban emelkednek, élet- és mozgásdinamikát sugározva. A környező vonalak és formák fokozzák ezt a kinetikus energia érzetét, a figurát az élet és a mozgás fákjává változtatva.
Egy tompán zöld-kék hátteret és lila pöttyös hátteret használva az alkotás bemutatja Haring kiváló kontraszt- és ritmusérzékét. A szín, forma és mozgás összehangolása testesíti meg Haring emberi kifejezés iránti univerzális törekvését, örömöt, életerő és összekapcsolódás érzetét vizuális nyelven, amely azonnal felismerhető. A „Kupaember” figurája Haring átalakulási, sokszínűségi és az egyéni és kollektív tapasztalatok közötti kölcsönhatás vizsgálatát foglalja magában, és tükrözi elkötelezettségét a társadalmi témák iránt a hozzáférhető képek segítségével.
Ez a mű a Haring örökségének maradandó példája: képes vizuálisan megkapó, társadalmilag rezonáns és mélyen emberi művészet létrehozására. Egyben ünneplése a mozgásnak és energiafogyasztásnak, valamint a Haring kortárs művészetének innovatív víziójának mélyen megindító visszhangja a XX. század végének.