Scrub Board Corn Sheller - Pad - 19. század - Tölgy - Pad szék

Ausztriából

a fotókon látható a tényleges termék. Nincs változtatás a állapotán.

Antik Nádudvaros Szemcsemintázó Deszka, kukorica hántoló pad, kb. 1850–1880

*Kivételes primitív mezőgazdasági tárgy, körülbelül a 19. század közepétől késő végéig, kb. 1850–1880
*Kézzel készített fa kukorica-hántoló / szemcsemintázó pad, amely az amerikai korai gazdasági kézművesség jellemzője
*Majdnem teljesen tömör, erősen köszölt farészből készült, csodálatosan megőrzött nyomai a hosszan tartó mezőgazdasági használatnak
*Jellegzetes emelt hántoló deszka fa szegnyelvekkel, amelyek sornyi elrendezésben állnak, hogy a kukoricagerezd szemét dörzsöléssel vagy kaparással távolítsa el a fokról a szemeket
*Idomosodó formájú, funkcionális sztendi-nyelvtelen dizájn összekapcsolódik primitív népművészi karakterrel
*Eredeti öregített felület, széles körű eszköztarlónyomok, kopások, bemélyedések, sötétedett területek, rovarlyukak és természetesen kifejlődött patina
*Különösen vonzó darab a korai mezőgazdasági eszközök, Amerikai-Americana, primitív bútorok és népművészet gyűjtőinek
*Hiteles, restaurálatlan állapotban tálalva, megőrizve munkás életének vizuális bizonyítékait

Ez a figyelemre méltó primitív fahordozó tárgy a pre-industrializált amerikai mezőgazdaság lenyűgöző történetéhez tartozik, amikor találékony kézműves eszközöket fejlesztettek ki a növények feldolgozásával járó hatalmas manuális munka csökkentésére. A kukorica-hántolók számos formában léteztek a 19. század folyamán, egészen a egyszerű kézi eszközöktől a növekvő mértékben bonyolult mechanikus gépekig. Történeti források a század első felében kézi kukorica-hántolókat írnak le különféle formákban, míg a 1860-as évek végétől a 1880-as évekig kiemelkedő fontosságú időszak volt a kis mezőgazdasági hántolóeszközök számára.

A jelen darab különösen érdekes, mert a primitív „zsonglőr” vagy dörzsölő elvet képviseli a későbbi, mechanikusan működtetett karos gépekkel szemben. Kortárs leírások és gyűjtői feljegyzések házi készítésű fa dörzsölőket azonosítanak, ahol egy kukoricaporszem dörzsölődik egy durvított vagy fogazott felületen, hogy a szemeket fellazítsák és eltávolítsák. Egy dokumentált példa egy házi készítésű fa „dörzsölő”-hántolóról kb. 1820-as évekből származik; más primitív fa-hántoló és pad-típusú konstrukciók a 19. századhoz kötődnek.

A felépítés rendkívül közvetlen. Nincs szükségtelen díszítés és nincs kísérlet a tárgy gyakorlati természetének elfedésére. Inkább a karaktere a anyagból származik. A széles fa test organikusan formált sziluettet mutat, amelyet évtizedes kezelés és ismételt érintkezés lágyított. A felület tele van karcolásokkal, sekély vágásokkal, bemélyedésekkel, régi behatásnyomokkal és rendellenességekkel, amelyek részletesen dokumentálják működési történetét.

A legkönnyebben felismerhető jellemző a dőlt hántoló deszka. Felületén számos kiugró faelem sorokban rendezve. A rendezés biztosította azt a durva érintkezést, amely szükséges volt a kukorica egy szemének a deszkán való átmozgatásához, hogy a szemek ismétlődő mozgás hatására meglazuljanak. Ez a egyszerű mechanikai elv a mezőgazdasági technológia korábbi szakaszát jelzi, mielőtt a kompakt kézkerékkel működő gépek egyre gyakoribbá váltak. Történelmi mezőgazdasági irodalom a dörzsölésen, kaparáson és fogazott felületeken alapuló korai hántolási módszereket ír le, mielőtt bonyolultabb hengereket, korongokat és kar-irányítású mechanizmusokat fejlesztettek ki.

A kukorica-hántolás technológiájának fejlődése különösen jól dokumentált. Az 1840-es évekre már különböző konfigurációkban kínáltak kereskedelmi gépeket, és a következő évtizedekben számos oltalom alatt álló terv jelent meg. A 1850–1880 közötti időszak tehát fontos átmenetet képvisel a hagyományos kézi munka és a gépesített mezőgazdasági termelés között.

Ezen történelmi háttérrel a pad-szerű konstrukció vizuálisan is meglepő. Egy hagyományos bútordarabtól eltérően minden összetevője a gyakorlati szükségesség által diktált. A vastag deszka, az egyébként nyers támaszok, a ki nem rejtett összekötők és a kiugró hántoló elemek erősen népi esztétikát teremtenek. Testrészei arányai elég rendkívüliek, hogy azonnal felismerhető legyen, mint egy speciális mezőgazdasági tárgy, nem pedig mint egy hétköznapi szék vagy pad.

