Tojás- 1180 g - (5)
Kezdőlicit
€ 1
Adja hozzá kedvenceihez, hogy értersítést kapjon az árverés kezdetekor!
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 137727 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Leírás az eladótól
Lápisz lazuli (UK: /ˌlæpɪs ˈlæz(j)ʊli, ˈlæʒʊ-, -ˌli/; US: /ˈlæz(j)əli, ˈlæʒə-, -ˌliˌ læˈzuːli/) egy sötét-kék metamorf kő, amelyet félértékrékként használnak és az antik idők óta nagyra értékelnek intenzív színe miatt. Nevét a gem latin perzsa nevéből, lāžwardból[1] származik, és több nyelvben, köztük spanyolul és portugálul azul, angolul azure alatt a kék szóra szolgál gyökérként. A lápisz lazuli főként lazuritból, piritből és kalcitból álló kőzet. Már az i. e. 7. évezredtől fogva bányásszák a Sar-i Sang bányákban,[2] Shortugai-ban és más bányákban Badakhshan tartományban, a mai északkeleti Afganisztán területén.[3] A lápisz lazuli tárgyak, 7570 BCE-re datálva, a Bhírránaban kerültek elő, amely az Indus Valley Civilisation legrégebbi lelőhelye.[4] A lápisz nagy értéket képviselt az Indus-völgyi civilizációban (i. e. 3300–1900).[4][5][6] Lapis gyöngyöket találtak a Mehrgarh-i, a Kaukázusban található neolitikus temetkezéseknél, s olyan távolra, mint Mauritánia is felbukkan.[7] Tutankhamon halotti maszájában is felhasználták (i. e. 1341–1323).[8]
A középkor végére Európa az ultramarinhé resztvevő porrá őrlésével kezdte használni a lápisz lazulit, illetve ultramarinnak nevezett pigmentet. Az ultramarint a reneszánsz és barokk legnagyobb mesterei közül néhányan használták, köztük Masaccio, Perugino, Tiziano és Vermeer; gyakran a képeik központi alakjainak, különösen a Szűz Mártának ruházatához is kijelölték. Az ultramarint a középkori apácák és más íróknál is találtak fogkőkultúrában, talán a festő ecsetjeinek nyalogatása miatt a középkori szövegek és kéziratok készítése során.[9]
Történelem
A Tepe Gawra ásatásai azt mutatják, hogy a lápisz lazuli a Mezőközéputészta-kor után a Mezopotámiába kerülhetett i.e. a késő Ubaid-korban, kb. 4900–4000 BCE körül.[10] A hagyományos felfogás szerint a lápisz lazulit 1 500 mérfölddel keleten bányászták – Badakhshanban. Valóban a perzsa لاژورد lāžavard/lāževard, írott لاجورد lājevard formában gyakran helyi helynév eredetére utal.
A perzsa sagból, az arab لازورد lāzaward a etimológiai forrása mind az angol azure (Old French azur révén) szó, mind a Medieval Latin lazulum szónak, amely az ég vagy égi menny felé utaló jelentést vett fel. A félreértések elkerülése érdekében a lápis lazulīt (“lazulum kő”) a kőre használták, és ez a kifejezés végül beépült a Middle English-be.[11] A lazulum etimológiailag kapcsolódik a kék színhez, és rootként szolgált több nyelvben a kék szóhoz, köztük a spanyol és portugál azul szóhoz.[11][12]
A kelet-afgán bányák továbbra is jelentős forrásai a lápisz lazulinak. Fontos mennyiségeket bányásznak továbbá a Baikál-tó vidékének nyugati oldalán Oroszországban, és az Andokban Chile-ben, amely a Mero észre az Inka által kifaragott tárgyak és ékszerek forrása volt. Helyi mennyiségben bányásszák Pakisztánban, Olaszországban, Mongóliában, az Egyesült Államokban és Kanadában.[13]
Tudomány és felhasználások
Összetétel
A lápisz lazuli legfontosabb ásványi összetevője a lazurit[14] (25–40%),[citation needed] kék sodalit-szoldátású szilikát ásvány a szodalitcsaládból, képlete Na7Ca(Al6Si6O24)(SO4)(S3) ·H2O .[15] A legtöbb lápisz lazuliban kalcit (fehér) és pirit (fémes sárga) is található. Néhány minta lápisz lazuliban augit, diopszid, enstatit, mica, hauynit, hornblende, nosean és a kénben gazdag löllingite geyerite is előfordul.
