Egy bronz fej - Ife - Nigéria (Nincs minimálár)
07
napok
18
óra
02
perc
14
másodperc
Jelenlegi licit
€ 1
Nincs minimálár
Szakértő
Dimitri André által kiválasztva
Afrikai tanulmányok mesterdiplomával és 15 év afrikai művészeti tapasztalattal rendelkezik.
Becslés € 450 - € 550
 | 1 € |
|---|
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 139085 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Egy Nigériából származó Ife-stílusú bronzból készült fej, címe “A bronze head”, eredeti/hivatalos autentikációval, magassága 16 cm, súlya 810 g, jó állapotban.
AI-támogatott összefoglaló
Leírás az eladótól
Olókun a yoruba és Edo népek istennője (Orisha), a tengerrel, a víztestekkel, a vagyonnal és a rejtett tudással társítva. Bizonyos mítosz-írásokban Olókun a tenger részeinek uraként jelenik meg, boldogságot hozva, és férfi, nő vagy nemi semleges formákban tűnik fel. Például megjegyzik, hogy „nyugat-afrikai partvonaltól közvetlen közelében Olókun férfi alakban… a belső országrészben Olókun női istenség.” Egyes források Olókun-t „Oduduwa császár királynéjaként” azonosítják, azzal a magyarázattal, hogy „Yoruba hagyományok szerint … Olókun – női megnyilvánulásában – Oduduwa császár előfőnökének felesége volt.”
Más szövegek Olókun-t „Yemoja anyjaként” írják le, és bizonyos források Orunmila, a jóslás istenének társaként említik. Vannak azonban hagyományok is, amelyek szerint Olókun nem rendelkezik partnerrel vagy utódokkal.
Az „Ooni felesége” kérdésével kapcsolatban fontos tisztázni, hogy az Ooni cím hagyományosan Ile‑Ife, azaz Yorubák királyának nevezetes title. Tudományos és mítosz-tudományi források áttekintése nem szolgál megbízható bizonyítékkal arra, hogy Olókun egy történelmi Ooni felesége lenne. Olókun inkább mitológiai istenség, akinek kapcsolatai a kozmikus vagy isteni síkban helyezkednek el, nem pedig történelmi vagy királyi kontextusban.
A szakirodalom alapján nincsenek magas valószínűséggel úgy rámutatható bizonyítékok, hogy Olókun történelmi értelemben „Ooni felesége” lenne. Olókun egy több megnyilvánulással rendelkező istenség, amely néha női, máskor pedig másik Orisha (például Orunmila) társa lehet. Tekintve, hogy Olókun akár férfi vagy androgün formában is megjelenhet, a „Ooni felesége” megnevezés nem alátámasztható.
A hasonló művek a Brit Múzeumban, Londonban (EA 3305), a Metropolitan Művészeti Múzeumban, New Yorkban (C.I.69.24.2), és az Ife Nemzeti Múzeumban (Ife, Nigéria) találhatók, ahol hasonló fejvelek a mitikus és királyi portré jelentését egyaránt illusztrálják. Kapcsolódó darabok szintén megtalálhatók a Wolfgang Jaenicke Gallery gyűjteményében, ami az Ife-bronzok továbbra is iránti érdeklődését és tudományos elköteleződését jelzi, https://www.wolfgang-jaenicke.com
Olókun az Yoruba és Edo népek Olórisha istene (istensége), a tengerrel, a víztestekkel, a gazdagsággal és a rejtett tudással összekapcsolva. Bizonyos mítoszok szerint Olókun az óceánok uraként, a boldogulást hozva jelenik meg, és férfi, nő vagy nemi semleges formában tűnik fel. Például megjegyzik, hogy „nyugat‑afrikai területeken a part mentén Olókun férfi alakban van… a belső területen Olókun női istenség.” Egyes források Olókun-t „Oduduwa császár idősebb feleségének” tekintik úgy, hogy „Yoruba hagyományok szerint … Olókun – női alakjában – Oduduwa császár idősebb felesége volt.”
