Berck (Berckmans, Arthur) - 1 Original page - Lombok - 1990'





Adja hozzá kedvenceihez, hogy értersítést kapjon az árverés kezdetekor!
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 138300 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Leírás az eladótól
A rajzolókról;
Berck rajzstílusát Raymond Macherot (Chlorophyl) és André Franquin (Guust) határozta meg, „a világ legjobb képregényrajzolója” Berck szerint. Berck egy fiatal közönségnek ábrázolt történetet, egy kis figyelemmel a felnőttek felé. Úgy vélte, a rajz önmagában is el tudja mesélni a történetet, de a kísérő szöveg a munka finomítását adja, ahhoz illik. Régi filmek nézésével és könyvek olvasásával tájékozódott a világról. Gyerekként már szeretett rajzolni. A belga Brüsszelben található Sint-Lucas-intézetben tanult, valamint Leuvenben anatómiai rajzot. Amikor 18 éves lett, felvették az ún. jezsuitáknál Leuvenen, ahol részmunkaidőben adminisztratív munkát végzett, és részmunkaidőben illusztrációkat szolgáltatott a vallási magazin Pro Apostolis-nak. Főként szentek életrajzait dolgozta fel képregényekké. Nyolc évvel később a Le Lombard képregénykiadóhoz került, ahol a Chez Nous magazin számára készült illusztrációkat adott le. Emellett reklámrajzokat is tervezett a Publiart reklámügynökség számára. 1958-ban a Kuifje hetilapban közölte a szerencsétlen férfi történetét, a Pechvogel-t (franciául Strapontin), miközben René Goscinny írta a szövegeket. Ez a sorozat egy párizsi taxisofőrről szól. 1965-ben, amikor Goscinny a siker sorozat Asterix miatt túl elfoglalt lett, a Pechvogel kapott egy másik írói szerzőt, Acar-t. Vele még két éven át folytatta a sorozatot. Berck humorát gyakran élesen savanyúnak érezhetjük, főleg az általa maga kitalált történetekben. Ezt követően megalkotta a James Bond-paródia
A rajzolókról;
Berck rajzstílusát Raymond Macherot (Chlorophyl) és André Franquin (Guust) határozta meg, „a világ legjobb képregényrajzolója” Berck szerint. Berck egy fiatal közönségnek ábrázolt történetet, egy kis figyelemmel a felnőttek felé. Úgy vélte, a rajz önmagában is el tudja mesélni a történetet, de a kísérő szöveg a munka finomítását adja, ahhoz illik. Régi filmek nézésével és könyvek olvasásával tájékozódott a világról. Gyerekként már szeretett rajzolni. A belga Brüsszelben található Sint-Lucas-intézetben tanult, valamint Leuvenben anatómiai rajzot. Amikor 18 éves lett, felvették az ún. jezsuitáknál Leuvenen, ahol részmunkaidőben adminisztratív munkát végzett, és részmunkaidőben illusztrációkat szolgáltatott a vallási magazin Pro Apostolis-nak. Főként szentek életrajzait dolgozta fel képregényekké. Nyolc évvel később a Le Lombard képregénykiadóhoz került, ahol a Chez Nous magazin számára készült illusztrációkat adott le. Emellett reklámrajzokat is tervezett a Publiart reklámügynökség számára. 1958-ban a Kuifje hetilapban közölte a szerencsétlen férfi történetét, a Pechvogel-t (franciául Strapontin), miközben René Goscinny írta a szövegeket. Ez a sorozat egy párizsi taxisofőrről szól. 1965-ben, amikor Goscinny a siker sorozat Asterix miatt túl elfoglalt lett, a Pechvogel kapott egy másik írói szerzőt, Acar-t. Vele még két éven át folytatta a sorozatot. Berck humorát gyakran élesen savanyúnak érezhetjük, főleg az általa maga kitalált történetekben. Ezt követően megalkotta a James Bond-paródia

