Egy bronzszobor - Sao-Kotoko - Csád (Nincs minimálár)
07
napok
01
óra
20
perc
00
másodperc
Jelenlegi licit
€ 1
Nincs minimálár
Szakértő
Julien Gauthier által kiválasztva
Tíz év tapasztalat a történelmi fegyverek, páncélok és afrikai művészet terén.
Becslés € 150 - € 200
 | 1 € |
|---|
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 142857 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Chad-i Sao-Kotoko kultúrához tartozó bronz szobra, 7 cm magas, 190 g, jó állapotú, állvány nélkül.
AI-támogatott összefoglaló
Leírás az eladótól
Sao-Kotoko Bronze Equestrian Figures, Lake Chad Region, Chad
Sao-Kotoko, Lake Chad régió, Csád
Fürödt rézedény ötvözetből (bronz)
Ez a szoros közel hozzátartozó, kis bronzszobra pár lovas figurát ábrázol, és a Lake Chad-medence Sao-Kotoko kulturális-szférájához kapcsolódó jellegzetes lovas-ábrázolások közé tartozik. Kisméretű, ugyanakkor rendkívül kidolgozott kivitelezésű szobrok, amelyek a lovat és a lovast sűrű szoboralakulattá egyesítik, markánsan hajlított formákkal, metszett díszítéssel és magas fejdíszekkel uralva a kompozíciót.
Mindkét ló négy, vékonyodó lábon áll stabilan. A test kompakt és rövid, a nyak drámaian előre és befelé ível, végződik egy rendkívül stilizált fejben. Ez a szinte körkörös mozgás a kompozíció egyik legfeltűnőbb eleme, a állat nyakát nyitott szobrászati hurkokké formálva.
A lovasok függőlegesen emelkednek a lovakról, és kiemelkedően magas, haranggal tarka fejdíszeikről ismertek, amelyek vízszintes metszetésekbe vannak burkolva. Testük szorosan integrálódik a felemelt lovaikkal, miközben meghajlított karjaik és kiugró elemeik a mellkas és fej körül összetett, téri sorozatot hoznak létre. Az arcvonások rendkívül redukáltak, a profilra, a fejdíszre és a díszítésre helyezve a hangsúlyt.
Bár közel állnak egymáshoz, a két szobor nem pontosan azonos másolat. A lovak nyakainak görbületében, a lovasok elhelyezkedésében és az egyes részletek kezelésében mutatkozó különbségek külön kaszálást és modellezést jeleznek. Ezért inkább kapcsolódó egyedi művekként értelmezendők, mint mechanikusan reproduált tárgyak.
Felületeik különösen vonzó kombinációját mutatják a sötétbarna rézötvözetnek és a széleskörű zöld oxidációnak. A felmagasodó területek melegebb vöröses és aranyas tónusokat tárnak fel, míg a bevágott részek erősebb zöld lerakódást őriznek. Ez a variáció hangsúlyozza a formázott és metszett díszítést, és mindkét szobornak jelentős vizuális mélységet kölcsönöz.
Regionális jellemzők
A Lake Chad-medence évszázadok óta fontos kulturális kereszteződésként szolgál, összekötve ma Csádot, Észak-Kamerunt, Északkelet-Nigériát és Nigret. Az „Sao” kifejezés ezt a régióhoz kapcsolódó régészeti és történelmi populációkat jelöli, míg a Kotoko a későbbi közösségek közé tartozik, akik megőrizték a Sao-hoz kapcsolódó hagyományokat. A két jelölés ezért gyakran együtt fordul elő a művészeti piaci és múzeumi terminológiában „Sao-Kotoko” kifejezésként, bár nem tekinthetők egyszerűen felcserélhető történelmi identitásoknak.
