Doboz - Fa - Lakkos doboz (yun)

Birmán lakkozott fedelű doboz (yun), Burma, XIX. század

Ez a fedelű doboz 14 cm magas és 16 cm átmérőjű, ovális, tompán ívelt formájú, alaposan faragott lábon nyugvó, enyhe kivágású ormánnyal. Könnyű forgácsolt faanyagból készült, feltehetően hasított bambuszból vagy kis sűrűségű fából, amelyet alapszintű bevonattal, majd egymás után több réteg fekete növényi lakkal vontak be, amely a Melanorrhoea usitata nevű fa nedvéből származik és a birmán thit-si néven ismert; ez adja a felület mélyfekete, repedezett tónusát. A díszítést a lakk száradása után, a hagyományos yun technikával karcolással végezték; a karcolatok a felületi feketeségen keresztül láthatatók, ahogy a fa vagy a természetes vörösbarna réteg kijön a lakk eltávolításával. A testén egy záradékában futó virágrészlet látható, nagy virágokkal, csíkos szirmokkal és palmatetejű levelekkel; a fedélen stilizált, keresztezett négyszögletekkel és sugárzó lombkoronákkal díszített, pagodahasú mintázat látható, ezek a birmán díszítő repertoár jellemző jegyei. A fedél pereme és a láb gyöngyökből álló rovatdíszt kapott. A fedélhez tartó fogó természetes fa, hajlított, nemezelt lakk nélkül, világos mahagóni színű. A belső rész lakk nélkül, a fa természetes marad.

A birmán lakkot úgy állítják elő, hogy egy fa- vagy bambu-keretet számos réteg növényi lakkal vonnak be, ami tartósságot és szilárdságot ad az eszköznek. A yun technika, amely a Bagán és Mandalaj díszítő műhelyeinek specialitása, úgy működik, hogy a kiépített lakk fekete felületére száradás után a díszítést karcolószerszárral vésik bele, majd a bemélyedésekbe színes lakkot dörzsölnek, hogy a minta kontraszttal kiemelkedjen, végül a fölösleget polírozással eltávolítják. Hosszú hónapok szükségesek egy hagyományos technikával készült lakkos tárgy teljes elkészítéséhez.

Ezen doboz gömb alakja, kiemelkedő talpa és a fogóval ellátott fedél jellemző a birmán offrenda- vagy paan-alkoholos dobozokra, amelyeket a paan összetevőinek tárolására használtak, vagy általában illatszerek, gyógyszerek vagy kozmetikai tárgyak őrzésére a Burmai gazdag háztartásokban. Ezek a tárgyak Bagánban, a birmán lakk gyökérvárosában, és Mandalay környékén készültek legalább a XVIII. századtól, XIX. századi művelődésnek lenyomata a Konbaung-dinasztia idején, majd az 1885-ös brit annexió után is. A gravírozott díszminőség és a lakk szép megőrzésének ellenére – az öregedéssel járó repedezettség is megfigyelhető – ez az egyedüli példány az 19. század második felének gondosan készítői kézműves termeléséhez tartozik, mely a burmai gazdag családok otthonainak díszét szolgálta, s egyúttal az európai gyarmati export számára is készült.