Egy kőszobor - Dogon - Mali (Nincs minimálár)






Tíz év tapasztalat a történelmi fegyverek, páncélok és afrikai művészet terén.
1 € |
|---|
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 142824 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Dogon stílusú kőszobor Maliból, Bandiagara régióból, lovas figura, 34 cm magas, 3,6 kg, jó állapotban.
Leírás az eladótól
Ez a különös kőszobrászati alkotás egy lovagolt férfi ábrázolását jeleníti meg, és átülteti a Dogon és a nyugat-szudáni régió egyik legjelentősebb témáját, a lovat és lovast, egy kompakt, erősen architektonikus összetételbe. A szobor a lovas testének függőleges tagolására és a ló alatti téregyenes nyílására épül, miközben egy hosszúkás talapzat vizuálisan összeköti az állatot és az embert.
Az lovas dominálja a kompozíciót. Szélesen aránytalanul nagy feje egy hosszú hengeres nyakból emelkedik, és erősen kiemelkedő arcvonásokkal mintázható. A nehéz ívelt szemöldök keretezi a keskeny szemeket, miközben a széles orr, a kiugró ajak és a kifejezett áll pedig erőteljes profil‑hatást keltenek. A kezelés erősen szobrászati jellegű, nem naturalista: az arc egy sor kiugró, vízszintes tömegből áll, amelyek ellentétben állnak a nyak és a törzs elongált függőlegességével.
A lovas áll: az állat felett egyenesen ül, teste szűk oszlopra redukálva. A karjai a ló nyakába ereszkednek, és a kompozíció központi tömegébe szorosan beágyazottan tűnnek. Ez a merev, előrenéző tartás tekintélyt sugall inkább, mint mozgást. A szobrász ennek megfelelően a lovas státuszát hangsúlyozza, nem pedig egy aktív lovas jelenet megjelenítését próbálja elérni.
A ló hasonlóan gazdaságos módon van megmunkálva. Hosszan nyújtózik a nyaka majdnem függőlegesen a talaj felé, testtömege pedig vízszintes hídként szolgál a mellső és hátsó részek között. Az állat alatti negatív, téglalap alakú üres tér a szobor egyik legfontosabb formai jellegzetessége. A ló, a lovas és a talapzat egyetlen architektúrális szerkezetté olvad, amely váltakozó tömegekből és üregekből áll.
A kő meleg sárgás-okrára hajló, világosbarna tónusú, a sötétebb foltok a mélyedésekben és a felső felületeken koncentrálódnak. Enyhén lekerekített élei és szabálytalan felülete antik karaktert kölcsönöz a szobornak. Ezek a vizuális jellemzők önmagukban nem adnak biztos életkort.
Regionális jellemzők
A Bandiagara régióhoz való attribúció különösen jelentős. A Bandiagara-szikla és környező fennsík a sok Dogon közösség történelmi központja, és rendkívül változatos szobrászati hagyományokat adott ki, amelyek között álló- és térdelő figurák, ősárnyképek, architekturális elemek, rituális edények és lovas ábrázolások is megtalálhatók.
A ló–lovas ábrázolás különleges helyet foglal el a Dogon művészetében. A lovak történelmileg presztízsállatok voltak az Nyugat‑szudan területén, és szorosan összefonódtak a gazdagsággal, politikai hatalommal és haderejükkel. A Metropolitan Museum of Art megjegyzi, hogy a lovas archetípus széles körben előfordul a régióban, és olyan személyekhez kapcsolódott, akik kivételes politikai, katonai, gazdasági vagy spirituális hatalommal bírtak.
A Dogon hagyományokban a lovas alakokat gyakran a hogon, egy közösség vallási és politikai tekintélyének ábrázolásaként értelmezték. 1907-ből származó történeti beszámoló dokumentál egy hogonhoz tartozó lovas, fa szobor státuszát, míg más terepi bizonyítékok olyan lovas szobrot írnak le, amelyet ősök oltárán használtak.