Kis rézalöveggel készített lovas figurákat a Kotoko fém- és ötvözetmunkához kapcsolódó egyik legismertebb forma. Csádon dokumentált példák általában a viaszból történő öntés (lost-wax casting) módszerével készülnek, amely lehetővé teszi, hogy minden viaszminta egyedi formát kapjon a öntés előtt. Ez segít megérteni a látszólag összefüggő ló-lovas figurák közti sokféleséget.
A ló maga is erőteljes asszociációkat hordozott a széles Szahél felé. Mivel a lovak tulajdonlása történelmileg a katonai és politikai elit körébe tartozott, a lovas-ábrázolás könnyen közvetített rangot, hatalmat és tekintélyt. A konkrét Kotoko kontextusban azonban néhány mini ló-lovas figura más és sokkal személyesebb funkciót kapott.
Különösen fontos kategória a putchu guinadji néven ismert. Ezeket a kis fém lovasokat személyes védő tárgyakként használták, és olyan amulettumként dokumentálták, amelyek a szellemi megszállás és a mentális zavarok elleni védelemmel kapcsolatosak. Némelyiket a testnél hordták, vagy testközelben tartották.
Ezeknek az amuletteknek a hagyományos értelmezése különösen érdekes: a ló a megbetegedett személyt, a lovas pedig a megszálló szellemi erőt jelképezte. Így a kis lovas-kollekció kifejezte az egyén és az adott erő közötti kapcsolatot.
Mindazonáltal elhamarkodott lenne egyértelműen Putchu Guinadji-nak azonosítani a jelenlegi párt a méretei és részletes terepi dokumentáció hiányában. Nem minden Sao-Kotoko lovas bronz rendelkezett ugyanakkora funkcióval, és ismert nagyobb bronz csoportok is. Megjelentetik és aukcióra bocsátott Kotoko művek tartalmaznak egyedi lovasokat és több lovasból álló kompozíciókat is.
Stílusát tekintve a jelenlegi pár rendkívül vonzó. A lovak nyakainak túlzott görbülete körkörös mozgást hoz létre, míg a lovasok és fejdíszeik felfelé törő oszlopot vezetnek be. Ennek eredményeként a szobrok zárttá és nyitttá vált formákat váltogatnak: a tömör testet a görbült nyakak által létrehozott nagy nyílások és a lovas és a nyeregség közötti kisebb rések szakítják meg.
A magasan futó, barázdált fejdíszek jelentős vizuálisak. Ezek jelentősen növelik a lovasok látszó magasságát, és közvetlen hierarchiát teremtenek az ember és az állat között. A linearitás helyett az öntőművész a lovat, a lovast, a státuszt és a jelenlét közléséhez szükséges elemekre összpontosított.
Ez a pár ezért a Lake Chad régió lovas hagyományának különösen kifejező megnyilvánulását képviseli. Méretét tekintve kis léptékével, a kifinomult viaszból történő öntéssel, a díszítő részletekkel és a hatalmas ló-lovas képi együttessel meggyőzően illeszkedik a szélesebb Sao-Kotoko ötvösművészeti hagyományba.
Kiválasztott Irodalom
Massa, Gabriel. Cheval et cavalier dans l’art de l’Afrique noire. Saint-Maur-des-Fossés: Sépia, 2007. Kifejezetten releváns a lovas motívum és a Kotoko putchu guinadji hagyomány szempontjából.
Peroni, Pierluigi. Sao-Kotoko: Bronzes of the Chad Basin. Összehasonlító irodalom a Lake Chad kulturális szféra kis rézötvözetű lovas figuráiról.
Lebeuf, Jean-Paul. Archéologie tchadienne: les Sao du Cameroun et du Tchad. Paris: Hermann, 1962. Alapvető archeológiai hátteret ad a Lake Chad-medence Sao hagyományaihoz.
Lebeuf, Annie M. M. Les principautés Kotoko: essai sur le caractère sacré de l’autorité. Paris: Éditions du CNRS, 1969. Fontos etnográfiai háttér a Kotoko társadalom és a történelmi Lake Chad kulturális környezetéhez.
