Egy kőszobor - Dogon - Mali (Nincs minimálár)

07
napok
17
óra
56
perc
41
másodperc
Jelenlegi licit
€ 1
Nincs minimálár
Julien Gauthier
Szakértő
Julien Gauthier által kiválasztva

Tíz év tapasztalat a történelmi fegyverek, páncélok és afrikai művészet terén.

Becslés  € 450 - € 550
NL
1 €

Catawiki Vevővédelem

A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése

Trustpilot 4.4 | 142824 vélemény

A Trustpilot-on kiváló értékelésű.

Dogon stílusú kőszobor Maliból, Bandiagara régióból, lovas figura, 34 cm magas, 3,6 kg, jó állapotban.

AI-támogatott összefoglaló

Leírás az eladótól

Ez a különös kőszobrászati alkotás egy lovagolt férfi ábrázolását jeleníti meg, és átülteti a Dogon és a nyugat-szudáni régió egyik legjelentősebb témáját, a lovat és lovast, egy kompakt, erősen architektonikus összetételbe. A szobor a lovas testének függőleges tagolására és a ló alatti téregyenes nyílására épül, miközben egy hosszúkás talapzat vizuálisan összeköti az állatot és az embert.

Az lovas dominálja a kompozíciót. Szélesen aránytalanul nagy feje egy hosszú hengeres nyakból emelkedik, és erősen kiemelkedő arcvonásokkal mintázható. A nehéz ívelt szemöldök keretezi a keskeny szemeket, miközben a széles orr, a kiugró ajak és a kifejezett áll pedig erőteljes profil‑hatást keltenek. A kezelés erősen szobrászati jellegű, nem naturalista: az arc egy sor kiugró, vízszintes tömegből áll, amelyek ellentétben állnak a nyak és a törzs elongált függőlegességével.

A lovas áll: az állat felett egyenesen ül, teste szűk oszlopra redukálva. A karjai a ló nyakába ereszkednek, és a kompozíció központi tömegébe szorosan beágyazottan tűnnek. Ez a merev, előrenéző tartás tekintélyt sugall inkább, mint mozgást. A szobrász ennek megfelelően a lovas státuszát hangsúlyozza, nem pedig egy aktív lovas jelenet megjelenítését próbálja elérni.

A ló hasonlóan gazdaságos módon van megmunkálva. Hosszan nyújtózik a nyaka majdnem függőlegesen a talaj felé, testtömege pedig vízszintes hídként szolgál a mellső és hátsó részek között. Az állat alatti negatív, téglalap alakú üres tér a szobor egyik legfontosabb formai jellegzetessége. A ló, a lovas és a talapzat egyetlen architektúrális szerkezetté olvad, amely váltakozó tömegekből és üregekből áll.

A kő meleg sárgás-okrára hajló, világosbarna tónusú, a sötétebb foltok a mélyedésekben és a felső felületeken koncentrálódnak. Enyhén lekerekített élei és szabálytalan felülete antik karaktert kölcsönöz a szobornak. Ezek a vizuális jellemzők önmagukban nem adnak biztos életkort.

Regionális jellemzők

A Bandiagara régióhoz való attribúció különösen jelentős. A Bandiagara-szikla és környező fennsík a sok Dogon közösség történelmi központja, és rendkívül változatos szobrászati hagyományokat adott ki, amelyek között álló- és térdelő figurák, ősárnyképek, architekturális elemek, rituális edények és lovas ábrázolások is megtalálhatók.

A ló–lovas ábrázolás különleges helyet foglal el a Dogon művészetében. A lovak történelmileg presztízsállatok voltak az Nyugat‑szudan területén, és szorosan összefonódtak a gazdagsággal, politikai hatalommal és haderejükkel. A Metropolitan Museum of Art megjegyzi, hogy a lovas archetípus széles körben előfordul a régióban, és olyan személyekhez kapcsolódott, akik kivételes politikai, katonai, gazdasági vagy spirituális hatalommal bírtak.