A ló kozmológiai társításokat is felvett. A huszadik századi Dogon mitológiai értelmezések szerint a lovas ábrázolás összefüggésben áll Nommoval és az ősök primordiális elbeszéléseivel. Például egy a Metropolitan Múzeumban lévő Dogon kezdeti edényen található lovas figura a rituális kontextusban a hogonhoz tartozónak azonosítva jelenik meg, és a lovat az eredeti ősök mítoszi leszármazási történetéhez kapcsolja.
Az ilyen értelmezéseket azonban óvatosan kell alkalmazni egyedi szoborra vonatkozóan. A Metropolitan Múzeum Lester Wunderman‑gyűjteményének katalógusa kifejezetten megállapítja, hogy a hasonló, szabadon álló dogon lovasokhoz általában nincs elegendő terepi dokumentáció, és nincs kényszerítő bizonyíték arra, hogy minden példányt egy adott történelmi vagy mítikus személyiséggel azonosítsunk. A ló–lovas motívum a Nyugat‑Szudán-szerte elterjedt, és a szomszédos népek művészeti hagyományaiban is megjelenik.
A jelen szobor anyaga különösen izgalmas. A Dogon lovas szobrok közül a legtöbbet fában vagy fémben publikálják, és a lovas ábrázolás a szertartási edényeken és más tárgyakon is megjelenik. Egy kőpéldány ezért különös figyelmet érdemel. Régészeti dokumentáció nélkül azonban sem az egyedi rituális funkciót, sem kronológiáját nem szabad kizárólag a felület és az anyag alapján megállapítani.
Formailag a munka a Dogon által sajátos módon kedvelt, a testek erősen tagolt geometriai tömegekké való redukálásához nyúló stílusát osztja meg. A lovas hatalmas feje, rövidített törzse és rendkívül egyszerűsített lova a nyilvánvaló tisztaságot és monumentalitást helyezi előtérbe az anatómiai realizmus elé.
Bármilyen sűrűségű is legyen a forma, a szobor kifejezetten kifejezi a hierarchiát: a ló adja az építészeti alapot, míg az egyenesen ülő lovas a vizuális és szimbolikus csúcsot jelenti.
A kép ennek megfelelően megérthető a Nyugat‑Szudán nyelvében használt lovas tekintély általános összefüggéseiben. Hogy a lovas konkrétan hogon-t, ősat, legends vezetőt vagy más erőteljes személyiséget ábrázol-e, nem állapítható meg eredeti terepi kontextus nélkül. Mindazonáltal biztonságosan megállapítható, hogy a ló–lovas téma a Dogon és a szomszédos népek művészeti hagyományaiban nagy presztízshez és kivételes státuszhoz kapcsolódott.
Kiválasztott irodalom
Laude, Jean. African Art of the Dogon: The Myths of the Cliff Dwellers. New York, 1973.
Griaule, Marcel. Masques dogons. Paris, Institut d’Ethnologie, 1938.
Ezra, Kate. Art of the Dogon: Selections from the Lester Wunderman Collection. New York: The Metropolitan Museum of Art, 1988. Különösen releváns a Dogon lovas szobrászatra és a ló–lovas motívum óvatos értelmezésére vonatkozóan.
De Grunne, Bernard. Ancient Sculpture of the Inland Niger Delta and Its Influence on Dogon Art. In comparative studies of Dogon and Middle Niger sculptural traditions.
Leloup, Hélène. Dogon. Paris: Somogy, 2011. Fontos összehasonlító hivatkozás a Dogon szobrászat regionális stilisztikai sokféleségére.
Néhány információ és fotó mesterséges intelligenciával generált, és lehető leírásokból származik, amelyek etnográfia, archeológia és műtörténeti dokumentumok területekhez kapcsolódnak. Minden információ és fotó szerzői jog által védett.
Inv. No. MAZ30191
Informátor: Yoro.
Az eladó története
Ez a különös kőszobrászati alkotás egy lovagolt férfi ábrázolását jeleníti meg, és átülteti a Dogon és a nyugat-szudáni régió egyik legjelentősebb témáját, a lovat és lovast, egy kompakt, erősen architektonikus összetételbe. A szobor a lovas testének függőleges tagolására és a ló alatti téregyenes nyílására épül, miközben egy hosszúkás talapzat vizuálisan összeköti az állatot és az embert.
