M. de Fourcroy - Élemens d'Histoire Naturelle et de Chimie - 1786

A előttünk álló mű Antoine-François de Fourcroy L’Élémens d’histoire naturelle et de chimie című, Pariban, 1786-ban jelent meg Gaspard-Joseph Cuchet könyvkereskedőnél. Fontos azonnal előrevetíteni egy részletet: ez nem egy XIX. századi könyv, hanem egy XVIII. századi mű, pontosabban 1786-os megjelenés. És éppen ez a kronologikus elhelyezés teszi különösen jelentőségtelivé: a kötet olyan időszakban születik, amikor Európa történetében a megvilágosodás kultúrája mélyen átalakítja a természet, az orvostudomány és a tudomány megértését.

A szerző: Antoine-François de Fourcroy

Antoine-François de Fourcroy Párizsban született 1755-ben. Igyenész szakember fia volt, gyógyszerészi tanulmányokat folytatott és 1780-ban doktorátust szerzett, de igazi hajtóerővé hamar a kémia vált. János-Baptiste-Michel Bucquet tanítványaként, Párizsi kémiaoktatás egyik sztárjának laborjában kezdett magánórákat tartani.

Karrierje rendkívül gyors volt. 1784-ben utódja lett P. J. Macquer-nek a Jardin du Roi néven ismert Franciaország egyik legfontosabb tudományos központjában a kémia tanításában. Leoktatásai nagy közönséget vonzottak, köszönhetően annak a különleges képességének, hogy a rendkívül összetett tudományos kérdéseket érthetően tudta elmagyarázni. 1785-ben belépett az Académie Royale des Sciences-be is.

Fourcroy nemcsak tudós volt: ő egyben nagy népszerűsítő is. Az ambíciója az volt, hogy a kémiát a laboratóriumok és a szakértők szűk köreiben kívüli terepre vigye, olyan szilárd, rendszerezett, tanítható és hozzáférhető diszciplínává tegye. A Société d’Histoire de la Pharmacie éppen ennek a kurzusai és művei kulcsszerepét emeli ki a „új kémia” terjedésében.

A mű és tartalma

A könyv egy olyan előadássorozatból származik, amelyet Fourcroy a saját laboratóriumában kezdett el adni. Az első változat 1782-ben jelent meg Leçons élémentaires d'histoire naturelle et de chimie címmel. A második kiadás, amelyhez az itt fényképezett kötet tartozik, mélyen kibővült és Élèmes d'histoire naturelle et de chimie címet kapta. Négy kötetre jelent meg. A negyedik kötet több mint ötszáz oldalt számlál, és az egész kiadás kísérőként tudományos táblákkal van ellátva.

A cím fontossága már önmagában is árulkodó. Fourcroy nem a kémiát tekintette izolált diszciplínának: összekapcsolta a természet tudományával, a gyógyítással és a világegyetem jelenségeinek tudományos vizsgálatával. Célja egy módszertani keret felépítése volt a hozzáférhető kémiai ismeretek rendszerezésére és a különböző elméletek összevetésére.

Tehát egy olyan könyvről van szó, amely egy tudományos átmeneti fázishoz tartozik. Századokon át a természetet hagyományból örökölt kategóriákkal értelmezték; a XVIII. században viszont a tudósok egyre pontosabb megfigyeléseket, ismételhető kísérleteket, szigorú besorolásokat és közös tudományos nyelvet követeltek.

A Lavoisier-rel és a kémia forradalmával való kapcsolata

Hogy valóban megértsük ennek a műnek a értékét, be kell illeszteni a úgynevezett kémiai forradalom kontextusába.

Az ehhez a változáshoz legnagyobb mértékben hozzájáruló egyik szereplő Antoine-Laurent Lavoisier volt. Fourcroy közvetlenül megismerkedett Lavoisierrel, és egy kezdeti habozás után 1786-ban csatlakozott az antiphlogisztikus elméletéhez. Később röviddel utána együttműködött Lavoisierrel, Guyton de Morveau-val és Claude-Louis Berthollet-tel a 1787-es Méthode de nomenclature chimique kidolgozásában, amely egy sokkal racionálisabb nyelvet adott az új kémia számára.

Ez a fordulópont alapvető. A tudomány nem csak új anyagokat fedezett fel: megtanulta elnevezni és rendezni ezeket egy új módon. A nyelvvé válás a tudás eszközévé vált.

Azt is jelentősnek tartják, hogy három évvel később, 1789-ben Lavoisier megjelentette híres Traité élémentaire de chimie című művét, ugyancsak Cuchet kiadásában. Fourcroy könyve tehát ott helyezkedik el abban az intellektuális korszakban, amely a modern kémiának néhány alapját adta.

A nyomtató, a könyvkereskedő és a könyv kultúrája

A címlapon a következő felirat olvasható: Chez Cuchet, Libraire, rue & hôtel Serpente. Ez Gaspard-Joseph Cuchet-ot, a párizsi könyvkereskedőt jelöli, aki a XVIII. század második felében tevékenykedett. A források a Serpente utca éshát szállás címet jelölik, amely a kiadói tevékenységéhez kapcsolódott.

Meg kell különböztetni a könyvkereskedő szerepét a nyomdász szigorú értelemben vett szerepétől: a kötet címlapja Cuchet-et könyvkereskedőként/kiadóként azonosítja, de önmagában nem engedi meg az anyagi tipográfia és nyomtatás konkrét hozzárendelését. Ez a különbség fontos, mert a XVIII. században egy könyv előállítása gyakran többféle személy hálózata volt: szerző, nyomdász, könyvkereskedő, metszők és más kézművesek.