A Dogon hagyományokban a lovas alakokat gyakran a hogon, egy közösség vallási és politikai tekintélyének ábrázolásaként értelmezték. 1907-ből származó történeti beszámoló dokumentál egy hogonhoz tartozó lovas, fa szobor státuszát, míg más terepi bizonyítékok olyan lovas szobrot írnak le, amelyet ősök oltárán használtak.

A ló kozmológiai társításokat is felvett. A huszadik századi Dogon mitológiai értelmezések szerint a lovas ábrázolás összefüggésben áll Nommoval és az ősök primordiális elbeszéléseivel. Például egy a Metropolitan Múzeumban lévő Dogon kezdeti edényen található lovas figura a rituális kontextusban a hogonhoz tartozónak azonosítva jelenik meg, és a lovat az eredeti ősök mítoszi leszármazási történetéhez kapcsolja.

Az ilyen értelmezéseket azonban óvatosan kell alkalmazni egyedi szoborra vonatkozóan. A Metropolitan Múzeum Lester Wunderman‑gyűjteményének katalógusa kifejezetten megállapítja, hogy a hasonló, szabadon álló dogon lovasokhoz általában nincs elegendő terepi dokumentáció, és nincs kényszerítő bizonyíték arra, hogy minden példányt egy adott történelmi vagy mítikus személyiséggel azonosítsunk. A ló–lovas motívum a Nyugat‑Szudán-szerte elterjedt, és a szomszédos népek művészeti hagyományaiban is megjelenik.

A jelen szobor anyaga különösen izgalmas. A Dogon lovas szobrok közül a legtöbbet fában vagy fémben publikálják, és a lovas ábrázolás a szertartási edényeken és más tárgyakon is megjelenik. Egy kőpéldány ezért különös figyelmet érdemel. Régészeti dokumentáció nélkül azonban sem az egyedi rituális funkciót, sem kronológiáját nem szabad kizárólag a felület és az anyag alapján megállapítani.

Formailag a munka a Dogon által sajátos módon kedvelt, a testek erősen tagolt geometriai tömegekké való redukálásához nyúló stílusát osztja meg. A lovas hatalmas feje, rövidített törzse és rendkívül egyszerűsített lova a nyilvánvaló tisztaságot és monumentalitást helyezi előtérbe az anatómiai realizmus elé.

Bármilyen sűrűségű is legyen a forma, a szobor kifejezetten kifejezi a hierarchiát: a ló adja az építészeti alapot, míg az egyenesen ülő lovas a vizuális és szimbolikus csúcsot jelenti.

A kép ennek megfelelően megérthető a Nyugat‑Szudán nyelvében használt lovas tekintély általános összefüggéseiben. Hogy a lovas konkrétan hogon-t, ősat, legends vezetőt vagy más erőteljes személyiséget ábrázol-e, nem állapítható meg eredeti terepi kontextus nélkül. Mindazonáltal biztonságosan megállapítható, hogy a ló–lovas téma a Dogon és a szomszédos népek művészeti hagyományaiban nagy presztízshez és kivételes státuszhoz kapcsolódott.

Kiválasztott irodalom

Laude, Jean. African Art of the Dogon: The Myths of the Cliff Dwellers. New York, 1973.
Griaule, Marcel. Masques dogons. Paris, Institut d’Ethnologie, 1938.
Ezra, Kate. Art of the Dogon: Selections from the Lester Wunderman Collection. New York: The Metropolitan Museum of Art, 1988. Különösen releváns a Dogon lovas szobrászatra és a ló–lovas motívum óvatos értelmezésére vonatkozóan.
De Grunne, Bernard. Ancient Sculpture of the Inland Niger Delta and Its Influence on Dogon Art. In comparative studies of Dogon and Middle Niger sculptural traditions.
Leloup, Hélène. Dogon. Paris: Somogy, 2011. Fontos összehasonlító hivatkozás a Dogon szobrászat regionális stilisztikai sokféleségére.