Néhány információ és fénykép mesterséges intelligencia által készült és ethnográfiai, archeológiai és művészettörténeti publikációk alapján származik. Minden információ és fotó szerzői jogvédelem alatt áll.
Inv. No. MAZ30602
Informant: Amadou Dogo
Magasság: 7 cm / 7 cm
Súly: 90 g / 100 g
Az eladó története
Wolfgang Jaenicke elköteleződése az afrikai művészet iránt nem a terepen vagy a piactéren kezdődött, hanem egy csendesebb, belsőbb térben—papírok, könyvek és az apja tulajdonában lévő tárgyak között. A Németország egykori gyarmatainak archívuma nem egyetlen történetet rendezett el; sokat sugallt. Elhívta a vizsgálódást a tisztelet helyett, és korán megtanította Jaenicke-nak, hogy a tárgyak soha nem némák. Bennük hordozzák az időt—a törés és a folytonosság ugyanabban a formában—és azt kérik, hogy olvassuk őket olyan gondosan, mint a szövegeket.
Több mint egynegyed évszázad óta Jaenicke gyűjtőként, kereskedőként és közvetítőként dolgozik, bár egyik kifejezés sem fogja teljesen megfogni a gyakorlata alakját. A régebben egy laza csoportosításban „Törzsi művészetként” emlegetett kategória soha nem tűnt számára lezárt vagy történeti kategóriának. Ehelyett ez élő hagyományok összessége, amelyek folyamatosan a jelennel alkudoznak. Akademiai képzése — etnológia, művészettörténet és összehasonlító jog — nyelvtant adott. A nyelvet magát máshol tanulta. Maliban, Kamerunban, Elefántcsontparton, Burkinában, Togóban és Ghánában a tudás lassan alakult ki, többszöri találkozások révén, amelyek kapcsolatokká fokoztak, és amelyekben a bizalom nem egyetlen lépésben, hanem évek alatt épült.
Mali lett e tapasztalat gravitációs közepe. 2002 és 2012 között Jaenicke Bamakoban és Séguban élt és dolgozott, ahol a Tribalartforum nevű galériát vezette a Niger folyóparton. A tér nem könnyű időrendi rendet követett. Szobrok és kerámiák megosztották a helységet a fényképezéssel, és Malick Sidibé művei—a 1970-es évek mali fiatalságának magabiztos és exuberáns képei—a régebbi rituális formák mellett lógtak. A hatás nem nosztalgikus volt, hanem tisztító: a múlt és a jelen nem kizárják egymást; egymást élesítják.
A 2012-es háború hirtelen véget vetett ennek a fejezetnek, ahogy a háborúk általában teszik. De a munka nem olvadt fel. Aguibou Kamaté-vel együtt Lomé-ba, a helyekhez közelebb, ahol sok tárgy ered, és ahol azok útjai tovább haladnak, újra összegyűltek. 2018 óta Berlin a térkép másik pontjává vált. A Galerie Wolfgang Jaenicke most a Charlottenburg kastély közelében működik, egy kis specialistákból álló csapat támogatásával. Fókuszában különösen a Nyugat-afrikai bronzok és terrakották állnak—föld és tűz formálta anyagok, és az emlékezet olyan formái, amelyek nem könnyen fordíthatók le.
Ami Jaenicke gyakorlatát megkülönbözteti, nem csupán földrajzi kiterjedése, hanem belső feszültsége. A terepmunkát a forráskutatással párosítja; a kereskedelmet úgy kezeli, mint a felelősséggel elválaszthatatlan részt. Múzeumokkal és tudományos kezdeményezésekkel együttműködve a keringést nem kivonásként, hanem befejezetlen etikai folyamatként fogalmazza meg. A cél nem a tárgyak világból való eltávolítása és lezárása, hanem olvashatóan tartása benne—hagyva, hogy tovább szólaljanak meg, még akkor is, ha beszédük feltételei megváltoznak.