Más szövegek Olókun-t „Yemoja anyjának” írják le és bizonyos források Orunmila, a jóslatok istennőjének társaként említik. Vannak azonban hagyományok, amelyek szerint Olókun partner vagy utód nélkül létezik.
Az „Ooni felesége Olókun” kérdésével kapcsolatban fontos kiemelni, hogy az Ooni cím hagyományosan Ile‑Ifé királyát illeti. Tudományos és mítosz-írások áttekintése nem ad megbízható bizonyítékot arra, hogy Olókun a történelmi Ooni felesége lenne. Olókun inkább mitológiai istenség, kapcsolatai a kozmikus vagy isteni szférában vannak, nem történelmi vagy koronázási kontextusban.
A szakirodalom alapján igen nagy valószínűséggel megállapítható, hogy Olókun nem „Ooni felesége” bár történelmi értelemben. Olókun sokoldalú megnyilvánulásokkal rendelkező istenség, női és/vagy másik Orisha (például Orunmila) társaként is megjelenhet. Tekintettel arra, hogy Olókun férfi vagy androgün formában is megjelenhet, a „Ooni felesége” megnevezés nem alátámasztható.
Hasonló művek közé tartozik a Brit Múzeum, London (EA 3305), a Metropolitan Múzeum of Art, New York (C.I.69.24.2), és az Ife Nemzeti Múzeum, Ife (katalógusszám 154). Kapcsolódó darabok szintén megtalálhatók a Wolfgang Jaenicke Gallery gyűjteményében. Ezek közül sok bronzból készült darabot az 1960‑as és 1970‑es években restauráltak úgy, hogy eltávolították eredeti patinájukat. Ennek ellenére ezek a tárgyak általában ősi korból valók, még ha a kinézetük ezt látszik sugallni. Értékes koruk meghatározása nem kizárólag a stilisztikai jegyekre alapozható, hanem tudományos módszerekre, például thermolumineszcencia-elemzésre kell támaszkodni.
Frank Willett, Ife, IX. tábla ( utolsó fotósorozat ).
Blier, Suzanne Preston. Art and Risk in Ancient Yoruba: Ife History, Power, and Identity, c. 1300. Cambridge: Cambridge University Press, 2015. ISBN 978-1-107-02166-2. – Vizsgálja az Ife bronzkopók gyártását, ikonográfiáját és politikai kontextusát. Online hozzáférés: wcfia.harvard.edu
Platte, Editha; Hambolu, Musa. Bronze Head from Ife. London: British Museum Press, 2010. ISBN 978-0-7141-2592-3. – Bevezetés az Ife bronzfő középpontjára, a Af1939,34.1-hez a Brit Múzeumban, a lelet történeteivel, anyagtechnikai hátterével és recepciójával. Online hozzáférés: britishmuseumshoponline.org
Mack, John (szerk.). Africa: Arts and Cultures. London: 2005. – Tartalmaz egy esszét Ife szobrászati hagyományáról és áttekintést ad történelmi és művészettörténeti hátterekről. Online hozzáférés: christas.dk
Blier, Suzanne Preston. „Art in Ancient Ife”. In: African Arts, Winter 2012, Vol. 45, No. 4. – Kezeli az arc-nyomokat, ikonográfiát és politikai jelentőséget, előrevetítve könyvének témáit. Online hozzáférés: Harvard Scholar
„Myths, modes of Ife sculptures“. The Nation Newspaper (Nigéria), 2012. január, év nincs megadva. – Populáris tudományos írás a királyi nők lehetőségéről a szobrokban („head of a queen”). Online hozzáférés: The Nation Newspaper
British Museum. „Bronze Head from Ife” (Objektumnummer Af1939,34.1). – Gyűjteménybejegyzés anyagadatokkal, eredetével és gyűjteményi történettel. Online hozzáférés: britishmuseum.org
Néhány információ mesterséges intelligenciával készült és ethnográfia, archeológia és műtörténet területein publikált forrásokra épül.
