AA.VV. - Missale Romanum - 1764

MUSICA, INCIZIÓK ÉS NAGY PÁGINÁK – PÓRUSOK A PIROS ÉS FEHÉR SZÍNBEN
Lenyűgöző velencei kiadású Missale Romanum, 1764-ben a híres Balleoniana Nyomdából, a Tridenti Zsinat reformja által megalapozott liturgikus nagy hagyományhoz tartozó, nagy kötet. A szöveg követi Pius V által kiadott Missále-t, amelyet később VII. Gergely és XIII. Urbán VIII felülvizsgált, a legújabb szentek miseinek hozzáadásával. A tipográfiai kivitel káprázatos, teljesen a nagy liturgikus könyvek hagyományának megfelelően készült: két színű nyomás piros és fekete, nagy címek, rubrikák, xilografált kapcsos betűk, szekciókonként tömött gregorián kórus és tetragrammás kvadráta-notációval. A kötet számos vörös és arany selyemtű jelölővonalat is őriz, igazolva az egyházi használatát.

PIACI ÉRTÉK
A 18. századi velencei nagy missalek továbbra is vonzzák az antik gyűjtők figyelmét a tipográfiai gazdagság, a piros-fehér nyomás, a zenei notációk és az illusztrációk miatt. Az állapot, a bélés minősége és az illusztrációk alapján a becslés 400–500 euró között mozog.

FIZIKAI LEÍRÁS ÉS ÁLLAPOT
Teljes bőrbőr kötés korszerűtlen díszítéssel a háton aranyas bordázatokkal. A kötés használat utalásait, felhorzsolódásokat, bőrporrózódást és felületi kopásokat mutat, különösen a hátsó részen; szerkezete még mindig stabil. A 190–204. oldalak: egy másik Canon Missae kötet fascikeljéből származnak, amelynek oldalszámozása 165–171; az első metszett lap a Missale oldalára erősített. A belső rész növelhető foltokkal és használatnyomokkal; néhány lap papír-támasz a belső margón. A szöveg piros és fekete tintával nyomtatott. Számos gregorián kórus részlet négyzetes notációval tetragrammában. Összesen négy egész oldalas fametszet-tábla található, közülük kettő a kiegészítő fascikel része, amelyet a hiányzó lapok helyett illesztettek be. Számos xilografált nagy kezdőbetű, néhány kézzel színezett beavatkozással. Szép egyházi jelölővonalak maradtak meg piros-arany szövött kötésben a kötetbe bevarrva. Régi könyveknél, több évszázados történet esetén előfordulhatnak kisebb hibák, amelyeket a leírás nem mindig tükröz. Oldalszámok (2); 30nn; 1-189; 165-172; 205-472; 108.

TELJES CÍM ÉS SZERZŐ
Missale Romanum.
Venetiis, Ex Typographia Balleoniana, 1764.
AA.VV.

KÖRNYEZET ÉS KJELENTÉS
A Missale Romanum a katolikus liturgikai történelem egyik alapkönyve. Modern formája a Trent Zsinatot követő reformából származik: 1570-ben Pius V pápa a Quo primum bulla kiadásával egységes missale-t hirdetett ki, amely évszázadokra a római liturgia referenciája lett. Későbbi beavatkozások, különösen VII. Gergely és Urbán VIII alatt, szöveg- és rubrika-revíziókat hoztak, miközben új ünnepek és szentek misei bővítették a liturgikus testületet.
Az 1764-es Balleoniana kiadás e hosszú rétegződést tanúsítja. A bevezető lapok a Missale kibocsátásával és felülvizsgálatával kapcsolatos pápai dokumentumokat reprodukálják; ezt követi a liturgikus naptár, a Rubricae generales Missalis, a Proprium Missarum de Tempore, a Canon Missae, a szentélyrendezés, és a mise ünnepléséhez szükséges egyéb űrlapok.
Különösen lenyűgözőek a számos zenei szakaszok. A tetragrammás notáció a prefációkat, válaszokat, papri formulákat és a mise egyéb részeit kíséri, így a kötet egyszerre liturgikus könyv és az egyházi zenei gyakorlat történetének forrása. A rubrikák, címek és liturgikus instrukciók piros színnel történő rendszeres kiemelése a könyv praktikus funkciójából adódik: a celebráns azonnal megkülönböztetheti a rítusi utasításokat a kimondandó vagy énekelendő szövegtől.
A teljes oldalas áhítati ábrázolások, a nagy kezdőbetűk és a bonyolult tipográfiai elrendezés pedig a Missale-t egy látványosan megjelenő kiadvánnyá varázsolta, amely az oltárnál való használatra készült.

AZ SZERZŐ ÉLETRAJA
A Missale Romanumnak nincs egyedi szerzője: a római liturgia hosszú fejlesztésének és a Katolikus Egyház normatív munkájának az eredménye. A forma itt a főként Pius V (1504–1572) reformjából adódik, aki 1566-tól pápaként a tridenti decretek implementálásának fő alakja volt. A 1570-ben általa kiadott Missale célja a mise római szertartásának egységesebbé tétele volt. VII. Gergely (1536–1605) 1604-ben hivatalos új kiadást támogatta, Urbán VIII (1568–1644) pedig a XVII. század folyamán tovább alakította a liturgikus hagyományt. A XVIII. századi kiadás tehát tükrözi az ezek után következő pápai hatalmak emlékét, akik meghatározták és frissítették a szerkezetet.

NYOMTATÁSTÖRTÉNET ÉS KERINGÉS
A Balleoniana Nyomda Velencébe érkező egyik legfontosabb műhelye volt a vallási és liturgikus könyvek gyártásának és terjesztésének. A XVIII. században a Balleoni sok olyan kiadást nyomtak, amely nemcsak Velencei- és Olaszországban, hanem a katolikus Európa szélesebb körében terjedt el.
A missalek tipográfiai terhei: nagy mennyiségű betűtípus, több hasábos összetevés, két színű nyomás egymás utáni nyomásokkal, zenei karakterek, rubrikák, naptár- táblázatok és illusztrációk. Az 1764-es kiadás tökéletesen dokumentálja a velencei liturgikus óriás-szerkesztés előrehaladását.
Különösen érdekes a példányban a 1763. november 7-i velencei nyomtatási engedély, amelyet Filippo Rosa Lanzi fő inkvizítor írt alá, és amely kifejezetten engedélyezi a Missale Romanum kiadását a Tipografia Balleoniana részéről. Ennek a dokumentációnak a jelenléte, az illusztrációs és zenei apparátus mellé pedig lehetővé teszi, hogy a kötetet ne csak vallási szövegként, hanem a velencei XVIII. századi tipográfiai kultúra összetett termékeként is értelmezzük.

SZÓIÖSSZEÁLLÍTÁS ÉS HÍVATKOZÓI
Missale Romanum ex decreto Sacrosancti Concilii Tridentini restitutum, Venetiis, Ex Typographia Balleoniana, 1764.
Pius V, Quo primum tempore, 1570.
Clemente VIII, edizione riveduta del Missale Romanum, 1604.
Urbano VIII, tradizione delle revisioni seicentesche del Messale romano.
Studi sulla storia del Messale romano e sulla riforma liturgica successiva al Concilio di Trento.
Repertori sulla tipografia veneziana dei Balleoni e sulla produzione di libri liturgici nel XVIII secolo.