------------
Galerie Wolfgang Jaenicke egy berlini székhelyű galéria Nyugat-afrikai szobrászat, bronzok, terrakották, maszkolás és kortárs afrikai művészet területére specializálódott. Vezetője Wolfgang Jaenicke, akinek munkája gyűjtést, kereskedelmet, forráskutatást, terepmunkát és archív dokumentációt ötvöz.
A galéria saját beszámolója szerint Jaenicke etnológiát, művészettörténetet és összehasonlító jogot tanult, és több mint húszöt évnyi afrikai művészettel kapcsolatos területen dolgozott. Tevékenységei Maliban, Kamerunban, Elefántcsontparton, Burkina Fasso-ban, Ghánában és Togóban végzett hosszú távú tevékenységen alapulnak. Ahelyett, hogy az afrikai művészetet lezárt történeti kategóriaként mutatná be, azt úgy írja le, mint élő közösségek által formált, változó történelmi kontextusokkal összetett kulturális hagyományt.
Különösen fontos szakasza pályafutásának Mali volt, ahol kb. 2002 és 2012 között Bamakoban és Séguban élt és dolgozott. Itt üzemeltette a Tribalartforum-ot, egy olyan galériát, amely a történelmi afrikai szobrászatot ötvözte kortárs afrikai fényképezéssel, beleértve Malick Sidibé műveit is. Mali politikai és katonai válsága 2012-ben lezárta ezt a tevékenységi periódust.
Később, Aguibou Kamaté-vel együtt Jaenicke Lomé-ból, Togótból folytatta a munkát, mielőtt Berlinben a Charlottenburg-kastély közelében galériás jelenlétet alapított. A galéria külön hangsúlyt fektet Nyugat-afrikai bronzokra, terrakottákra, Beninhez és Ife-hez kapcsolódó művekre, Nok-szobrászatra, Dogon művészetre, Baule szobrászatra, Senufo tárgyakra és Yoruba anyagokra.
Egynemű jellemzője Jaenicke közönségre vonatkozó álláspontjának, hogy ismét hangsúlyozza a forrásfeltárás átláthatóságát és a restitúcióról folytatott vitákat. Számos közzétett tárgyleírásban a galéria kifejezetten tárgyalja a kivitel dokumentációi, az UNESCO-konvenciók, a tulajdon- történetek és a tudósokkal és restitúciós kutatókkal folytatott kommunikáció körüli kérdéseket. Ezek a nyilatkozatok a kortárs vita szélesebb körére reflektálnak az afrikai kulturális örökség körforgásáról, jogi szempontjairól, gyűjtési történetéről és múzeumi beszerzési gyakorlatokról.
A galéria kiterjedt online archívumokat és katalógusokat tart fenn, amelyek százafrikai tárgyat dokumentálnak, ideértve Benin és Ife bronzait, Nok terrakottákat, Dogon szobrokat, Baule figurákat, Fon tárgyakat, Moba figurákat és más Nyugat-afrikai anyagokat.
A kutatók számára, akik az afrikai művészeti kereskedelem történetére kíváncsiak, Jaenicke a későbbi generációt képviseli a kereskedők között olyan figurákkal összehasonlítva, mint John J. Klejman. Míg Klejman a 1950-es–1970-es évek utáni New York-i piac tagja volt, Jaenicke munkáját a terep dokumentációval, forráskutatással, restitúciós vitákkal, digitális archívumokkal és a Nyugat-afrikai hálózatokkal és művészekkel való közvetlen elkötelezettség formálta.