Az lovas dominálja a kompozíciót. Szélesen aránytalanul nagy feje egy hosszú hengeres nyakból emelkedik, és erősen kiemelkedő arcvonásokkal mintázható. A nehéz ívelt szemöldök keretezi a keskeny szemeket, miközben a széles orr, a kiugró ajak és a kifejezett áll pedig erőteljes profil‑hatást keltenek. A kezelés erősen szobrászati jellegű, nem naturalista: az arc egy sor kiugró, vízszintes tömegből áll, amelyek ellentétben állnak a nyak és a törzs elongált függőlegességével.
A lovas áll: az állat felett egyenesen ül, teste szűk oszlopra redukálva. A karjai a ló nyakába ereszkednek, és a kompozíció központi tömegébe szorosan beágyazottan tűnnek. Ez a merev, előrenéző tartás tekintélyt sugall inkább, mint mozgást. A szobrász ennek megfelelően a lovas státuszát hangsúlyozza, nem pedig egy aktív lovas jelenet megjelenítését próbálja elérni.
A ló hasonlóan gazdaságos módon van megmunkálva. Hosszan nyújtózik a nyaka majdnem függőlegesen a talaj felé, testtömege pedig vízszintes hídként szolgál a mellső és hátsó részek között. Az állat alatti negatív, téglalap alakú üres tér a szobor egyik legfontosabb formai jellegzetessége. A ló, a lovas és a talapzat egyetlen architektúrális szerkezetté olvad, amely váltakozó tömegekből és üregekből áll.
A kő meleg sárgás-okrára hajló, világosbarna tónusú, a sötétebb foltok a mélyedésekben és a felső felületeken koncentrálódnak. Enyhén lekerekített élei és szabálytalan felülete antik karaktert kölcsönöz a szobornak. Ezek a vizuális jellemzők önmagukban nem adnak biztos életkort.
Regionális jellemzők
A Bandiagara régióhoz való attribúció különösen jelentős. A Bandiagara-szikla és környező fennsík a sok Dogon közösség történelmi központja, és rendkívül változatos szobrászati hagyományokat adott ki, amelyek között álló- és térdelő figurák, ősárnyképek, architekturális elemek, rituális edények és lovas ábrázolások is megtalálhatók.
A ló–lovas ábrázolás különleges helyet foglal el a Dogon művészetében. A lovak történelmileg presztízsállatok voltak az Nyugat‑szudan területén, és szorosan összefonódtak a gazdagsággal, politikai hatalommal és haderejükkel. A Metropolitan Museum of Art megjegyzi, hogy a lovas archetípus széles körben előfordul a régióban, és olyan személyekhez kapcsolódott, akik kivételes politikai, katonai, gazdasági vagy spirituális hatalommal bírtak.
A Dogon hagyományokban a lovas alakokat gyakran a hogon, egy közösség vallási és politikai tekintélyének ábrázolásaként értelmezték. 1907-ből származó történeti beszámoló dokumentál egy hogonhoz tartozó lovas, fa szobor státuszát, míg más terepi bizonyítékok olyan lovas szobrot írnak le, amelyet ősök oltárán használtak.
A ló kozmológiai társításokat is felvett. A huszadik századi Dogon mitológiai értelmezések szerint a lovas ábrázolás összefüggésben áll Nommoval és az ősök primordiális elbeszéléseivel. Például egy a Metropolitan Múzeumban lévő Dogon kezdeti edényen található lovas figura a rituális kontextusban a hogonhoz tartozónak azonosítva jelenik meg, és a lovat az eredeti ősök mítoszi leszármazási történetéhez kapcsolja.