Inv. No. MAZ21593
Az eladó garantálja, és igazolja, hogy a tárgyat jogszerűen szerezték be. Az eladót tájékoztatta a Catawiki, hogy az adott országában hatályos jogszabályok és előírások szerinti dokumentációt ki kell adni a vásárló részére. Az eladó garantálja, és jogosult ezt a tárgyat eladni/kivinni. Az eladó átadja a vevőnek a tárgyra vonatkozó összes megszerzésre vonatkozó információt. Az eladó biztosítja, hogy minden szükséges engedélyt megszereznek vagy megszerezhetnek. Az eladó haladéktalanul tájékoztatja a vevőt az engedélyek megszerzésével kapcsolatos késésekről.
Az eladó története
Wolfgang Jaenicke elköteleződése az afrikai művészet iránt nem a terepen vagy a piactéren kezdődött, hanem egy csendesebb, belsőbb térben—papírok, könyvek és az apja tulajdonában lévő tárgyak között. A Németország egykori gyarmatainak archívuma nem egyetlen történetet rendezett el; sokat sugallt. Elhívta a vizsgálódást a tisztelet helyett, és korán megtanította Jaenicke-nak, hogy a tárgyak soha nem némák. Bennük hordozzák az időt—a törés és a folytonosság ugyanabban a formában—és azt kérik, hogy olvassuk őket olyan gondosan, mint a szövegeket.
Több mint egynegyed évszázad óta Jaenicke gyűjtőként, kereskedőként és közvetítőként dolgozik, bár egyik kifejezés sem fogja teljesen megfogni a gyakorlata alakját. A régebben egy laza csoportosításban „Törzsi művészetként” emlegetett kategória soha nem tűnt számára lezárt vagy történeti kategóriának. Ehelyett ez élő hagyományok összessége, amelyek folyamatosan a jelennel alkudoznak. Akademiai képzése — etnológia, művészettörténet és összehasonlító jog — nyelvtant adott. A nyelvet magát máshol tanulta. Maliban, Kamerunban, Elefántcsontparton, Burkinában, Togóban és Ghánában a tudás lassan alakult ki, többszöri találkozások révén, amelyek kapcsolatokká fokoztak, és amelyekben a bizalom nem egyetlen lépésben, hanem évek alatt épült.
Mali lett e tapasztalat gravitációs közepe. 2002 és 2012 között Jaenicke Bamakoban és Séguban élt és dolgozott, ahol a Tribalartforum nevű galériát vezette a Niger folyóparton. A tér nem könnyű időrendi rendet követett. Szobrok és kerámiák megosztották a helységet a fényképezéssel, és Malick Sidibé művei—a 1970-es évek mali fiatalságának magabiztos és exuberáns képei—a régebbi rituális formák mellett lógtak. A hatás nem nosztalgikus volt, hanem tisztító: a múlt és a jelen nem kizárják egymást; egymást élesítják.
A 2012-es háború hirtelen véget vetett ennek a fejezetnek, ahogy a háborúk általában teszik. De a munka nem olvadt fel. Aguibou Kamaté-vel együtt Lomé-ba, a helyekhez közelebb, ahol sok tárgy ered, és ahol azok útjai tovább haladnak, újra összegyűltek. 2018 óta Berlin a térkép másik pontjává vált. A Galerie Wolfgang Jaenicke most a Charlottenburg kastély közelében működik, egy kis specialistákból álló csapat támogatásával. Fókuszában különösen a Nyugat-afrikai bronzok és terrakották állnak—föld és tűz formálta anyagok, és az emlékezet olyan formái, amelyek nem könnyen fordíthatók le.
Ami Jaenicke gyakorlatát megkülönbözteti, nem csupán földrajzi kiterjedése, hanem belső feszültsége. A terepmunkát a forráskutatással párosítja; a kereskedelmet úgy kezeli, mint a felelősséggel elválaszthatatlan részt. Múzeumokkal és tudományos kezdeményezésekkel együttműködve a keringést nem kivonásként, hanem befejezetlen etikai folyamatként fogalmazza meg. A cél nem a tárgyak világból való eltávolítása és lezárása, hanem olvashatóan tartása benne—hagyva, hogy tovább szólaljanak meg, még akkor is, ha beszédük feltételei megváltoznak.