A lápisz lazuli általában kristályos márványban fordul elő kapacsolati metamorfizmus eredményeként.
Szín
Mikroszkópon át látva a lápisz lazuli intenzív kék színe a kristályban lévő triszulfurradikális anion (S•−3) jelenlétének köszönhető.[16] A-disz-Szulfur (S•−2) és tetraszulfur (S•−4) radikálisok jelenléte sárgára vagy pirosra történő eltolódást okozhat, rendre.[17] Ezek a radikális anionok a szodalit szerkezetének helyén a kloridionokat helyettesítik.[18] A S•−3 radical anion látható abszorpciós sávja 595–620 nm közötti tartományban van, nagy moláris abszorpciós koefficiens mellett, amely fényes kék színéhez vezet.[19]
Források
A lápisz lazulit a Badakhshan tartomány északkeleti Afganisztán Kokcha folyóvölgye mészkőben található, ahol a Sar-i Sang bánya lerakódásait több mint 6 000 éve dolgozzák fel.[20] Afganisztán volt az ősi perzsa, egyiptomi és mezopotámiai civilizációk, valamint később a görögök és rómaiak lápiszhoz jutásának forrása. Az ókori Egyiptom a lápis anyagát Mezopotámiával folytatott kereskedelem útján jutatta hozzá, az Egyiptom–Mezopotámia kapcsolatok és az ókori Etiópia részeként. A Sind-völgyi Civilizáció fénykorában, körülbelül i.e. 2000 táján, a Harappan kolónia, ma Shortugai néven ismert, a lápisz bányáinak közelében jött létre.
A afgán lelőhelyek mellett lápis a Andokban (Ovalle közelében, Chile) is kitermelésre kerül; továbbá Baikal-tó nyugati oldalán Szibériában, Oroszországban a Tultui lazurit-lerakódásnál. Kevesebb mennyiségben bányásszák Angolában, Argentínában, Burmában, Etiópiában, Pakisztánban.
Lápisz lazuli (UK: /ˌlæpɪs ˈlæz(j)ʊli, ˈlæʒʊ-, -ˌli/; US: /ˈlæz(j)əli, ˈlæʒə-, -ˌliˌ læˈzuːli/) egy sötét-kék metamorf kő, amelyet félértékrékként használnak és az antik idők óta nagyra értékelnek intenzív színe miatt. Nevét a gem latin perzsa nevéből, lāžwardból[1] származik, és több nyelvben, köztük spanyolul és portugálul azul, angolul azure alatt a kék szóra szolgál gyökérként. A lápisz lazuli főként lazuritból, piritből és kalcitból álló kőzet. Már az i. e. 7. évezredtől fogva bányásszák a Sar-i Sang bányákban,[2] Shortugai-ban és más bányákban Badakhshan tartományban, a mai északkeleti Afganisztán területén.[3] A lápisz lazuli tárgyak, 7570 BCE-re datálva, a Bhírránaban kerültek elő, amely az Indus Valley Civilisation legrégebbi lelőhelye.[4] A lápisz nagy értéket képviselt az Indus-völgyi civilizációban (i. e. 3300–1900).[4][5][6] Lapis gyöngyöket találtak a Mehrgarh-i, a Kaukázusban található neolitikus temetkezéseknél, s olyan távolra, mint Mauritánia is felbukkan.[7] Tutankhamon halotti maszájában is felhasználták (i. e. 1341–1323).[8]
A középkor végére Európa az ultramarinhé resztvevő porrá őrlésével kezdte használni a lápisz lazulit, illetve ultramarinnak nevezett pigmentet. Az ultramarint a reneszánsz és barokk legnagyobb mesterei közül néhányan használták, köztük Masaccio, Perugino, Tiziano és Vermeer; gyakran a képeik központi alakjainak, különösen a Szűz Mártának ruházatához is kijelölték. Az ultramarint a középkori apácák és más íróknál is találtak fogkőkultúrában, talán a festő ecsetjeinek nyalogatása miatt a középkori szövegek és kéziratok készítése során.[9]
Történelem
A Tepe Gawra ásatásai azt mutatják, hogy a lápisz lazuli a Mezőközéputészta-kor után a Mezopotámiába kerülhetett i.e. a késő Ubaid-korban, kb. 4900–4000 BCE körül.[10] A hagyományos felfogás szerint a lápisz lazulit 1 500 mérfölddel keleten bányászták – Badakhshanban. Valóban a perzsa لاژورد lāžavard/lāževard, írott لاجورد lājevard formában gyakran helyi helynév eredetére utal.