Az ilyen értelmezéseket azonban óvatosan kell alkalmazni egyedi szoborra vonatkozóan. A Metropolitan Múzeum Lester Wunderman‑gyűjteményének katalógusa kifejezetten megállapítja, hogy a hasonló, szabadon álló dogon lovasokhoz általában nincs elegendő terepi dokumentáció, és nincs kényszerítő bizonyíték arra, hogy minden példányt egy adott történelmi vagy mítikus személyiséggel azonosítsunk. A ló–lovas motívum a Nyugat‑Szudán-szerte elterjedt, és a szomszédos népek művészeti hagyományaiban is megjelenik.
A jelen szobor anyaga különösen izgalmas. A Dogon lovas szobrok közül a legtöbbet fában vagy fémben publikálják, és a lovas ábrázolás a szertartási edényeken és más tárgyakon is megjelenik. Egy kőpéldány ezért különös figyelmet érdemel. Régészeti dokumentáció nélkül azonban sem az egyedi rituális funkciót, sem kronológiáját nem szabad kizárólag a felület és az anyag alapján megállapítani.
Formailag a munka a Dogon által sajátos módon kedvelt, a testek erősen tagolt geometriai tömegekké való redukálásához nyúló stílusát osztja meg. A lovas hatalmas feje, rövidített törzse és rendkívül egyszerűsített lova a nyilvánvaló tisztaságot és monumentalitást helyezi előtérbe az anatómiai realizmus elé.
Bármilyen sűrűségű is legyen a forma, a szobor kifejezetten kifejezi a hierarchiát: a ló adja az építészeti alapot, míg az egyenesen ülő lovas a vizuális és szimbolikus csúcsot jelenti.
A kép ennek megfelelően megérthető a Nyugat‑Szudán nyelvében használt lovas tekintély általános összefüggéseiben. Hogy a lovas konkrétan hogon-t, ősat, legends vezetőt vagy más erőteljes személyiséget ábrázol-e, nem állapítható meg eredeti terepi kontextus nélkül. Mindazonáltal biztonságosan megállapítható, hogy a ló–lovas téma a Dogon és a szomszédos népek művészeti hagyományaiban nagy presztízshez és kivételes státuszhoz kapcsolódott.
Kiválasztott irodalom
Laude, Jean. African Art of the Dogon: The Myths of the Cliff Dwellers. New York, 1973.
Griaule, Marcel. Masques dogons. Paris, Institut d’Ethnologie, 1938.
Ezra, Kate. Art of the Dogon: Selections from the Lester Wunderman Collection. New York: The Metropolitan Museum of Art, 1988. Különösen releváns a Dogon lovas szobrászatra és a ló–lovas motívum óvatos értelmezésére vonatkozóan.
De Grunne, Bernard. Ancient Sculpture of the Inland Niger Delta and Its Influence on Dogon Art. In comparative studies of Dogon and Middle Niger sculptural traditions.
Leloup, Hélène. Dogon. Paris: Somogy, 2011. Fontos összehasonlító hivatkozás a Dogon szobrászat regionális stilisztikai sokféleségére.
Néhány információ és fotó mesterséges intelligenciával generált, és lehető leírásokból származik, amelyek etnográfia, archeológia és műtörténeti dokumentumok területekhez kapcsolódnak. Minden információ és fotó szerzői jog által védett.
Inv. No. MAZ30191
Informátor: Yoro.
Az eladó története
Részletek
Rechtliche Informationen des Verkäufers
- Unternehmen:
- Jaenicke Njoya GmbH
- Repräsentant:
- Wolfgang Jaenicke
- Adresse:
- Jaenicke Njoya GmbH
Klausenerplatz 7
14059 Berlin
GERMANY - Telefonnummer:
- +493033951033
- Email:
- w.jaenicke@jaenicke-njoya.com
- USt-IdNr.:
- DE241193499
AGB
AGB des Verkäufers. Mit einem Gebot auf dieses Los akzeptieren Sie ebenfalls die AGB des Verkäufers.
Widerrufsbelehrung
- Frist: 14 Tage sowie gemäß den hier angegebenen Bedingungen
- Rücksendkosten: Käufer trägt die unmittelbaren Kosten der Rücksendung der Ware
- Vollständige Widerrufsbelehrung