------------
Galerie Wolfgang Jaenicke egy berlini székhelyű galéria Nyugat-afrikai szobrászat, bronzok, terrakották, maszkolás és kortárs afrikai művészet területére specializálódott. Vezetője Wolfgang Jaenicke, akinek munkája gyűjtést, kereskedelmet, forráskutatást, terepmunkát és archív dokumentációt ötvöz.
A galéria saját beszámolója szerint Jaenicke etnológiát, művészettörténetet és összehasonlító jogot tanult, és több mint húszöt évnyi afrikai művészettel kapcsolatos területen dolgozott. Tevékenységei Maliban, Kamerunban, Elefántcsontparton, Burkina Fasso-ban, Ghánában és Togóban végzett hosszú távú tevékenységen alapulnak. Ahelyett, hogy az afrikai művészetet lezárt történeti kategóriaként mutatná be, azt úgy írja le, mint élő közösségek által formált, változó történelmi kontextusokkal összetett kulturális hagyományt.
Különösen fontos szakasza pályafutásának Mali volt, ahol kb. 2002 és 2012 között Bamakoban és Séguban élt és dolgozott. Itt üzemeltette a Tribalartforum-ot, egy olyan galériát, amely a történelmi afrikai szobrászatot ötvözte kortárs afrikai fényképezéssel, beleértve Malick Sidibé műveit is. Mali politikai és katonai válsága 2012-ben lezárta ezt a tevékenységi periódust.
Később, Aguibou Kamaté-vel együtt Jaenicke Lomé-ból, Togótból folytatta a munkát, mielőtt Berlinben a Charlottenburg-kastély közelében galériás jelenlétet alapított. A galéria külön hangsúlyt fektet Nyugat-afrikai bronzokra, terrakottákra, Beninhez és Ife-hez kapcsolódó művekre, Nok-szobrászatra, Dogon művészetre, Baule szobrászatra, Senufo tárgyakra és Yoruba anyagokra.
Egynemű jellemzője Jaenicke közönségre vonatkozó álláspontjának, hogy ismét hangsúlyozza a forrásfeltárás átláthatóságát és a restitúcióról folytatott vitákat. Számos közzétett tárgyleírásban a galéria kifejezetten tárgyalja a kivitel dokumentációi, az UNESCO-konvenciók, a tulajdon- történetek és a tudósokkal és restitúciós kutatókkal folytatott kommunikáció körüli kérdéseket. Ezek a nyilatkozatok a kortárs vita szélesebb körére reflektálnak az afrikai kulturális örökség körforgásáról, jogi szempontjairól, gyűjtési történetéről és múzeumi beszerzési gyakorlatokról.
A galéria kiterjedt online archívumokat és katalógusokat tart fenn, amelyek százafrikai tárgyat dokumentálnak, ideértve Benin és Ife bronzait, Nok terrakottákat, Dogon szobrokat, Baule figurákat, Fon tárgyakat, Moba figurákat és más Nyugat-afrikai anyagokat.
A kutatók számára, akik az afrikai művészeti kereskedelem történetére kíváncsiak, Jaenicke a későbbi generációt képviseli a kereskedők között olyan figurákkal összehasonlítva, mint John J. Klejman. Míg Klejman a 1950-es–1970-es évek utáni New York-i piac tagja volt, Jaenicke munkáját a terep dokumentációval, forráskutatással, restitúciós vitákkal, digitális archívumokkal és a Nyugat-afrikai hálózatokkal és művészekkel való közvetlen elkötelezettség formálta.