A perzsa sagból, az arab لازورد lāzaward a etimológiai forrása mind az angol azure (Old French azur révén) szó, mind a Medieval Latin lazulum szónak, amely az ég vagy égi menny felé utaló jelentést vett fel. A félreértések elkerülése érdekében a lápis lazulīt (“lazulum kő”) a kőre használták, és ez a kifejezés végül beépült a Middle English-be.[11] A lazulum etimológiailag kapcsolódik a kék színhez, és rootként szolgált több nyelvben a kék szóhoz, köztük a spanyol és portugál azul szóhoz.[11][12]
A kelet-afgán bányák továbbra is jelentős forrásai a lápisz lazulinak. Fontos mennyiségeket bányásznak továbbá a Baikál-tó vidékének nyugati oldalán Oroszországban, és az Andokban Chile-ben, amely a Mero észre az Inka által kifaragott tárgyak és ékszerek forrása volt. Helyi mennyiségben bányásszák Pakisztánban, Olaszországban, Mongóliában, az Egyesült Államokban és Kanadában.[13]
Tudomány és felhasználások
Összetétel
A lápisz lazuli legfontosabb ásványi összetevője a lazurit[14] (25–40%),[citation needed] kék sodalit-szoldátású szilikát ásvány a szodalitcsaládból, képlete Na7Ca(Al6Si6O24)(SO4)(S3) ·H2O .[15] A legtöbb lápisz lazuliban kalcit (fehér) és pirit (fémes sárga) is található. Néhány minta lápisz lazuliban augit, diopszid, enstatit, mica, hauynit, hornblende, nosean és a kénben gazdag löllingite geyerite is előfordul.
A lápisz lazuli általában kristályos márványban fordul elő kapacsolati metamorfizmus eredményeként.
Szín
Mikroszkópon át látva a lápisz lazuli intenzív kék színe a kristályban lévő triszulfurradikális anion (S•−3) jelenlétének köszönhető.[16] A-disz-Szulfur (S•−2) és tetraszulfur (S•−4) radikálisok jelenléte sárgára vagy pirosra történő eltolódást okozhat, rendre.[17] Ezek a radikális anionok a szodalit szerkezetének helyén a kloridionokat helyettesítik.[18] A S•−3 radical anion látható abszorpciós sávja 595–620 nm közötti tartományban van, nagy moláris abszorpciós koefficiens mellett, amely fényes kék színéhez vezet.[19]
Források
A lápisz lazulit a Badakhshan tartomány északkeleti Afganisztán Kokcha folyóvölgye mészkőben található, ahol a Sar-i Sang bánya lerakódásait több mint 6 000 éve dolgozzák fel.[20] Afganisztán volt az ősi perzsa, egyiptomi és mezopotámiai civilizációk, valamint később a görögök és rómaiak lápiszhoz jutásának forrása. Az ókori Egyiptom a lápis anyagát Mezopotámiával folytatott kereskedelem útján jutatta hozzá, az Egyiptom–Mezopotámia kapcsolatok és az ókori Etiópia részeként. A Sind-völgyi Civilizáció fénykorában, körülbelül i.e. 2000 táján, a Harappan kolónia, ma Shortugai néven ismert, a lápisz bányáinak közelében jött létre.
A afgán lelőhelyek mellett lápis a Andokban (Ovalle közelében, Chile) is kitermelésre kerül; továbbá Baikal-tó nyugati oldalán Szibériában, Oroszországban a Tultui lazurit-lerakódásnál. Kevesebb mennyiségben bányásszák Angolában, Argentínában, Burmában, Etiópiában, Pakisztánban.
Részletek
Elemek száma
5
Ásványi forma
Tojás
Kiegészítés
lapis lazuli
Súly
1180 g
Ország
Afganisztán
Eladó