Ez a szöveg AI információ alapján készült
Fordítás a Google Fordító általSao-Kotoko Bronze Equestrian Figures, Lake Chad Region, Chad
Sao-Kotoko, Lake Chad régió, Csád
Fürödt rézedény ötvözetből (bronz)
Ez a szoros közel hozzátartozó, kis bronzszobra pár lovas figurát ábrázol, és a Lake Chad-medence Sao-Kotoko kulturális-szférájához kapcsolódó jellegzetes lovas-ábrázolások közé tartozik. Kisméretű, ugyanakkor rendkívül kidolgozott kivitelezésű szobrok, amelyek a lovat és a lovast sűrű szoboralakulattá egyesítik, markánsan hajlított formákkal, metszett díszítéssel és magas fejdíszekkel uralva a kompozíciót.
Mindkét ló négy, vékonyodó lábon áll stabilan. A test kompakt és rövid, a nyak drámaian előre és befelé ível, végződik egy rendkívül stilizált fejben. Ez a szinte körkörös mozgás a kompozíció egyik legfeltűnőbb eleme, a állat nyakát nyitott szobrászati hurkokké formálva.
A lovasok függőlegesen emelkednek a lovakról, és kiemelkedően magas, haranggal tarka fejdíszeikről ismertek, amelyek vízszintes metszetésekbe vannak burkolva. Testük szorosan integrálódik a felemelt lovaikkal, miközben meghajlított karjaik és kiugró elemeik a mellkas és fej körül összetett, téri sorozatot hoznak létre. Az arcvonások rendkívül redukáltak, a profilra, a fejdíszre és a díszítésre helyezve a hangsúlyt.
Bár közel állnak egymáshoz, a két szobor nem pontosan azonos másolat. A lovak nyakainak görbületében, a lovasok elhelyezkedésében és az egyes részletek kezelésében mutatkozó különbségek külön kaszálást és modellezést jeleznek. Ezért inkább kapcsolódó egyedi művekként értelmezendők, mint mechanikusan reproduált tárgyak.
Felületeik különösen vonzó kombinációját mutatják a sötétbarna rézötvözetnek és a széleskörű zöld oxidációnak. A felmagasodó területek melegebb vöröses és aranyas tónusokat tárnak fel, míg a bevágott részek erősebb zöld lerakódást őriznek. Ez a variáció hangsúlyozza a formázott és metszett díszítést, és mindkét szobornak jelentős vizuális mélységet kölcsönöz.
Regionális jellemzők
A Lake Chad-medence évszázadok óta fontos kulturális kereszteződésként szolgál, összekötve ma Csádot, Észak-Kamerunt, Északkelet-Nigériát és Nigret. Az „Sao” kifejezés ezt a régióhoz kapcsolódó régészeti és történelmi populációkat jelöli, míg a Kotoko a későbbi közösségek közé tartozik, akik megőrizték a Sao-hoz kapcsolódó hagyományokat. A két jelölés ezért gyakran együtt fordul elő a művészeti piaci és múzeumi terminológiában „Sao-Kotoko” kifejezésként, bár nem tekinthetők egyszerűen felcserélhető történelmi identitásoknak.
Kis rézalöveggel készített lovas figurákat a Kotoko fém- és ötvözetmunkához kapcsolódó egyik legismertebb forma. Csádon dokumentált példák általában a viaszból történő öntés (lost-wax casting) módszerével készülnek, amely lehetővé teszi, hogy minden viaszminta egyedi formát kapjon a öntés előtt. Ez segít megérteni a látszólag összefüggő ló-lovas figurák közti sokféleséget.
A ló maga is erőteljes asszociációkat hordozott a széles Szahél felé. Mivel a lovak tulajdonlása történelmileg a katonai és politikai elit körébe tartozott, a lovas-ábrázolás könnyen közvetített rangot, hatalmat és tekintélyt. A konkrét Kotoko kontextusban azonban néhány mini ló-lovas figura más és sokkal személyesebb funkciót kapott.
Különösen fontos kategória a putchu guinadji néven ismert. Ezeket a kis fém lovasokat személyes védő tárgyakként használták, és olyan amulettumként dokumentálták, amelyek a szellemi megszállás és a mentális zavarok elleni védelemmel kapcsolatosak. Némelyiket a testnél hordták, vagy testközelben tartották.