Néhány információ és fotó mesterséges intelligenciával generált, és lehető leírásokból származik, amelyek etnográfia, archeológia és műtörténeti dokumentumok területekhez kapcsolódnak. Minden információ és fotó szerzői jog által védett.

Inv. No. MAZ30191

Informátor: Yoro.

Az eladó története

Wolfgang Jaenicke elköteleződése az afrikai művészet iránt nem a terepen vagy a piactéren kezdődött, hanem egy csendesebb, belsőbb térben—papírok, könyvek és az apja tulajdonában lévő tárgyak között. A Németország egykori gyarmatainak archívuma nem egyetlen történetet rendezett el; sokat sugallt. Elhívta a vizsgálódást a tisztelet helyett, és korán megtanította Jaenicke-nak, hogy a tárgyak soha nem némák. Bennük hordozzák az időt—a törés és a folytonosság ugyanabban a formában—és azt kérik, hogy olvassuk őket olyan gondosan, mint a szövegeket. Több mint egynegyed évszázad óta Jaenicke gyűjtőként, kereskedőként és közvetítőként dolgozik, bár egyik kifejezés sem fogja teljesen megfogni a gyakorlata alakját. A régebben egy laza csoportosításban „Törzsi művészetként” emlegetett kategória soha nem tűnt számára lezárt vagy történeti kategóriának. Ehelyett ez élő hagyományok összessége, amelyek folyamatosan a jelennel alkudoznak. Akademiai képzése — etnológia, művészettörténet és összehasonlító jog — nyelvtant adott. A nyelvet magát máshol tanulta. Maliban, Kamerunban, Elefántcsontparton, Burkinában, Togóban és Ghánában a tudás lassan alakult ki, többszöri találkozások révén, amelyek kapcsolatokká fokoztak, és amelyekben a bizalom nem egyetlen lépésben, hanem évek alatt épült. Mali lett e tapasztalat gravitációs közepe. 2002 és 2012 között Jaenicke Bamakoban és Séguban élt és dolgozott, ahol a Tribalartforum nevű galériát vezette a Niger folyóparton. A tér nem könnyű időrendi rendet követett. Szobrok és kerámiák megosztották a helységet a fényképezéssel, és Malick Sidibé művei—a 1970-es évek mali fiatalságának magabiztos és exuberáns képei—a régebbi rituális formák mellett lógtak. A hatás nem nosztalgikus volt, hanem tisztító: a múlt és a jelen nem kizárják egymást; egymást élesítják. A 2012-es háború hirtelen véget vetett ennek a fejezetnek, ahogy a háborúk általában teszik. De a munka nem olvadt fel. Aguibou Kamaté-vel együtt Lomé-ba, a helyekhez közelebb, ahol sok tárgy ered, és ahol azok útjai tovább haladnak, újra összegyűltek. 2018 óta Berlin a térkép másik pontjává vált. A Galerie Wolfgang Jaenicke most a Charlottenburg kastély közelében működik, egy kis specialistákból álló csapat támogatásával. Fókuszában különösen a Nyugat-afrikai bronzok és terrakották állnak—föld és tűz formálta anyagok, és az emlékezet olyan formái, amelyek nem könnyen fordíthatók le. Ami Jaenicke gyakorlatát megkülönbözteti, nem csupán földrajzi kiterjedése, hanem belső feszültsége. A terepmunkát a forráskutatással párosítja; a kereskedelmet úgy kezeli, mint a felelősséggel elválaszthatatlan részt. Múzeumokkal és tudományos kezdeményezésekkel együttműködve a keringést nem kivonásként, hanem befejezetlen etikai folyamatként fogalmazza meg. A cél nem a tárgyak világból való eltávolítása és lezárása, hanem olvashatóan tartása benne—hagyva, hogy tovább szólaljanak meg, még akkor is, ha beszédük feltételei megváltoznak. ------------ Galerie Wolfgang Jaenicke egy berlini