Ez a szöveg AI információ alapján készült
Fordítás a Google Fordító általOlókun a yoruba és Edo népek istennője (Orisha), a tengerrel, a víztestekkel, a vagyonnal és a rejtett tudással társítva. Bizonyos mítosz-írásokban Olókun a tenger részeinek uraként jelenik meg, boldogságot hozva, és férfi, nő vagy nemi semleges formákban tűnik fel. Például megjegyzik, hogy „nyugat-afrikai partvonaltól közvetlen közelében Olókun férfi alakban… a belső országrészben Olókun női istenség.” Egyes források Olókun-t „Oduduwa császár királynéjaként” azonosítják, azzal a magyarázattal, hogy „Yoruba hagyományok szerint … Olókun – női megnyilvánulásában – Oduduwa császár előfőnökének felesége volt.”
Más szövegek Olókun-t „Yemoja anyjaként” írják le, és bizonyos források Orunmila, a jóslás istenének társaként említik. Vannak azonban hagyományok is, amelyek szerint Olókun nem rendelkezik partnerrel vagy utódokkal.
Az „Ooni felesége” kérdésével kapcsolatban fontos tisztázni, hogy az Ooni cím hagyományosan Ile‑Ife, azaz Yorubák királyának nevezetes title. Tudományos és mítosz-tudományi források áttekintése nem szolgál megbízható bizonyítékkal arra, hogy Olókun egy történelmi Ooni felesége lenne. Olókun inkább mitológiai istenség, akinek kapcsolatai a kozmikus vagy isteni síkban helyezkednek el, nem pedig történelmi vagy királyi kontextusban.
A szakirodalom alapján nincsenek magas valószínűséggel úgy rámutatható bizonyítékok, hogy Olókun történelmi értelemben „Ooni felesége” lenne. Olókun egy több megnyilvánulással rendelkező istenség, amely néha női, máskor pedig másik Orisha (például Orunmila) társa lehet. Tekintve, hogy Olókun akár férfi vagy androgün formában is megjelenhet, a „Ooni felesége” megnevezés nem alátámasztható.
A hasonló művek a Brit Múzeumban, Londonban (EA 3305), a Metropolitan Művészeti Múzeumban, New Yorkban (C.I.69.24.2), és az Ife Nemzeti Múzeumban (Ife, Nigéria) találhatók, ahol hasonló fejvelek a mitikus és királyi portré jelentését egyaránt illusztrálják. Kapcsolódó darabok szintén megtalálhatók a Wolfgang Jaenicke Gallery gyűjteményében, ami az Ife-bronzok továbbra is iránti érdeklődését és tudományos elköteleződését jelzi, https://www.wolfgang-jaenicke.com
Olókun az Yoruba és Edo népek Olórisha istene (istensége), a tengerrel, a víztestekkel, a gazdagsággal és a rejtett tudással összekapcsolva. Bizonyos mítoszok szerint Olókun az óceánok uraként, a boldogulást hozva jelenik meg, és férfi, nő vagy nemi semleges formában tűnik fel. Például megjegyzik, hogy „nyugat‑afrikai területeken a part mentén Olókun férfi alakban van… a belső területen Olókun női istenség.” Egyes források Olókun-t „Oduduwa császár idősebb feleségének” tekintik úgy, hogy „Yoruba hagyományok szerint … Olókun – női alakjában – Oduduwa császár idősebb felesége volt.”
Más szövegek Olókun-t „Yemoja anyjának” írják le és bizonyos források Orunmila, a jóslatok istennőjének társaként említik. Vannak azonban hagyományok, amelyek szerint Olókun partner vagy utód nélkül létezik.
Az „Ooni felesége Olókun” kérdésével kapcsolatban fontos kiemelni, hogy az Ooni cím hagyományosan Ile‑Ifé királyát illeti. Tudományos és mítosz-írások áttekintése nem ad megbízható bizonyítékot arra, hogy Olókun a történelmi Ooni felesége lenne. Olókun inkább mitológiai istenség, kapcsolatai a kozmikus vagy isteni szférában vannak, nem történelmi vagy koronázási kontextusban.
A szakirodalom alapján igen nagy valószínűséggel megállapítható, hogy Olókun nem „Ooni felesége” bár történelmi értelemben. Olókun sokoldalú megnyilvánulásokkal rendelkező istenség, női és/vagy másik Orisha (például Orunmila) társaként is megjelenhet. Tekintettel arra, hogy Olókun férfi vagy androgün formában is megjelenhet, a „Ooni felesége” megnevezés nem alátámasztható.