Ezeknek az amuletteknek a hagyományos értelmezése különösen érdekes: a ló a megbetegedett személyt, a lovas pedig a megszálló szellemi erőt jelképezte. Így a kis lovas-kollekció kifejezte az egyén és az adott erő közötti kapcsolatot.
Mindazonáltal elhamarkodott lenne egyértelműen Putchu Guinadji-nak azonosítani a jelenlegi párt a méretei és részletes terepi dokumentáció hiányában. Nem minden Sao-Kotoko lovas bronz rendelkezett ugyanakkora funkcióval, és ismert nagyobb bronz csoportok is. Megjelentetik és aukcióra bocsátott Kotoko művek tartalmaznak egyedi lovasokat és több lovasból álló kompozíciókat is.
Stílusát tekintve a jelenlegi pár rendkívül vonzó. A lovak nyakainak túlzott görbülete körkörös mozgást hoz létre, míg a lovasok és fejdíszeik felfelé törő oszlopot vezetnek be. Ennek eredményeként a szobrok zárttá és nyitttá vált formákat váltogatnak: a tömör testet a görbült nyakak által létrehozott nagy nyílások és a lovas és a nyeregség közötti kisebb rések szakítják meg.
A magasan futó, barázdált fejdíszek jelentős vizuálisak. Ezek jelentősen növelik a lovasok látszó magasságát, és közvetlen hierarchiát teremtenek az ember és az állat között. A linearitás helyett az öntőművész a lovat, a lovast, a státuszt és a jelenlét közléséhez szükséges elemekre összpontosított.
Ez a pár ezért a Lake Chad régió lovas hagyományának különösen kifejező megnyilvánulását képviseli. Méretét tekintve kis léptékével, a kifinomult viaszból történő öntéssel, a díszítő részletekkel és a hatalmas ló-lovas képi együttessel meggyőzően illeszkedik a szélesebb Sao-Kotoko ötvösművészeti hagyományba.
Kiválasztott Irodalom
Massa, Gabriel. Cheval et cavalier dans l’art de l’Afrique noire. Saint-Maur-des-Fossés: Sépia, 2007. Kifejezetten releváns a lovas motívum és a Kotoko putchu guinadji hagyomány szempontjából.
Peroni, Pierluigi. Sao-Kotoko: Bronzes of the Chad Basin. Összehasonlító irodalom a Lake Chad kulturális szféra kis rézötvözetű lovas figuráiról.
Lebeuf, Jean-Paul. Archéologie tchadienne: les Sao du Cameroun et du Tchad. Paris: Hermann, 1962. Alapvető archeológiai hátteret ad a Lake Chad-medence Sao hagyományaihoz.
Lebeuf, Annie M. M. Les principautés Kotoko: essai sur le caractère sacré de l’autorité. Paris: Éditions du CNRS, 1969. Fontos etnográfiai háttér a Kotoko társadalom és a történelmi Lake Chad kulturális környezetéhez.
Néhány információ és fénykép mesterséges intelligencia által készült és ethnográfiai, archeológiai és művészettörténeti publikációk alapján származik. Minden információ és fotó szerzői jogvédelem alatt áll.
Inv. No. MAZ30602
Informant: Amadou Dogo
Magasság: 7 cm / 7 cm
Súly: 90 g / 100 g
Az eladó története
Wolfgang Jaenicke elköteleződése az afrikai művészet iránt nem a terepen vagy a piactéren kezdődött, hanem egy csendesebb, belsőbb térben—papírok, könyvek és az apja tulajdonában lévő tárgyak között. A Németország egykori gyarmatainak archívuma nem egyetlen történetet rendezett el; sokat sugallt. Elhívta a vizsgálódást a tisztelet helyett, és korán megtanította Jaenicke-nak, hogy a tárgyak soha nem némák. Bennük hordozzák az időt—a törés és a folytonosság ugyanabban a formában—és azt kérik, hogy olvassuk őket olyan gondosan, mint a szövegeket.
