Komód - Fa

L. Zollitsch Augsburg – nagy utazótálca Gottlieb Brunner – kb. 1880–1890

Különleges és nagyrészt eredetiben megőrzött német utazótálca a késői 19. századból, amelyet L. Zollitsch gyártott vagy forgalmazott Augsburgban, nagyon érdekes és kutatható eredetiségű történettel.

A nagy utazótálca valószínűleg a 1880-as években készült, ívelt fedéllel, masszív fa vázra textil vagy vászon jellegű külső borítással, számos szegecselt fém díszítéssel és erősítéssel, valamint két első zárval. Az eredeti szürkés-kékes felületi megjelenés nagy része még mindig látható, és kifejezetten autentikus korpatinát mutat.

Különösen figyelemre méltó a belsőben teljes egészében megőrzött történeti gyártói címke a következő felirattal:
„Fabrik & Lager in Reise-Effecten & Lederwaaren von L. Zollitsch – Maximilianstrasse C.4“
A történelmi Augsburg-i cím, „Maximilianstrasse C.4“, megfelel az egykori Augsburg-i betűtípusos házszámolásnak a mai Maximilianstraße 17-nek Augsburgban.

A gyártói címke mellett és az azon túl több történelmi tulajdonosi pecsét található, amelyek jól olvasható felirattal vannak ellátva:
„Gottlieb Brunner – Ansbach“

A Würzburgi Királyi Bajor Ludwig-Maximilian Egyetem Münchenének hivatalos diáklistáinak kutatása nagy valószínűséggel lehetővé teszi ennek a tulajdonosnak az azonosítását. Továbbá legalább 1885-től 1889-ig bizonyított egy Gottlieb Brunner, Ansbach jogtudományi hallgatóként. A téli szemeszterekben 1886/87 és más szemeszterekben például a müncheni Landscape-gasse/Landschaftstraße 11/1 cím alatt van feltüntetve.

Ez a személy Gottlieb Ludwig Brunner volt (1865–1923), aki jogi tanulmányai után a königlich-bayerischen közigazgatási szolgálatba lépett.

Brunner 1902-ben a bajor királyi közigazgatási hivatal kerületi főőr (Bezirksamtsassessor) lett Nabburgban, majd Erlangenbe helyezték át, később Wunsiedelben dolgozott. A bajor állami archívumban saját személyi anyaga található BayHStA, MInn 64107 – „Brunner Gottlieb Reg.Rat Wunsiedel” alatti jelöléssel.

Ez az eredeti gyártói címke és többször előforduló tulajdonosi pecsét kombinációja különösen valószínűleg teszi lehetővé annak feltételezését, hogy a láda Brunner tanulmányai idején, az 1880-as években keletkezett vagy használták. Ezért a tárgyat óvatosan 1880–1890 körül datálják, valószínűleg 1885–1889-re.

Brunner 1906-ban feleségül vette Stavangerben Henrikke Hanna Emilie Rønneberg Kiellandt. A házasságból többek között a 1909-ben Wunsiedelben született Max Jan Brunner fia származik.

A láda külső oldalán egy erősen sérült eredeti papír címke található, melynek felső sora talán a „Max Brunn…“-nel kezdődik. A megőrzési állapot miatt a felirat nem teljes és kétségesen olvasható. Ha valóban „Max Brunner“-ről van szó, akkor a későbbi családi öröklés az apa Gottlieb-tól fia Max felé elképzelhető lenne. Ez azonban kizárólag a címkén és a családi történeten alapuló hipotézis, nem megerősített eredetiségű információ.

Kik voltak Max Jan Brunner?

Őróla is meglepően sok információ található.
Max Jan Brunner 1909-ben született Wunsiedelben, egy gimnáziumot végzett, majd Sziléziában, Bunzlóban kerámiásként képezték ki. Emellett kereskedelmi iskolát végzett és több porcelángyáрban dolgozott vagy gyakorlatozott.
A második világháború alatt tolmácsként szolgált többek között, a családi hagyománynak megfelelően négyszer sebesült, és vasfegyelemmel tűnt ki. Később 1956-ban Münchenben egy újságnál dolgozott.
1936-ban Münchenben feleségül vette Martha Maria Felizitas Kangol asszonyt, aki 1914-ben Memelben született.

A belső rész még a régi kék-bézs csíkos textil- vagy papír-textil béléssel borított. Ennek is megvan a maga korából és hosszú használatából eredő nyoma.

A láda szándékosan érintetlen vagy nagyrészt érintetlen eredeti állapotban van. A külső részen erős öregedési és használati nyomok, színelvonások, szennyeződések, fém részeinek oxidációja és a textil borítás sérülései láthatók. A belső térben számos régi folt és víznyom, valamint a bélés öregedésének károsodásai találhatók. A történelmi gyártói címke és a tulajdonosi pecsétek a koruk ellenére is jól olvashatók. A külső papírcímke csak töredékesen megőrzött.

Pontosan ezek a használati nyomok, a címkék, a pecsétek és a régi felületképzés a történelem és ennek a több mint 130 éves utazótáskának a pertinent eredetiség részét képezik, ezért nem restaurálták vagy át dolgozták őket.

A láda mintegy 90–91 cm széles és körülbelül 61–62 cm magas. Mélysége kb. 54 cm.

Historikusan érdekes és rendkívül díszes eredeti tárgy a modern utazások korai időszakából a Német Császárság alatt – egy Augsburg-i utazó felszereléseket forgalmazó cég gyártói címkéjével és egy rendkívül jól rekonstruálható tulajdonosi történeti háttérrel.

A mellékelt fényképek a állapotleírás részét képezik. A méret és a súly miatt a tárgyat biztonságosan kell csomagolni, illetve szükség esetén fuvart biztosítani.