René Magritte (1898-1967) - La Flèche de Zénon






Történelmet tanult, 13 év régiség könyvesboltban, nagy online könyvkatalógust kezelt.
56 € | ||
|---|---|---|
51 € | ||
46 € | ||
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 138365 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
René Magritte, La Flèche de Zénon, litográfia limitált kiadásban BFK Rives vellum felületén (44 × 30 cm), 1/300 számozással és tábla aláírásával, Belgiumból, 2000–2010 közötti keltezés, jó állapotban; keret nincs benne.
Leírás az eladótól
Rene Magritte (1898–1967) (d’après) - ceruzával kézzel aláírt, Mr. Charly Herscovici úr, a MAGRITTE Alapítvány elnöke által
Litográfia BFK Rives vellumra.
Sorszámozott / 300 példány, nyomtatásban aláírt
A litográfiát a Magritte Örökség felügyelete alatt készítették, a vak pecséttel hitelesítették, a kő bal alsó sarkán nyomtatott aláírás található, és ceruzával kézzel aláírta Mr. Charly Herscovici, a MAGRITTE Alapítvány elnöke (a szám bal oldalával azonos oldalon kezdőbetű).
Méretek: 44x30 cm.
Keret nincs hozzá
Rene Magritte, a híres belga szürrealista, számos lenyűgöző művet alkotott, amelyek az ablakok, gömbök és felhők motívumait játszva dolgoznak. Egyik figyelemre méltó példája a 1964-es festménye, a Le Tombeau des Lutteurs (A birkózók sírja), bár gyakran vizuális elemei alapján hivatkoznak rá, a hatásos, szinte archetípusos kompozíció miatt.
Ebben a lenyűgöző műben az ablak keretként működik egy váratlan jelenethez. A hagyományos külső táj helyett a nézőt egy nagy, tökéletesen gömbölyű tárgy fogad, amelyet gyakran kőnek vagy bolygónak írnak le, és amely úgy tűnik, mintha közvetlenül az ablaküvegen kívül lenne lebegve. Ez a gömb nem támaszkodik semmire; egyszerűen a kilátás közepén lebeg. A felette és körülötte lévő stilizált felhők töltenek ki az égboltot, Magritte jellegzetes, pontos mégis álomszerű minőségével.
Ezen elemek kölcsönhatása egyszerre idézi a megszokottat és mélyen furcsát éreztet. Az ablak, amely általában a valóság kapuja, itt lehetetlen látványt tár elénk. A gömb, a tökéletes geometriai forma tárgya, meghaladja a gravitációt és a természeti kontextust. A felhők, bár természetesek, hozzájárulnak az összképben jelenlévő nyugtalanító légkörhöz, hiszen részei ennek a különös táblának. Magritte ügyesen használja ezeket a közismert motívumokat, hogy megkérdőjelezze a percepciót, és arra ösztönözze a nézőt, hogy megkérdőjelezze, mi a valós, mi a képzelet, és maga a reprezentáció természete.
Rene Magritte (1898–1967) (d’après) - ceruzával kézzel aláírt, Mr. Charly Herscovici úr, a MAGRITTE Alapítvány elnöke által
Litográfia BFK Rives vellumra.
Sorszámozott / 300 példány, nyomtatásban aláírt
A litográfiát a Magritte Örökség felügyelete alatt készítették, a vak pecséttel hitelesítették, a kő bal alsó sarkán nyomtatott aláírás található, és ceruzával kézzel aláírta Mr. Charly Herscovici, a MAGRITTE Alapítvány elnöke (a szám bal oldalával azonos oldalon kezdőbetű).
Méretek: 44x30 cm.
Keret nincs hozzá
Rene Magritte, a híres belga szürrealista, számos lenyűgöző művet alkotott, amelyek az ablakok, gömbök és felhők motívumait játszva dolgoznak. Egyik figyelemre méltó példája a 1964-es festménye, a Le Tombeau des Lutteurs (A birkózók sírja), bár gyakran vizuális elemei alapján hivatkoznak rá, a hatásos, szinte archetípusos kompozíció miatt.
Ebben a lenyűgöző műben az ablak keretként működik egy váratlan jelenethez. A hagyományos külső táj helyett a nézőt egy nagy, tökéletesen gömbölyű tárgy fogad, amelyet gyakran kőnek vagy bolygónak írnak le, és amely úgy tűnik, mintha közvetlenül az ablaküvegen kívül lenne lebegve. Ez a gömb nem támaszkodik semmire; egyszerűen a kilátás közepén lebeg. A felette és körülötte lévő stilizált felhők töltenek ki az égboltot, Magritte jellegzetes, pontos mégis álomszerű minőségével.
Ezen elemek kölcsönhatása egyszerre idézi a megszokottat és mélyen furcsát éreztet. Az ablak, amely általában a valóság kapuja, itt lehetetlen látványt tár elénk. A gömb, a tökéletes geometriai forma tárgya, meghaladja a gravitációt és a természeti kontextust. A felhők, bár természetesek, hozzájárulnak az összképben jelenlévő nyugtalanító légkörhöz, hiszen részei ennek a különös táblának. Magritte ügyesen használja ezeket a közismert motívumokat, hogy megkérdőjelezze a percepciót, és arra ösztönözze a nézőt, hogy megkérdőjelezze, mi a valós, mi a képzelet, és maga a reprezentáció természete.
