Michael Klepikov - Melting Point – 365 Layers

Olvadási Pont – 365 Réteg

Kézi technika ( airbrush- stratifikáció) polimer alapra, 35 x 35 cm (kerettel).
A mű leírása:
Michael Klepikov ezen alkotása a hagyományos festészethatárok egy részének átlépését jelenti, ahol a szín nem csupán felületként, hanem szoborrá váló, élő anyaggá válik. A Melting Point (Olavadási Pont) cím egy geológiai táj erőteljes sugallatát idézi: egy vulkánkitörés kráterét szemlélve felülről, ahol a sötét, érdes kőzetáramlatok drámai módon sűrűsödnek egy központi, mágneses és izzó mag felé.
A mű rendkívüli háromdimenzionalitása nem széthúzható spatulával felhordott formázófésűek eredménye, hanem egy egész éven át tartó művészi és kivitelezési rituálé eredménye. A lézeres miliméterpontosságú airbrush használatával az alkotó nap mint nap végtelenül vékony pigmentrétegeket hordott fel. Ez az időbeli felhalmozódás, amelyet a 365 Layers alcím is kifejez, a sűrű radárhálót hozta létre, amely az alkotás hipnotikus erejét adja. Rendkívül kitartó és precíz munka, ahol az idő maga olvad össze a matematikával.

Michael Klepikov kortárs művész, akinek kutatása az absztrakt-materiális festészet, a felhalmozódó szobrászat és a mikro-precizitás találkozási pontján helyezkedik el. Távol a hagyományos anyag- és tekintetű művészeti praktikáktól — amelyek gyakran használják maszkolóhabarcsot, gipszt vagy előre készanyagokat — Klepikov radikális és performatív megközelítést fejlesztett ki, amelyben az idő maga válik anyaggá.
Művészeti identitásának központja az airbrush mesteri használatában rejlik, amelyet strukturális eszközként használnak. Egy lassú és meditációs folyamaton keresztül, amely gyakran hónapokat vagy akár egy egész évet is igényel egyetlen támaszkodó felületen, a művész ezer-szórt, tiszta pigmentréteget tol egymásra. Ez a technika felületeket hoz létre, amelyek sűrűséggel és háromdimenziós relieftel rendelkeznek, ahol a levegő áramlásának és a fizikai állandóságnak az erői egységben olvadnak.
Munkáira jellemző a szigorúan dinamikus geometriai és természeti dinamika, gyakran kozmikus látomásokat, geológiai jelenségeket és primordiális szerkezeteket idézve. Klepikov művei megkérdőjelezik a néző szemét, arra hívva fel, hogy fedezze fel, miként egy olyan médium, amely hagyományosan a kétdimenzionális árnyalatokra és könnyedségre törekszik, a idő fegyelme által egy erőteljes szobrászati tömörséget hozhat létre.