Hasonló művek közé tartozik a Brit Múzeum, London (EA 3305), a Metropolitan Múzeum of Art, New York (C.I.69.24.2), és az Ife Nemzeti Múzeum, Ife (katalógusszám 154). Kapcsolódó darabok szintén megtalálhatók a Wolfgang Jaenicke Gallery gyűjteményében. Ezek közül sok bronzból készült darabot az 1960‑as és 1970‑es években restauráltak úgy, hogy eltávolították eredeti patinájukat. Ennek ellenére ezek a tárgyak általában ősi korból valók, még ha a kinézetük ezt látszik sugallni. Értékes koruk meghatározása nem kizárólag a stilisztikai jegyekre alapozható, hanem tudományos módszerekre, például thermolumineszcencia-elemzésre kell támaszkodni.
Frank Willett, Ife, IX. tábla ( utolsó fotósorozat ).
Blier, Suzanne Preston. Art and Risk in Ancient Yoruba: Ife History, Power, and Identity, c. 1300. Cambridge: Cambridge University Press, 2015. ISBN 978-1-107-02166-2. – Vizsgálja az Ife bronzkopók gyártását, ikonográfiáját és politikai kontextusát. Online hozzáférés: wcfia.harvard.edu
Platte, Editha; Hambolu, Musa. Bronze Head from Ife. London: British Museum Press, 2010. ISBN 978-0-7141-2592-3. – Bevezetés az Ife bronzfő középpontjára, a Af1939,34.1-hez a Brit Múzeumban, a lelet történeteivel, anyagtechnikai hátterével és recepciójával. Online hozzáférés: britishmuseumshoponline.org
Mack, John (szerk.). Africa: Arts and Cultures. London: 2005. – Tartalmaz egy esszét Ife szobrászati hagyományáról és áttekintést ad történelmi és művészettörténeti hátterekről. Online hozzáférés: christas.dk
Blier, Suzanne Preston. „Art in Ancient Ife”. In: African Arts, Winter 2012, Vol. 45, No. 4. – Kezeli az arc-nyomokat, ikonográfiát és politikai jelentőséget, előrevetítve könyvének témáit. Online hozzáférés: Harvard Scholar
„Myths, modes of Ife sculptures“. The Nation Newspaper (Nigéria), 2012. január, év nincs megadva. – Populáris tudományos írás a királyi nők lehetőségéről a szobrokban („head of a queen”). Online hozzáférés: The Nation Newspaper
British Museum. „Bronze Head from Ife” (Objektumnummer Af1939,34.1). – Gyűjteménybejegyzés anyagadatokkal, eredetével és gyűjteményi történettel. Online hozzáférés: britishmuseum.org
Néhány információ mesterséges intelligenciával készült és ethnográfia, archeológia és műtörténet területein publikált forrásokra épül.
Inv. No. MAZ21593
Az eladó garantálja, és igazolja, hogy a tárgyat jogszerűen szerezték be. Az eladót tájékoztatta a Catawiki, hogy az adott országában hatályos jogszabályok és előírások szerinti dokumentációt ki kell adni a vásárló részére. Az eladó garantálja, és jogosult ezt a tárgyat eladni/kivinni. Az eladó átadja a vevőnek a tárgyra vonatkozó összes megszerzésre vonatkozó információt. Az eladó biztosítja, hogy minden szükséges engedélyt megszereznek vagy megszerezhetnek. Az eladó haladéktalanul tájékoztatja a vevőt az engedélyek megszerzésével kapcsolatos késésekről.
