Dogon-volk - Zsámoly - Keményfa - Dogon-kruk

Nagyon szép Dogo ülőke. Az ülőke egyetlen faröntből van faragva. Az ülőke valószínűleg a 20. század közepéről származik. A felhasznált fa keményfa, de különlegessége, hogy bársonyos tapintású. Nagyon szép a sík ülőfelületen bemaródott, csiszolt gödrösödés is; rendkívül szép!
Az ülőke körülbelül 25 cm magas, és az ülőfelület átmérője hozzávetőlegesen 31 cm. Súlya 3,5 kg.

A Dogon egy népcsoport, amely Mali Klifje mentén, a Bandiagara-köves északi oldalán él. Híresek színes, maszkos táncaikról és ceremóniáikról, monumentális építészetükről és összetett életmódjukról.
A falu a Dogon társadalmi egységének legfontosabb formája a kliftszél alatti területeken, a fennsíkon és a síkságon, délnyugati irányba. Egy teljes falu lakói lényegében rokonok mind, bár már nem mindenhol nyomon követhetők; ugyanaz a családnév hordozói. Minden klánnak megvan a maga teje (táncter) is. Ez a falu közeli része a nyílt terep, ahol közterületi táncokat és fesztiválokat rendeznek. E terület közepén fekvő kőhalom jelzi a rítus központját, s ezt a helyet senki sem léphet be.
Ez egy olyan közösség, ahol a poligámia központi elem. A családok kiterjedtek, általában egy férfiból, a feleségeiből, gyerekeikből állnak, és ha még élnek, anyó és apó is részei lehetnek. A „ginu” szó az ‘ház és annak közvetlen környezete’ ( hálóhelyek, gabonatárolók és a karám) jelentésére utal. Ezek mind körkörösen helyezkednek el egy belső udvar körül.

A kruk különlegessége a kör- és sarkos elemek összehangolásában rejlik. Rendkívül különleges!

Az ülőke teljes egészében kézzel, egy farönk egy darabjából van kivágva. 100%-ban stabil. Az ülőke nem csupán egy nagyon díszes belső-tárgy, hanem egyszerűen ülőhelyként is használható. Ugyancsak használható kiegészítő, vagy növényasztal-féle poszt-ként, sőt akár alacsony kisasztalként is (lásd a fotókat).

Az ülőkét gondosan becsomagolva és biztosítva szállítják.