székhelyű galéria Nyugat-afrikai szobrászat, bronzok, terrakották, maszkolás és kortárs afrikai művészet területére specializálódott. Vezetője Wolfgang Jaenicke, akinek munkája gyűjtést, kereskedelmet, forráskutatást, terepmunkát és archív dokumentációt ötvöz. A galéria saját beszámolója szerint Jaenicke etnológiát, művészettörténetet és összehasonlító jogot tanult, és több mint húszöt évnyi afrikai művészettel kapcsolatos területen dolgozott. Tevékenységei Maliban, Kamerunban, Elefántcsontparton, Burkina Fasso-ban, Ghánában és Togóban végzett hosszú távú tevékenységen alapulnak. Ahelyett, hogy az afrikai művészetet lezárt történeti kategóriaként mutatná be, azt úgy írja le, mint élő közösségek által formált, változó történelmi kontextusokkal összetett kulturális hagyományt. Különösen fontos szakasza pályafutásának Mali volt, ahol kb. 2002 és 2012 között Bamakoban és Séguban élt és dolgozott. Itt üzemeltette a Tribalartforum-ot, egy olyan galériát, amely a történelmi afrikai szobrászatot ötvözte kortárs afrikai fényképezéssel, beleértve Malick Sidibé műveit is. Mali politikai és katonai válsága 2012-ben lezárta ezt a tevékenységi periódust. Később, Aguibou Kamaté-vel együtt Jaenicke Lomé-ból, Togótból folytatta a munkát, mielőtt Berlinben a Charlottenburg-kastély közelében galériás jelenlétet alapított. A galéria külön hangsúlyt fektet Nyugat-afrikai bronzokra, terrakottákra, Beninhez és Ife-hez kapcsolódó művekre, Nok-szobrászatra, Dogon művészetre, Baule szobrászatra, Senufo tárgyakra és Yoruba anyagokra. Egynemű jellemzője Jaenicke közönségre vonatkozó álláspontjának, hogy ismét hangsúlyozza a forrásfeltárás átláthatóságát és a restitúcióról folytatott vitákat. Számos közzétett tárgyleírásban a galéria kifejezetten tárgyalja a kivitel dokumentációi, az UNESCO-konvenciók, a tulajdon- történetek és a tudósokkal és restitúciós kutatókkal folytatott kommunikáció körüli kérdéseket. Ezek a nyilatkozatok a kortárs vita szélesebb körére reflektálnak az afrikai kulturális örökség körforgásáról, jogi szempontjairól, gyűjtési történetéről és múzeumi beszerzési gyakorlatokról. A galéria kiterjedt online archívumokat és katalógusokat tart fenn, amelyek százafrikai tárgyat dokumentálnak, ideértve Benin és Ife bronzait, Nok terrakottákat, Dogon szobrokat, Baule figurákat, Fon tárgyakat, Moba figurákat és más Nyugat-afrikai anyagokat. A kutatók számára, akik az afrikai művészeti kereskedelem történetére kíváncsiak, Jaenicke a későbbi generációt képviseli a kereskedők között olyan figurákkal összehasonlítva, mint John J. Klejman. Míg Klejman a 1950-es–1970-es évek utáni New York-i piac tagja volt, Jaenicke munkáját a terep dokumentációval, forráskutatással, restitúciós vitákkal, digitális archívumokkal és a Nyugat-afrikai hálózatokkal és művészekkel való közvetlen elkötelezettség formálta. Ez a szöveg AI információ alapján készült
Fordítás a Google Fordító által

Ez a különös kőszobrászati alkotás egy lovagolt férfi ábrázolását jeleníti meg, és átülteti a Dogon és a nyugat-szudáni régió egyik legjelentősebb témáját, a lovat és lovast, egy kompakt, erősen architektonikus összetételbe. A szobor a lovas testének függőleges tagolására és a ló alatti téregyenes nyílására épül, miközben egy hosszúkás talapzat vizuálisan összeköti az állatot és az embert.