Több mint egynegyed évszázad óta Jaenicke gyűjtőként, kereskedőként és közvetítőként dolgozik, bár egyik kifejezés sem fogja teljesen megfogni a gyakorlata alakját. A régebben egy laza csoportosításban „Törzsi művészetként” emlegetett kategória soha nem tűnt számára lezárt vagy történeti kategóriának. Ehelyett ez élő hagyományok összessége, amelyek folyamatosan a jelennel alkudoznak. Akademiai képzése — etnológia, művészettörténet és összehasonlító jog — nyelvtant adott. A nyelvet magát máshol tanulta. Maliban, Kamerunban, Elefántcsontparton, Burkinában, Togóban és Ghánában a tudás lassan alakult ki, többszöri találkozások révén, amelyek kapcsolatokká fokoztak, és amelyekben a bizalom nem egyetlen lépésben, hanem évek alatt épült.
Mali lett e tapasztalat gravitációs közepe. 2002 és 2012 között Jaenicke Bamakoban és Séguban élt és dolgozott, ahol a Tribalartforum nevű galériát vezette a Niger folyóparton. A tér nem könnyű időrendi rendet követett. Szobrok és kerámiák megosztották a helységet a fényképezéssel, és Malick Sidibé művei—a 1970-es évek mali fiatalságának magabiztos és exuberáns képei—a régebbi rituális formák mellett lógtak. A hatás nem nosztalgikus volt, hanem tisztító: a múlt és a jelen nem kizárják egymást; egymást élesítják.
A 2012-es háború hirtelen véget vetett ennek a fejezetnek, ahogy a háborúk általában teszik. De a munka nem olvadt fel. Aguibou Kamaté-vel együtt Lomé-ba, a helyekhez közelebb, ahol sok tárgy ered, és ahol azok útjai tovább haladnak, újra összegyűltek. 2018 óta Berlin a térkép másik pontjává vált. A Galerie Wolfgang Jaenicke most a Charlottenburg kastély közelében működik, egy kis specialistákból álló csapat támogatásával. Fókuszában különösen a Nyugat-afrikai bronzok és terrakották állnak—föld és tűz formálta anyagok, és az emlékezet olyan formái, amelyek nem könnyen fordíthatók le.
Ami Jaenicke gyakorlatát megkülönbözteti, nem csupán földrajzi kiterjedése, hanem belső feszültsége. A terepmunkát a forráskutatással párosítja; a kereskedelmet úgy kezeli, mint a felelősséggel elválaszthatatlan részt. Múzeumokkal és tudományos kezdeményezésekkel együttműködve a keringést nem kivonásként, hanem befejezetlen etikai folyamatként fogalmazza meg. A cél nem a tárgyak világból való eltávolítása és lezárása, hanem olvashatóan tartása benne—hagyva, hogy tovább szólaljanak meg, még akkor is, ha beszédük feltételei megváltoznak.
------------
Galerie Wolfgang Jaenicke egy berlini székhelyű galéria Nyugat-afrikai szobrászat, bronzok, terrakották, maszkolás és kortárs afrikai művészet területére specializálódott. Vezetője Wolfgang Jaenicke, akinek munkája gyűjtést, kereskedelmet, forráskutatást, terepmunkát és archív dokumentációt ötvöz.
A galéria saját beszámolója szerint Jaenicke etnológiát, művészettörténetet és összehasonlító jogot tanult, és több mint húszöt évnyi afrikai művészettel kapcsolatos területen dolgozott. Tevékenységei Maliban, Kamerunban, Elefántcsontparton, Burkina Fasso-ban, Ghánában és Togóban végzett hosszú távú tevékenységen alapulnak. Ahelyett, hogy az afrikai művészetet lezárt történeti kategóriaként mutatná be, azt úgy írja le, mint élő közösségek által formált, változó történelmi kontextusokkal összetett kulturális hagyományt.
