René Magritte (1898-1967), after - La Promesse

René Magritte - La Promesse / The Promise / De belofte - Offsetnyomtatás/plakátszín - 70 x 50 cm

Név: René Magritte
Cím: La Promesse / The Promise / De belofte
Típus: Eredeti művészeti plakát - Magas minőségű Offsetnyomtatás/plakátszín az 1954-es eredeti mű alapján
Kiadó: KMSKB - Magritte Alapítvány - Standaard Uitgeverij
Stílus: Modern - Szürrealizmus

Jellemzők:
- Tökéletes állapot: A+
- 70 x 50 cm
- Nyomtatásban aláírva
- Az 1954-es eredeti mű alapján

EXTRA INFORMÁCIÓA MŰVÉSZRŐL:
René François Ghislain Magritte (Lessen, 1898. november 21. – Schaarbeek, 1967. augusztus 15.) belga szürrealista festő volt.

Magritte eleinte a tapétagyárban dolgozott tervezőként, majd később számos plakátot is készített.

Magritte festészeti debütálása kubista, futurista és absztrakt munkákkal történt, a tapétagyárban (UPL) dolgozó művészeti vezetője, Victor Servranckx hatása alatt. Miután megismerte Giorgio de Chirico művészetét, 1925-ben Magritte művészetébe szürrealista elemek kezdtek beépülni. De Chirico nagyon élethűen ábrázolja a tárgyakat, de teljesen különböző ok-okozati és időbeli kontextusokban. Így Önkéntelenül is ironizálja a tárgyak világának rejtélyességét. A díszlet elrendezése és a dolgok helye is ennek megfelelően ironizált.

Magritte elsősorban olajfestményekkel dolgozott vászonra, de akvarelleket, tárgyakat és collage‑okat is készített.

Az E.L.T. Mesens vezetése alatt részt vett az Oesophage folyóirat szerkesztésében, és 1927-ben Brüsszelben megnyitotta első egyéni kiállítását a Le Centaure galériában.

1927 és 1930 között Magritte Párizs elővárosában élt, ahol szürrealista nézeteit Paul Éluard és André Breton barátsága koronázta meg; Breton 1924-ben kiadta a Szürrealizmus Szemantja c. manifestumát. Amikor Breton kikérte, hogy Magritte felesége vegye le egy keresztet tartalmazó nyakát, úgy döntött, hogy visszatér Brüsszelbe.

1930-ban a Magritte-i szerződés alatt működő Galerie Le Centaure csődje után E.L.T. Mesens megvásárolhatta összes művét, ekkor körülbelül 200 darab volt.

1934-ben Magritte és kísérete a cadavre exquis technikát is alkalmazta, a nyelvi kísérleteket követve, ahol egy verset több költő ír.

1934 és 1937 között Magritte az 'Emair' álnéven német hangfilm- osztályozó Tobis Klangfilm számára filmafficheket tervezett. A Leuveni Városi Részlege hét olyan plakátot őriz, amelyeket Magritte tervezett.

Második világháború idején Magritte a francia Carcassonne-ban dolgozott és élt. Művészetet hamisított, hogy megélhetését biztosítsa. Főként de Chirico, Picasso és Braque műveit hamisította.
1940 és 1946 között rövid időszakban kissé impresszionista jellegű árnyalatokkal gazdagította palettáját mesterével tanácsolva (a nevezett 'Renoir-korszak'). Ezt a stílust sokkal jobban értékesítették.

1945-ben, hazatérése után Belgiába, belépett a Belga Munkáspártba. 1948-ban rövid ideig képzett képregény-szerűen festett, de sikertelenül. Rövid idő múlva visszatért korábbi, szinte fotóhű stílusához, bár kissé agresszívebben, az addigi szürrealista környezettel (Goemans, Scutenaire, Nougé, Lecomte, Souris, E.L.T. Mesens) viszonyában. Magritte fekete humora gyakran morbid figurációhoz vezetett, amit a művén gyakran olyan valóságosnak tűnő, mégis lehetetlen címek tették még