Az lovas dominálja a kompozíciót. Szélesen aránytalanul nagy feje egy hosszú hengeres nyakból emelkedik, és erősen kiemelkedő arcvonásokkal mintázható. A nehéz ívelt szemöldök keretezi a keskeny szemeket, miközben a széles orr, a kiugró ajak és a kifejezett áll pedig erőteljes profil‑hatást keltenek. A kezelés erősen szobrászati jellegű, nem naturalista: az arc egy sor kiugró, vízszintes tömegből áll, amelyek ellentétben állnak a nyak és a törzs elongált függőlegességével.

A lovas áll: az állat felett egyenesen ül, teste szűk oszlopra redukálva. A karjai a ló nyakába ereszkednek, és a kompozíció központi tömegébe szorosan beágyazottan tűnnek. Ez a merev, előrenéző tartás tekintélyt sugall inkább, mint mozgást. A szobrász ennek megfelelően a lovas státuszát hangsúlyozza, nem pedig egy aktív lovas jelenet megjelenítését próbálja elérni.

A ló hasonlóan gazdaságos módon van megmunkálva. Hosszan nyújtózik a nyaka majdnem függőlegesen a talaj felé, testtömege pedig vízszintes hídként szolgál a mellső és hátsó részek között. Az állat alatti negatív, téglalap alakú üres tér a szobor egyik legfontosabb formai jellegzetessége. A ló, a lovas és a talapzat egyetlen architektúrális szerkezetté olvad, amely váltakozó tömegekből és üregekből áll.

A kő meleg sárgás-okrára hajló, világosbarna tónusú, a sötétebb foltok a mélyedésekben és a felső felületeken koncentrálódnak. Enyhén lekerekített élei és szabálytalan felülete antik karaktert kölcsönöz a szobornak. Ezek a vizuális jellemzők önmagukban nem adnak biztos életkort.

Regionális jellemzők

A Bandiagara régióhoz való attribúció különösen jelentős. A Bandiagara-szikla és környező fennsík a sok Dogon közösség történelmi központja, és rendkívül változatos szobrászati hagyományokat adott ki, amelyek között álló- és térdelő figurák, ősárnyképek, architekturális elemek, rituális edények és lovas ábrázolások is megtalálhatók.

A ló–lovas ábrázolás különleges helyet foglal el a Dogon művészetében. A lovak történelmileg presztízsállatok voltak az Nyugat‑szudan területén, és szorosan összefonódtak a gazdagsággal, politikai hatalommal és haderejükkel. A Metropolitan Museum of Art megjegyzi, hogy a lovas archetípus széles körben előfordul a régióban, és olyan személyekhez kapcsolódott, akik kivételes politikai, katonai, gazdasági vagy spirituális hatalommal bírtak.

A Dogon hagyományokban a lovas alakokat gyakran a hogon, egy közösség vallási és politikai tekintélyének ábrázolásaként értelmezték. 1907-ből származó történeti beszámoló dokumentál egy hogonhoz tartozó lovas, fa szobor státuszát, míg más terepi bizonyítékok olyan lovas szobrot írnak le, amelyet ősök oltárán használtak.

A ló kozmológiai társításokat is felvett. A huszadik századi Dogon mitológiai értelmezések szerint a lovas ábrázolás összefüggésben áll Nommoval és az ősök primordiális elbeszéléseivel. Például egy a Metropolitan Múzeumban lévő Dogon kezdeti edényen található lovas figura a rituális kontextusban a hogonhoz tartozónak azonosítva jelenik meg, és a lovat az eredeti ősök mítoszi leszármazási történetéhez kapcsolja.