Cuchet mindenesetre nem volt marginális név a párizsi tudományos kiadói körben. A kiadványai között magas rangú művek szerepeltek, és néhány évvel később ő közölte Lavoisier Traité élémentaire de chimie-ját is. A könyvesboltja tehát abban a párizsi körben volt, ahol az ötletek – tudományos, filozófiai és politikai – gyorsan jártak.

Egy könyv a forradalom küszöbén

Az 1786-os dátum további történeti vonzerőt kölcsönöz a kötetnek. Mindössze három évnyi idő állt a francia forradalom, 1789, küszöbére.

A világ, amelyben Fourcroy ír, még az Ancien Régime része, de kultúrális alapjai már elkezdtek változni. A Felvilágosodás terjesztette el azt az elképzelést, hogy az ész és a megfigyelés rendszeresen alkalmazható a valóságra. Diderot és d’Alembert Encylopédie-je az előző évtizedekben hozzájárult ahhoz, hogy a tudást kollektív projektként, rendezett és terjesztett formában tekintsük.

Fourcroy ezt az életszemléletet tökéletesen testesíti meg: a tudományt nem csak gyakorolni, hanem tanítani, rendezni és népszerűsíteni is kell.

És érdemes megemlíteni, hogy ugyanaz az ember, aki a XVIII. század 80-as éveiben a laboratóriumokban és a tudományos termekben merült el, 1789 után közvetlenül Franciaország politikai történetébe kerül. A forradalom alatt részt vett a politikai életben, és 1793-ban a Nemzeti Konventbe lépett. Később, Napóleon alatt fontos felelősségei voltak az oktatás területén és hozzájárult a tudományos oktatás átrendezéséhez.

Fourcroy személyes története így szinte hidat képez két korszak között: a tudományos felvilágosodás és a francia forradalom és napóleoni Franciaország között.

Az mű hatása

Az Élémens-ek jelentősége nem csupán a szövegben található egyes tudományos információkban rejlik, amelyek közül sok később felülvizsgált vagy felülmúlták. A történelmi érték elsősorban abban rejlik, hogy rendszerezte és széles körben terjesztette egy olyan diszciplínát, amely épp átformálódóban volt.

Fourcroy ebben a tekintetben a tudományos forradalom egyik nagy közvetítője volt. Az ő előadásai igen széles közönséghez jutottak el, könyvei pedig lehetővé tették, hogy a laboratóriumokban és akadémiákban megvitatott eszmék messze a megalkotás helyszínén túlra is eljutottak legyen. A Société d’Histoire de la Pharmacie felhívja a figyelmet arra, hogy több mint 150 tudományos értekezést publikáltak, közülük sok Louis-Nicolas Vauquelin-nel, személykori és kollaborátorával együtt készült.

A könyv tehát egy mély változást tanúskodik: a tudományos tudás egyre nyilvánosabb, módszertanilag felépített és nemzetközivé válik.

Egy tárgy, amely történelmet mesél

Ma megfigyelve ezt a kötetet tehát többet láthatunk egy ősi kémiakönyvnél.

A címlap tehát egy korszak anyagi lenyomatát őrzi: a tipográfiai összeállítás, a papír, a tinta, a feliratok szigorú elrendezése, az Académie Royale des Sciences privilégiumának feltüntetése és a kiadói formulák visszaadják a XVIII. századi tudományos nyomtatás világát.

És a könyv különleges történeti véletet is magában hordoz: miközben ezeket az oldalakat Párizsban nyomták, a régi európai társadalom egy legnagyobb történelmi szakadására készülődött. Néhány év választotta el ezt a kötetet a Bastille elfoglalásától, az Emberi és polgári jogok nyilatkozatától és Franciaország politikai átalakulásától.

A tudomány története és a politika története, látszólag távol álló területek, ugyanabban a tárgyban találkoznak.

Következtetés

Az Élémens d’histoire naturelle et de chimie Fourcroy-tól tekinthető olyan kiválasztott tanúskodásnak az időből, amikor a megvilágosodás racionális megközelítésként kezdett modern tudományos módszerré válni.

A szerző, orvos, kémikus és rendkívüli népszerűsítő; a Cuchet könyvkereskedő, a pezsgő párizsi kiadói körhöz kötődően; a Lavoisierrel és a kémiai nomenklatúra forradalmával való összevetés; a kronologikus közelség a Francia Forradalomhoz – mindez hozzájárul ahhoz, hogy ez a kötet egy olyan tárgy legyen, amelyben a tudomány, a kultúra, a technika és a politika története összekapcsolódik.

A leghitelesebb vonzereje azonban talán éppen a materiális természete. Ezek a lapok nem csak a kémia történetét mesélik el: maguk is a történelem egy töredékei. More than két évszázadon át kísérték, és még ma is őrzik az olyan, megismételhetetlen pillanat lenyomatát, amikor Európa új szemmel kezdte megfigyelni a természetet.

Így Fourcroy könyve nem csupán egy ősi tudományos trakta. A Világosság kora tanúbizonysága, a modern kémia születésének egy relikviája, és egyúttal egy csendes küszöbe, amelyen át láthatóvá válik a hamarosan megszületendő új világ.

Összegzés és megőrzési állapot
Tomo Összegzés
I. kötet XCIX, [1], 426 p.
II. kötet [4], 523, [3] p.
III. kötet [4], 547, [3] p.
IV. kötet [4], 537, [1] p., 8 táblázat/térkép behajlítva

Kitűnő megőrzési állapot, enyhe átütő (fioritura) és néhány farostnyom a margón pillanatnyi faragatlanul, de összességében remek példány ritka előkerítésére

Szállítás

Expressz mindössze 24 órás munkanapok alatt egész Európában, míg az EU-n kívüli országokban 48 órás munkanapok alatt