Az eladó története
Wolfgang Jaenicke elköteleződése az afrikai művészet iránt nem a terepen vagy a piactéren kezdődött, hanem egy csendesebb, belsőbb térben—papírok, könyvek és az apja tulajdonában lévő tárgyak között. A Németország egykori gyarmatainak archívuma nem egyetlen történetet rendezett el; sokat sugallt. Elhívta a vizsgálódást a tisztelet helyett, és korán megtanította Jaenicke-nak, hogy a tárgyak soha nem némák. Bennük hordozzák az időt—a törés és a folytonosság ugyanabban a formában—és azt kérik, hogy olvassuk őket olyan gondosan, mint a szövegeket.
Több mint egynegyed évszázad óta Jaenicke gyűjtőként, kereskedőként és közvetítőként dolgozik, bár egyik kifejezés sem fogja teljesen megfogni a gyakorlata alakját. A régebben egy laza csoportosításban „Törzsi művészetként” emlegetett kategória soha nem tűnt számára lezárt vagy történeti kategóriának. Ehelyett ez élő hagyományok összessége, amelyek folyamatosan a jelennel alkudoznak. Akademiai képzése — etnológia, művészettörténet és összehasonlító jog — nyelvtant adott. A nyelvet magát máshol tanulta. Maliban, Kamerunban, Elefántcsontparton, Burkinában, Togóban és Ghánában a tudás lassan alakult ki, többszöri találkozások révén, amelyek kapcsolatokká fokoztak, és amelyekben a bizalom nem egyetlen lépésben, hanem évek alatt épült.
Mali lett e tapasztalat gravitációs közepe. 2002 és 2012 között Jaenicke Bamakoban és Séguban élt és dolgozott, ahol a Tribalartforum nevű galériát vezette a Niger folyóparton. A tér nem könnyű időrendi rendet követett. Szobrok és kerámiák megosztották a helységet a fényképezéssel, és Malick Sidibé művei—a 1970-es évek mali fiatalságának magabiztos és exuberáns képei—a régebbi rituális formák mellett lógtak. A hatás nem nosztalgikus volt, hanem tisztító: a múlt és a jelen nem kizárják egymást; egymást élesítják.
A 2012-es háború hirtelen véget vetett ennek a fejezetnek, ahogy a háborúk általában teszik. De a munka nem olvadt fel. Aguibou Kamaté-vel együtt Lomé-ba, a helyekhez közelebb, ahol sok tárgy ered, és ahol azok útjai tovább haladnak, újra összegyűltek. 2018 óta Berlin a térkép másik pontjává vált. A Galerie Wolfgang Jaenicke most a Charlottenburg kastély közelében működik, egy kis specialistákból álló csapat támogatásával. Fókuszában különösen a Nyugat-afrikai bronzok és terrakották állnak—föld és tűz formálta anyagok, és az emlékezet olyan formái, amelyek nem könnyen fordíthatók le.
Ami Jaenicke gyakorlatát megkülönbözteti, nem csupán földrajzi kiterjedése, hanem belső feszültsége. A terepmunkát a forráskutatással párosítja; a kereskedelmet úgy kezeli, mint a felelősséggel elválaszthatatlan részt. Múzeumokkal és tudományos kezdeményezésekkel együttműködve a keringést nem kivonásként, hanem befejezetlen etikai folyamatként fogalmazza meg. A cél nem a tárgyak világból való eltávolítása és lezárása, hanem olvashatóan tartása benne—hagyva, hogy tovább szólaljanak meg, még akkor is, ha beszédük feltételei megváltoznak.
------------
Galerie Wolfgang Jaenicke egy berlini székhelyű galéria Nyugat-afrikai szobrászat, bronzok, terrakották, maszkolás és kortárs afrikai művészet területére specializálódott. Vezetője Wolfgang Jaenicke, akinek munkája gyűjtést, kereskedelmet, forráskutatást, terepmunkát és archív dokumentációt ötvöz.
A galéria saját beszámolója szerint Jaenicke etnológiát, művészettörténetet és összehasonlító jogot tanult, és több mint húszöt évnyi afrikai művészettel kapcsolatos területen dolgozott. Tevékenységei Maliban, Kamerunban, Elefántcsontparton, Burkina Fasso-ban, Ghánában és Togóban végzett hosszú távú tevékenységen alapulnak. Ahelyett, hogy az afrikai művészetet lezárt történeti kategóriaként mutatná be, azt úgy írja le, mint élő közösségek által formált, változó történelmi kontextusokkal összetett kulturális hagyományt.