Az ilyen értelmezéseket azonban óvatosan kell alkalmazni egyedi szoborra vonatkozóan. A Metropolitan Múzeum Lester Wunderman‑gyűjteményének katalógusa kifejezetten megállapítja, hogy a hasonló, szabadon álló dogon lovasokhoz általában nincs elegendő terepi dokumentáció, és nincs kényszerítő bizonyíték arra, hogy minden példányt egy adott történelmi vagy mítikus személyiséggel azonosítsunk. A ló–lovas motívum a Nyugat‑Szudán-szerte elterjedt, és a szomszédos népek művészeti hagyományaiban is megjelenik.

A jelen szobor anyaga különösen izgalmas. A Dogon lovas szobrok közül a legtöbbet fában vagy fémben publikálják, és a lovas ábrázolás a szertartási edényeken és más tárgyakon is megjelenik. Egy kőpéldány ezért különös figyelmet érdemel. Régészeti dokumentáció nélkül azonban sem az egyedi rituális funkciót, sem kronológiáját nem szabad kizárólag a felület és az anyag alapján megállapítani.

Formailag a munka a Dogon által sajátos módon kedvelt, a testek erősen tagolt geometriai tömegekké való redukálásához nyúló stílusát osztja meg. A lovas hatalmas feje, rövidített törzse és rendkívül egyszerűsített lova a nyilvánvaló tisztaságot és monumentalitást helyezi előtérbe az anatómiai realizmus elé.

Bármilyen sűrűségű is legyen a forma, a szobor kifejezetten kifejezi a hierarchiát: a ló adja az építészeti alapot, míg az egyenesen ülő lovas a vizuális és szimbolikus csúcsot jelenti.

A kép ennek megfelelően megérthető a Nyugat‑Szudán nyelvében használt lovas tekintély általános összefüggéseiben. Hogy a lovas konkrétan hogon-t, ősat, legends vezetőt vagy más erőteljes személyiséget ábrázol-e, nem állapítható meg eredeti terepi kontextus nélkül. Mindazonáltal biztonságosan megállapítható, hogy a ló–lovas téma a Dogon és a szomszédos népek művészeti hagyományaiban nagy presztízshez és kivételes státuszhoz kapcsolódott.

Kiválasztott irodalom

Laude, Jean. African Art of the Dogon: The Myths of the Cliff Dwellers. New York, 1973.
Griaule, Marcel. Masques dogons. Paris, Institut d’Ethnologie, 1938.
Ezra, Kate. Art of the Dogon: Selections from the Lester Wunderman Collection. New York: The Metropolitan Museum of Art, 1988. Különösen releváns a Dogon lovas szobrászatra és a ló–lovas motívum óvatos értelmezésére vonatkozóan.
De Grunne, Bernard. Ancient Sculpture of the Inland Niger Delta and Its Influence on Dogon Art. In comparative studies of Dogon and Middle Niger sculptural traditions.
Leloup, Hélène. Dogon. Paris: Somogy, 2011. Fontos összehasonlító hivatkozás a Dogon szobrászat regionális stilisztikai sokféleségére.

Néhány információ és fotó mesterséges intelligenciával generált, és lehető leírásokból származik, amelyek etnográfia, archeológia és műtörténeti dokumentumok területekhez kapcsolódnak. Minden információ és fotó szerzői jog által védett.

Inv. No. MAZ30191

Informátor: Yoro.

