W.M. Thackeray - The Works of W.M. Thackeray - 1867-1869

"W.M. Thackeray művei" – W.M. Thackeray szerzőtől – Smith Elder, London – 1867–69. az első brit kiadás – 18cm x 15cm – állapot: jó, eredeti zöld díszes kiadói kötésekkel, némi kopás és dörzsölés a táblákon, minden tábla megvan, némi oldalfoltozás.

Tartalom:
- Vanity Fair (2 kötet)
- Pendennis (2 kötet)
- The Four Georges
- Barry Lyndon
- Roundabout Papers
- The Virginians (2 kötet)
- The Newcomes (2 kötet)
- The Book of Snobs
- Henry Esmond

William Makepeace Thackeray (/ˈθækəri/ THAK-ər-ee; 1811. július 18. – 1863. december 24.) angol regényíró és illusztrátor volt. Főként szatirikus művei tűnnek fel, különösen a Vanity Fair (1847–1848) című regénye, amely a brit társadalom panorámaképe, és az 1844-es The Luck of Barry Lyndon, amelyet Stanley Kubrick 1975-ös filmjéhez alkalmaztak.

Thackeray Kalkuttában, Brit Indiesben született, és apja halála után Angliába küldték. Több iskolában tanult, röviden a Cambridge-i Trinity College-t is látogatta, majd elhagyta Európa utazásához. Thackeray nagy örökségét semmibe költötte a szerencsejátékra és sikertelen újságokra. Családja támogatására újságíró lett, elsősorban a Fraser’s Magazine-nál, a The Times-nál és a Punch-nál dolgozott. Feleségét, Isabella-t mentális betegség sújtotta. Thackeray a Vanity Fair című regényével szerzett hírnevet, és több más jelentős művet is írt. 1857-ben sikertelenül indult a parlamenti mandátumért, 1860-ban a Cornhill Magazine szerkesztője volt. Egészsége a túlzott evéstől, ivástól és mozgáshiánytól hanyatlott. Tüdőgörcsben halt meg ötvenkét évesen halála pillanatában körében stroke.

Thackeray szatirikusként és parodistaként kezdte pályafutását, amely a rodzsás karakterek iránti vonzalmát mutatta be. Kora munkáit jellemzi a magasan rangos társadalom, a katonai erő, a házasság és a álszemérmesség iránti vad kritika, gyakran különböző álnéven írva. Írói pályafutása a The Yellowplush Papers szatirikus karikatúráival indult. Későbbi regényei, mint Pendennis és The Newcomes, hangvételében belátóbbá váltak, a figurák(akik felnőnek) és a társadalom kritikájára összpontosítva. A viktoriánus korban Thackeray a második helyen állt Charles Dickens után, de ma főleg a Vanity Fair miatt ismert.