Különösen fontos szakasza pályafutásának Mali volt, ahol kb. 2002 és 2012 között Bamakoban és Séguban élt és dolgozott. Itt üzemeltette a Tribalartforum-ot, egy olyan galériát, amely a történelmi afrikai szobrászatot ötvözte kortárs afrikai fényképezéssel, beleértve Malick Sidibé műveit is. Mali politikai és katonai válsága 2012-ben lezárta ezt a tevékenységi periódust.
Később, Aguibou Kamaté-vel együtt Jaenicke Lomé-ból, Togótból folytatta a munkát, mielőtt Berlinben a Charlottenburg-kastély közelében galériás jelenlétet alapított. A galéria külön hangsúlyt fektet Nyugat-afrikai bronzokra, terrakottákra, Beninhez és Ife-hez kapcsolódó művekre, Nok-szobrászatra, Dogon művészetre, Baule szobrászatra, Senufo tárgyakra és Yoruba anyagokra.
Egynemű jellemzője Jaenicke közönségre vonatkozó álláspontjának, hogy ismét hangsúlyozza a forrásfeltárás átláthatóságát és a restitúcióról folytatott vitákat. Számos közzétett tárgyleírásban a galéria kifejezetten tárgyalja a kivitel dokumentációi, az UNESCO-konvenciók, a tulajdon- történetek és a tudósokkal és restitúciós kutatókkal folytatott kommunikáció körüli kérdéseket. Ezek a nyilatkozatok a kortárs vita szélesebb körére reflektálnak az afrikai kulturális örökség körforgásáról, jogi szempontjairól, gyűjtési történetéről és múzeumi beszerzési gyakorlatokról.
A galéria kiterjedt online archívumokat és katalógusokat tart fenn, amelyek százafrikai tárgyat dokumentálnak, ideértve Benin és Ife bronzait, Nok terrakottákat, Dogon szobrokat, Baule figurákat, Fon tárgyakat, Moba figurákat és más Nyugat-afrikai anyagokat.
A kutatók számára, akik az afrikai művészeti kereskedelem történetére kíváncsiak, Jaenicke a későbbi generációt képviseli a kereskedők között olyan figurákkal összehasonlítva, mint John J. Klejman. Míg Klejman a 1950-es–1970-es évek utáni New York-i piac tagja volt, Jaenicke munkáját a terep dokumentációval, forráskutatással, restitúciós vitákkal, digitális archívumokkal és a Nyugat-afrikai hálózatokkal és művészekkel való közvetlen elkötelezettség formálta.
Ez a szöveg AI információ alapján készült
Fordítás a Google Fordító általRészletek
Etnikai csoport / kultúra
Sao-Kotoko
Származási ország
Csád
Anyag
Bronz
Sold with stand
Nem
Állapot
Elfogadható állapotú
Mű címe
A bronze sculpture
Height
7 cm
Súly
190 g
Eladó
NémetországEllenőrzött
protop
Rechtliche Informationen des Verkäufers
- Unternehmen:
- Jaenicke Njoya GmbH
- Repräsentant:
- Wolfgang Jaenicke
- Adresse:
- Jaenicke Njoya GmbH
Klausenerplatz 7
14059 Berlin
GERMANY - Telefonnummer:
- +493033951033
- Email:
- w.jaenicke@jaenicke-njoya.com
- USt-IdNr.:
- DE241193499
AGB
AGB des Verkäufers. Mit einem Gebot auf dieses Los akzeptieren Sie ebenfalls die AGB des Verkäufers.
Widerrufsbelehrung
- Frist: 14 Tage sowie gemäß den hier angegebenen Bedingungen
- Rücksendkosten: Käufer trägt die unmittelbaren Kosten der Rücksendung der Ware
- Vollständige Widerrufsbelehrung