Különösen fontos szakasza pályafutásának Mali volt, ahol kb. 2002 és 2012 között Bamakoban és Séguban élt és dolgozott. Itt üzemeltette a Tribalartforum-ot, egy olyan galériát, amely a történelmi afrikai szobrászatot ötvözte kortárs afrikai fényképezéssel, beleértve Malick Sidibé műveit is. Mali politikai és katonai válsága 2012-ben lezárta ezt a tevékenységi periódust.
Később, Aguibou Kamaté-vel együtt Jaenicke Lomé-ból, Togótból folytatta a munkát, mielőtt Berlinben a Charlottenburg-kastély közelében galériás jelenlétet alapított. A galéria külön hangsúlyt fektet Nyugat-afrikai bronzokra, terrakottákra, Beninhez és Ife-hez kapcsolódó művekre, Nok-szobrászatra, Dogon művészetre, Baule szobrászatra, Senufo tárgyakra és Yoruba anyagokra.
Egynemű jellemzője Jaenicke közönségre vonatkozó álláspontjának, hogy ismét hangsúlyozza a forrásfeltárás átláthatóságát és a restitúcióról folytatott vitákat. Számos közzétett tárgyleírásban a galéria kifejezetten tárgyalja a kivitel dokumentációi, az UNESCO-konvenciók, a tulajdon- történetek és a tudósokkal és restitúciós kutatókkal folytatott kommunikáció körüli kérdéseket. Ezek a nyilatkozatok a kortárs vita szélesebb körére reflektálnak az afrikai kulturális örökség körforgásáról, jogi szempontjairól, gyűjtési történetéről és múzeumi beszerzési gyakorlatokról.
A galéria kiterjedt online archívumokat és katalógusokat tart fenn, amelyek százafrikai tárgyat dokumentálnak, ideértve Benin és Ife bronzait, Nok terrakottákat, Dogon szobrokat, Baule figurákat, Fon tárgyakat, Moba figurákat és más Nyugat-afrikai anyagokat.
A kutatók számára, akik az afrikai művészeti kereskedelem történetére kíváncsiak, Jaenicke a későbbi generációt képviseli a kereskedők között olyan figurákkal összehasonlítva, mint John J. Klejman. Míg Klejman a 1950-es–1970-es évek utáni New York-i piac tagja volt, Jaenicke munkáját a terep dokumentációval, forráskutatással, restitúciós vitákkal, digitális archívumokkal és a Nyugat-afrikai hálózatokkal és művészekkel való közvetlen elkötelezettség formálta.
Ez a szöveg AI információ alapján készült
Fordítás a Google Fordító általRészletek
Etnikai csoport / kultúra
Ife
Származási ország
Nigéria
Anyag
Bronz
Sold with stand
Nem
Állapot
Elfogadható állapotú
Mű címe
A bronze head
Height
16 cm
Súly
810 g
Eredetiség
Eredeti/hivatalos
Eladó
NémetországEllenőrzött
protop
Rechtliche Informationen des Verkäufers
- Unternehmen:
- Jaenicke Njoya GmbH
- Repräsentant:
- Wolfgang Jaenicke
- Adresse:
- Jaenicke Njoya GmbH
Klausenerplatz 7
14059 Berlin
GERMANY - Telefonnummer:
- +493033951033
- Email:
- w.jaenicke@jaenicke-njoya.com
- USt-IdNr.:
- DE241193499
AGB
AGB des Verkäufers. Mit einem Gebot auf dieses Los akzeptieren Sie ebenfalls die AGB des Verkäufers.
Widerrufsbelehrung
- Frist: 14 Tage sowie gemäß den hier angegebenen Bedingungen
- Rücksendkosten: Käufer trägt die unmittelbaren Kosten der Rücksendung der Ware
- Vollständige Widerrufsbelehrung