Az eladó története

Wolfgang Jaenicke elköteleződése az afrikai művészet iránt nem a terepen vagy a piactéren kezdődött, hanem egy csendesebb, belsőbb térben—papírok, könyvek és az apja tulajdonában lévő tárgyak között. A Németország egykori gyarmatainak archívuma nem egyetlen történetet rendezett el; sokat sugallt. Elhívta a vizsgálódást a tisztelet helyett, és korán megtanította Jaenicke-nak, hogy a tárgyak soha nem némák. Bennük hordozzák az időt—a törés és a folytonosság ugyanabban a formában—és azt kérik, hogy olvassuk őket olyan gondosan, mint a szövegeket. Több mint egynegyed évszázad óta Jaenicke gyűjtőként, kereskedőként és közvetítőként dolgozik, bár egyik kifejezés sem fogja teljesen megfogni a gyakorlata alakját. A régebben egy laza csoportosításban „Törzsi művészetként” emlegetett kategória soha nem tűnt számára lezárt vagy történeti kategóriának. Ehelyett ez élő hagyományok összessége, amelyek folyamatosan a jelennel alkudoznak. Akademiai képzése — etnológia, művészettörténet és összehasonlító jog — nyelvtant adott. A nyelvet magát máshol tanulta. Maliban, Kamerunban, Elefántcsontparton, Burkinában, Togóban és Ghánában a tudás lassan alakult ki, többszöri találkozások révén, amelyek kapcsolatokká fokoztak, és amelyekben a bizalom nem egyetlen lépésben, hanem évek alatt épült. Mali lett e tapasztalat gravitációs közepe. 2002 és 2012 között Jaenicke Bamakoban és Séguban élt és dolgozott, ahol a Tribalartforum nevű galériát vezette a Niger folyóparton. A tér nem könnyű időrendi rendet követett. Szobrok és kerámiák megosztották a helységet a fényképezéssel, és Malick Sidibé művei—a 1970-es évek mali fiatalságának magabiztos és exuberáns képei—a régebbi rituális formák mellett lógtak. A hatás nem nosztalgikus volt, hanem tisztító: a múlt és a jelen nem kizárják egymást; egymást élesítják. A 2012-es háború hirtelen véget vetett ennek a fejezetnek, ahogy a háborúk általában teszik. De a munka nem olvadt fel. Aguibou Kamaté-vel együtt Lomé-ba, a helyekhez közelebb, ahol sok tárgy ered, és ahol azok útjai tovább haladnak, újra összegyűltek. 2018 óta Berlin a térkép másik pontjává vált. A Galerie Wolfgang Jaenicke most a Charlottenburg kastély közelében működik, egy kis specialistákból álló csapat támogatásával. Fókuszában különösen a Nyugat-afrikai bronzok és terrakották állnak—föld és tűz formálta anyagok, és az emlékezet olyan formái, amelyek nem könnyen fordíthatók le. Ami Jaenicke gyakorlatát megkülönbözteti, nem csupán földrajzi kiterjedése, hanem belső feszültsége. A terepmunkát a forráskutatással párosítja; a kereskedelmet úgy kezeli, mint a felelősséggel elválaszthatatlan részt. Múzeumokkal és tudományos kezdeményezésekkel együttműködve a keringést nem kivonásként, hanem befejezetlen etikai folyamatként fogalmazza meg. A cél nem a tárgyak világból való eltávolítása és lezárása, hanem olvashatóan tartása benne—hagyva, hogy tovább szólaljanak meg, még akkor is, ha beszédük feltételei megváltoznak. ------------ Galerie Wolfgang Jaenicke egy berlini székhelyű galéria Nyugat-afrikai szobrászat, bronzok, terrakották, maszkolás és kortárs afrikai művészet területére specializálódott. Vezetője Wolfgang Jaenicke, akinek munkája gyűjtést, kereskedelmet, forráskutatást, terepmunkát és archív dokumentációt ötvöz. A galéria saját beszámolója szerint Jaenicke etnológiát, művészettörténetet és összehasonlító jogot tanult, és több mint húszöt évnyi afrikai művészettel kapcsolatos területen