Lucía Laurent - XL - Renacer

Lucía Lauren (LILI) egy kubai, főként önképzéssel szerzett plasztikai művész, a Havnai Egyetem Szociális Kommunikáció szakán végzett.

Képekkel való kapcsolata sokkal azelőtt kezdődött, hogy professzionálisan a festéssel foglalkozott volna. A fényképészet volt az első kreatív területe: általa fejlesztett ki különleges érzékenységet a kompozícióhoz, a vizuális egyensúlyhoz, a gesztushoz és az alak ábrázolásához. Később évekig a tetoválás világa közelített meg, amely meghatározó állomás volt abban, hogy megértse, mennyire fontos a vonal, az árnyalás, a formák egyszerűsítése és a grafikai tisztaság a ma képeiben.

Végül a képzőművészetek adtak számára egy sokkal tágabb kifejezőteret. A festés lehetővé tette, hogy összegezze az előző tapasztalatokat, és belső, jól felismerhető univerzumba álmodja őket, amelyet főleg canvasra felvitt akril segítségével épít fel.

Lucía Lauren munkája különösen a nőről, a természetről, a virágokról és az állatokról szól, gyakori eleme a macska, amely a főszereplők halk társa. Olyan jelenetek ezek, amelyek ritkán keresnek rendkívüli eseményeket; ezzel szemben a művész úgy tűnik, hogy a nyugalom apró pillanatai érdeklik: egy nő macskáját tartva, virágokkal körülvett alak, egy boros pohár, egy képzelt kert, vagy egyszerűen egy szemlélődés pillanata.

Képeinek kiindulópontja erősen vizuálisan tömör, Lucía a másodlagos információk nagy részét kiszűri, hogy csak az légyen meg, amit lényegesnek tart. Nyugodt arcok, nagy színmezők, meghatározott körvonalak és sík formák alkotnak azonnal olvasható, mégis érzékeny képeket.

A nyelvezetében a kortárs illusztráció és a naív festészet hangutánzásait találjuk, emellett az art déco és az art nouveau dekoratív elemeire is utalóak. Azonban ezek az elemek saját, meleg, hétköznapi és női megérzéseken alapuló értelmezésben jelennek meg.

A munka egyik legérdekesebb vonása a szín használata. Poros rózsaszín árnyalatok, föld- és okker tónusok, mustár és krémszínű árnyalatok élnek együtt mély feketékkel, kékeszöld zöldekkel, intenzív pirosakkal és tiszta fehérekkel. Néhány kompozícióban a paletta finom és szinte otthonos; máskor a színkontraszt grafikai intenzitást ölt.

A nő szinte a teljes művészeti univerzum középpontjában áll. Nem hősies vagy távoli szereplőként jelenik meg, hanem nyugodt, elegáns és introspektív nőiességgel. Olyan arcképek ezek, amelyek nyugodt tekinteteket, megfontolt pózokat és visszafogott gesztusokat mutatnak. Van benne glamúr, de ez egy intim, csendes glamúr.

A macskák különösen érdekes szerepet játszanak. Többé nem egyszerű díszítőelemek, inkább a társaság, a függetlenség, a gyengédség és a érzelmi menedék szimbólumai. Olyan műveknél, ahol a nő és az állat ölelkezik, a test görbülete és a macska formái szinte egyesülnek, így az összkép az egymásrautaltság érzetét közelebb hozza.

A virágok és a növényzet hasonló funkciót töltenek be. A szereplők körül ölelésben, ruháikon tűnnek fel, vagy a háttérben integrálódnak, akár a figura és a természet közti határt is elmosva. Így a nő, a természet és az állatvilág egyazon érzésrendszert alkot.

Olyan műveknél, mint a macskát ölelő figura vörös háttéren, Lucía radikálisan leszűkíti a palettát, és a fekete, fehér és piros kontrasztjával építi fel a képet. A ruhaszínek csíkjai már nem csak mintázatként funkcionálnak, hanem a fő összetevővé válnak: körbeveszik a két alakot, és a ölelkezés gesztusában összpontosítják az egész jelenetet. Az eredmény védelmet, intimitást és csendet sugároz.

Más daraboknál, mint a macskával ülő nő és a boros pohár, a művész a kortárs dizájnhoz közelebb álló kompozíciót fejleszt ki. A ruhaszín terrakotta hangja a rózsaszín beállakkal, bézs és türkizzöld árnyalatokkal beszédes, így létrejön egy kifinomult, de nem rideg kép. A főszereplő nem végez konkrét cselekvést; egyszerűen létezik a maga terében. Pontosan ez a drámai hiányosság adja a mű varázsát is.

Így Lucía Lauren olyan egyszerűnek látszó, mégis körültekintően megépített festést fejleszt ki. Nyelve nem a technikai show-off virtuóztságára épül, hanem arra, hogy egy jelenetet egyszerűsítve megtalálja érzelmét.

Az ő univerzuma női, botanikai, háztartási és kötődő. Ott jelenik meg a mindennapi szépség, az állatokkal való kapcsolat, a gondoskodás, a szemlélődés és a természet mint menedék. Képeiben különösen vonzó minőség rejlik: első ránézésre díszítő jellegűnek tűnhetnek, de a mögöttes szépség mögött állandó a harmónia, az érzékenység és a nyugalom keresése.

Egy olyan kortársi tájban, ahol sok kép a figyelem felkeltésére törekszik túlzásokkal, Lucía Lauren az ellenkező utat választja: egyszerűsít. És éppen ebben az egyszerűségben rejlik műveinek jó részletező személyisége.

Lucía Laurent művész alkotása akril technikával, professzionális, magas minőségű vászonra.

90 x 120 cm-es festmény dimenziója.

Az eredeti kiadás.
A szállítás a United Parcel Service (UPS) révén történik Spanyolországba és Európába, illetve a FedEx szállítja a világ többi részére.
A művet feltekerve küldjük, több réteg csomagolással, buborékos fóliával és erős csőben elhelyezve védve érkezik.
A mű ára kifizetése után három napot igényel a csomagolási és szállítási folyamat.
A darab tíz napon belül érkezik meg a célország szerint.
„Ez a lot IA által létrehozott vizualizációkat tartalmaz. Nézze meg a képeket az eredeti állapot ellenőrzéséért.”


Ez a lírai, akril festmény a vászonra egy figuratív darab, tele szimbolikával és költői érzékenységgel, tiszta kontúrokkal és stilizált formákkal körülhatárolt esztétikába illeszkedik. A kompozíció egy fejét lehajtó, szemét csukva nő alakját mutatja, akiről fehér könnycseppek gördülnek le, és a kezében finoman tart egy földedénybe ültetött kis zöld rügyeket fakasztva belőle. Oldalán, másodlagos rétegben egy fehér galamb telejszápjára vizet ad, tépszerűen táplálva a megújulás narratíváját, érzelmi táplálást és reményt a fájdalom által. A ruházat kék mély tónusaival és a háttérben sugárzó kékes-árnyalatú égbolttal, szemben a föld aranybarna melegségeivel és a keleties arányokat követő aranysávokkal, egy nyugodt szemlélődés, melankólia és szellemi ellenállás légkörét teremti meg.