A faanyag talán a legnagyobb esztétikai jellegzetesség. A sápadt mézbarna és sötétebb barna tónusok a felületen természetesen változnak, megmutatva az anyag sűrűségét és korát. A szélek bal felé megkoptak a használattól, míg a kis lyukak, karcolások és felületi hibák kifejezik a tárgy valódi öregedését a mesterséges kopás helyett.

A hátulsó és az alsó oldal is rendkívül vonzó. Az egyszerű lábak, a fa szegek és a szerkezeti kötőelemek a vidéki műhelyekre jellemző gazdaságos kivitelezést szemléltetik. A kötéseket láthatóan praktikus célokra illesztették és rögzítették a többszöri mezőgazdasági használat igényei szerint. Ezek a részletek különösen érdekesek a gyűjtők számára, akik a hagyományos asztalosmunkával, népi építéssel és történeti anyagkultúrával foglalkoznak.

Fontos, hogy a jelen példány megőrizte öregedett kinézetét. A kopás nem a hagyományos értelemben vett károsodás; inkább a tárgy történelmi identitásának elengedhetetlen része. Minden bemélyedés és kopott rész hozzájárul ahhoz a benyomáshoz, hogy ez valójában egy korábbi mezőgazdasági környezethez tartozó eszköz volt.

Ma az ilyen típusú tárgyak érdekes helyet foglalnak el a gazdasági eszköz, népi szobor, történeti tárgy és primitív bútor közötti térben. Erős fizikai jelenléte miatt különösen alkalmasak kortárs belső terekbe, ahol a történeti tárgyakat korlátozott architektúrával, természetes anyagokkal és modern bútordarabokkal együtt mutatják be. A nyers kézműves konstrukció és a kifinomult modern környezet közötti kontraszt igen hatásos lehet.

A gyűjtők számára ez a darab kézzelfogható kapcsolódást kínál a vidéki élet mindennapi technológiai történetéhez. Olyan időszakot képvisel, amikor a mezőgazdasági tudást közvetlenül a farmerok által készített és használt tárgyakba ültették.

Mielőtt az ipari gépek dominánssá váltak volna, egy egyszerű faminta is jelentős gyakorlati találékonyságot testesített meg.

A tárgy nemcsak a mezőgazdasági Americana gyűjtőinek, hanem primitív művészet, népi tárgyak, korai asztalosmunka, vidéki történelem, antik eszközök gyűjtőinek és etnográfiai anyagkultúra érdeklődőinek is vonzó lehet. Szemantikus sziluettje egyúttal lehetővé teszi, hogy dekoratív bemutató darabként is megállja a helyét, különösen akkor, ha hiteles történelmi tárgyként mutatják be, nem csupán egy régi gazdasági eszközként.

A hozzávetőleges 1850–1880 dátumozást úgy kell érteni, mint az építésre és a történelmi kontextusra alapozott megállapítás; nem dokumentált gyártási dátum. A szabadalmaztatott gyárilag gyártott hántolókkal ellentétben a házi készítésű mezőgazdasági eszközöket gyakran helyben, névtelenül készítették, ami a pontos dátumozás és attribúció nehézségét okozta. Ez az anonimitás magában hordozza a tárgy jellemzőit: a dolgozó gazda leleményességét testesíti meg, nem pedig egy ismert ipari gyártó identitását.

A primitív kézművesség, mezőgazdasági funkció, lényeges kor, hiteles kopás és szobor-szerű forma együttesen rendkívül különleges kiegészítővé teszik ezt a gyűjteményhez. Érzelemmel teli példány a karjatlan kukorica-feldolgozási időszakból, amikor még erősen a manuális munka és a helyben készített szerszámok határozták meg a mezőgazdaság menetét.

Egy lenyűgöző 19. századi mezőgazdasági túlélő, ez a szemcsemintázó deszka kukorica-hántoló pad megörökíti a vidéki kézművesség talpraesettségét egy olyan pillanatban, amikor az amerikai mezőgazdaság a hagyományos kézi módszerektől a gépesítés felé haladt. A farakás, a kézműves konstrukció és a rendkívüli felületi patina megőrzik a történelmi farmház hangulatát rendkívül közvetlen módon.

IDO: kb. 1850–1880
Típus: primitív / dörzsölődeszka kukorica-hántoló
Anyag: Tömör fa
Eredet: Valószínűleg észak-amerikai / amerikai mezőgazdasági hagyomány
Állapot: Antik eredeti állapot a kiterjedt autentikus korosodási kopásokkal, nyomokkal, patinával és szerkezeti rendellenességekkel
Stílus: primitív, népi, népművészet, mezőgazdasági Americana
Funkció: kézi kukorica-hántolás / szemek eltávolítása
Attribúció: névtelen falusi készítő
Dátumozás: hozzávetőleges, a konstrukción és történelmi kontextus alapján

A tárgy történelmi mezőgazdasági artefaktumként kerül kínálásra eredeti, természetesen öregedett állapotában, így különösen alkalmas egy komoly korai gazdasági eszközöket, primitív Americana-t vagy népi népművészeti tárgyakat gyűjtő gyűjtemény számára.