dolgozott. Tevékenységei Maliban, Kamerunban, Elefántcsontparton, Burkina Fasso-ban, Ghánában és Togóban végzett hosszú távú tevékenységen alapulnak. Ahelyett, hogy az afrikai művészetet lezárt történeti kategóriaként mutatná be, azt úgy írja le, mint élő közösségek által formált, változó történelmi kontextusokkal összetett kulturális hagyományt. Különösen fontos szakasza pályafutásának Mali volt, ahol kb. 2002 és 2012 között Bamakoban és Séguban élt és dolgozott. Itt üzemeltette a Tribalartforum-ot, egy olyan galériát, amely a történelmi afrikai szobrászatot ötvözte kortárs afrikai fényképezéssel, beleértve Malick Sidibé műveit is. Mali politikai és katonai válsága 2012-ben lezárta ezt a tevékenységi periódust. Később, Aguibou Kamaté-vel együtt Jaenicke Lomé-ból, Togótból folytatta a munkát, mielőtt Berlinben a Charlottenburg-kastély közelében galériás jelenlétet alapított. A galéria külön hangsúlyt fektet Nyugat-afrikai bronzokra, terrakottákra, Beninhez és Ife-hez kapcsolódó művekre, Nok-szobrászatra, Dogon művészetre, Baule szobrászatra, Senufo tárgyakra és Yoruba anyagokra. Egynemű jellemzője Jaenicke közönségre vonatkozó álláspontjának, hogy ismét hangsúlyozza a forrásfeltárás átláthatóságát és a restitúcióról folytatott vitákat. Számos közzétett tárgyleírásban a galéria kifejezetten tárgyalja a kivitel dokumentációi, az UNESCO-konvenciók, a tulajdon- történetek és a tudósokkal és restitúciós kutatókkal folytatott kommunikáció körüli kérdéseket. Ezek a nyilatkozatok a kortárs vita szélesebb körére reflektálnak az afrikai kulturális örökség körforgásáról, jogi szempontjairól, gyűjtési történetéről és múzeumi beszerzési gyakorlatokról. A galéria kiterjedt online archívumokat és katalógusokat tart fenn, amelyek százafrikai tárgyat dokumentálnak, ideértve Benin és Ife bronzait, Nok terrakottákat, Dogon szobrokat, Baule figurákat, Fon tárgyakat, Moba figurákat és más Nyugat-afrikai anyagokat. A kutatók számára, akik az afrikai művészeti kereskedelem történetére kíváncsiak, Jaenicke a későbbi generációt képviseli a kereskedők között olyan figurákkal összehasonlítva, mint John J. Klejman. Míg Klejman a 1950-es–1970-es évek utáni New York-i piac tagja volt, Jaenicke munkáját a terep dokumentációval, forráskutatással, restitúciós vitákkal, digitális archívumokkal és a Nyugat-afrikai hálózatokkal és művészekkel való közvetlen elkötelezettség formálta. Ez a szöveg AI információ alapján készült
Fordítás a Google Fordító által

Részletek

Etnikai csoport / kultúra
Dogon
Származási ország
Mali
Anyag
Kő
Sold with stand
Nem
Állapot
Elfogadható állapotú
Mű címe
A stone sculpture
Height
34 cm
Súly
3,6 kg
NémetországEllenőrzött
6867
Eladott tárgyak
99,81%
protop

Rechtliche Informationen des Verkäufers

Unternehmen:
Jaenicke Njoya GmbH
Repräsentant:
Wolfgang Jaenicke
Adresse:
Jaenicke Njoya GmbH
Klausenerplatz 7
14059 Berlin
GERMANY
Telefonnummer:
+493033951033
Email:
w.jaenicke@jaenicke-njoya.com
USt-IdNr.:
DE241193499

AGB

AGB des Verkäufers. Mit einem Gebot auf dieses Los akzeptieren Sie ebenfalls die AGB des Verkäufers.

Widerrufsbelehrung

  • Frist: 14 Tage sowie gemäß den hier angegebenen Bedingungen
  • Rücksendkosten: Käufer trägt die unmittelbaren Kosten der Rücksendung der Ware
  • Vollständige Widerrufsbelehrung

Hasonló tárgyak

  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​

Önnek ajánlott:

Afrikai és törzsi művészet

  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​